„A Replika három alapító tagja három különböző zenei világból jött. Krisztián a legkeményebb metál zenéket hallgatta, Árpi pedig drum and bass-t. Rám a korai Led Zeppelin és a Deep Purple In Rock albuma volt leginkább hatással.”

Szia Laci! Azt hiszem ez nekem is egy jó ürügy lesz arra, hogy átgondoljam, milyen szerepe van ezeknek a daloknak a jelen életemben.

Árpival már a másik zenekarom előtt volt közös zenei próbálkozásunk, de aztán beszippantott az AFR. Abban az időben nagy vágyam volt, hogy kipróbáljam magam a színpadon, és az akkori AFR egy jó lehetőségként kínálkozott számomra. Aztán ahogy teltek az évek, egyre erőteljesebben tört fel bennem az érzés, hogy egy saját zenekart szeretnék, ahol nagyobb teret kaphatok, mint dalszerző és szövegíró. Mikor az AFR-nek vége lett, egyből megkerestem Árpit, és kb. egy évig csak ketten próbálkoztunk. Eleinte úgy gondoltam, talán találunk egy frontembert, de hamar megértettem, ha azt szeretném, hogy valami történjen, akkor ezt a szerepet nekem kell felvállalnom. Aztán jött Krisztián, aki egy teljesen más személyiség volt, mint mi ketten. Jónéhány hét, hónap eltelt, mire összecsiszolódtunk, de aztán kiderült, hogy ő volt a hiányzó láncszem.

Előzőleg Krisztián valamilyen motoros rock zenekarban bőgőzött, amit elvileg ismerek, de most nem jut eszembe a neve, Árpi pedig magányos zenészként létezett.

A Replika három alapító tagja három különböző zenei világból jött. Krisztián a legkeményebb metál zenéket hallgatta, Árpi pedig drum and bass-t. Rám a korai Led Zeppelin és a Deep Purple In Rock albuma volt leginkább hatással. A közös zenélgetéseink és zenehallgatásaink eredményeként a Sepultura–Machine Head–Slayer vonal bontakozott ki.

Én ott csak egy gitáros voltam, nem tudtam meghatározó személy lenni sem a zene, sem a szövegek tekintetében. Így érthető módon egyre nőtt bennem a vágy, hogy saját pályára lépjek.

Igen, megjelent a Necropsia, a Carbon Cage… és mi is. Ezek a zenekarok egy új életérzéssel és mondanivalóval indultak útnak, beleértve magunkat is. Minden műfajnak megvannak az örökzöldjei, de nem árt néhány lombhullató növény sem, hogy színesítse a felhozatalt. Azt hiszem, mi ezek voltunk.

Igen. Ezek a zenei hangulatok magukkal vittek minket. Új irányt és erőt sugároztak, ami tökéletesen illeszkedett ahhoz a szövegi tartalomhoz, ami már régebben is bennem volt.

Játszottunk néhány Sepultura- és Slayer-dalt is, de alapvetően saját zenét és szövegvilágot szerettünk volna. Leginkább én gyártottam a riffeket és szövegeket, amit a többiekkel hosszú próbák során formáltunk véglegessé. Egy igazi műhelymunka volt.

Igazi alulról jövő underground csapat voltunk, szóval nem voltak támogatóink. Emlékszem, hog Árpival egy többhetes karácsonyi vásárban könyveket árultunk, hogy előteremtsük a pénzt a stúdióra.

Nem volt helye improvizációnak. Előtte mindent kidolgoztunk, és csak a technikai dolgokkal foglalkoztunk. Minden gyorsan ment, keverésen sem ültek napokig.

Már harminc éve is látszott, merre halad az emberiség. Aki hangosabb és erőszakosabb, annak a véleményét fogadják el. Ezt jelképezte a harci eb.

Azokat a dalokat mindig őrzöm a szívem mélyén, és valószínűleg csak én tudom, valójában miről szólnak.

Pont ez a két dal az, ami bármikor beugorhat a fejembe, és akkor aznap már nem tudok szabadulni tőlük.

A „ne ölj” üzenet és a Testek is ugyanarra mutat rá. Emberek milliárdjai azonosítják magukat a testükkel, miközben más érző lényeket megesznek. Ez a mi „kultúránk”, és közben csodálkozunk, ha háborúk áldozatai leszünk. Ezért a társadalom vezetői a felelősek, akik nem gondoskodnak valódi oktatásról.

Ma az egyetlen érték a siker és a pénz. Mindegy, ki az illető, csak az számít, mekkora hasznot hoz nekünk. Ez a jelenlegi trend, és egyre rosszabb lesz.

Az átlagember eszköz a hatalom kezében. A média és az oktatás formálja őket. Ezért a legfontosabb, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Ha ezt megértjük, nem lehet minket irányítani.

Teljesen. Ma már karcos a hangzás, de a dob konkrét és erős. Árpi nagyon tudott valamit.

Erre már nem emlékszem.

Erre sem emlékszem pontosan, de talán ez volt a legkönnyebben befogadható dal.

Egyetértek. Abban az időben tényleg maradandót akartunk alkotni.

Igen, egy teljesen új hullám volt. Később közösen is turnézgattunk többekkel.

Nagyon nagy volt a játékkedv, mindenütt ott akartunk lenni, pedig mindenkinek volt civil munkája.

Ezek kellemes emlékek. Akkoriban ez volt az életünk, és sokat segítettek abban, hogy haladjunk. Hálásak vagyunk érte.

Köszönjük, nagyon jól esik!

Arra vagyok a legbüszkébb, hogy soha nem kötöttünk kompromisszumot. Végig underground zenekar maradtunk, de hűek voltunk önmagunkhoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük