Immár tradíció, hogy az év vége felé közeledve visszatekintünk, hogy összefoglalhassuk: a heavy metal berkein belül mi okozott számunkra örömet, meglepetést, és mi váltott ki belőlünk csalódást az elmúlt csaknem 12 hónapban? Milyen élményekre tettünk szert, és mit várunk az elkövetkező esztendőtől? Hat kérdést tettünk fel magunknak, amelyekre a Rattle A.D. szerkesztőségének kilenc tagja válaszolt.
1. Milyen kellemes, zenével kapcsolatos meglepetés ért 2025-ben?
Buga B: A legfontosabb, hogy ebben az ismét nyomasztóra sikerült évben is töretlen a lelkesedésem a zene iránt. Ez még számomra is meglepő. Emellett a 70 000 Tons of Metal már szeptemberre megadott 51-et a 60 fellépőből, ami egészen megdöbbentő, hiszen tavaly még január elején is 29 együttes hiányzott a lineup-ból.
Coly: Bár szomorú apropója és utóélete volt,örültem, hogy még egyszer láthatom a nagy négyest Ozzyt, Iommit, Geezert és Bill Ward-ot együtt, vagyis a klasszikus Black Sabbath-felállást a színpadon. Nagy élmény volt testközelből megélni az Undertaking/Undertakers visszatérését. Óvatos reményekre jogosít a Slayer összeállása néhány koncertre (magyarországi buli?), valamint a Twisted Sister és a Savatage újraindulása (új album?).
Dávid László: Évek, évtizedek óta tart a tendencia, hogy már nincs új a nap alatt, ergo semmiféle meglepetés nem ért. A megkapott, begyűjtött anyagok vs. cikkek megírásának aránya előbbi felé „ment el”, azaz szerintem az idei év felhozatalának 75%-hoz hozzá sem nyúltam. Természetesen ez a kevés szabadidő, a munka számlájára (is) írandó, de olyan is előfordult, hogy egyáltalán nem volt kedvem semmit sem csinálni. Azt pedig egyenlőre nem tudom, hogy a jövőben fogom-e csinálni.
John Quail: Brian Allen beszállása a Metal Church-be teljesen felvillanyozott (gyilkos az új nóta), valamint az, hogy a Running Wild 35 esztendő elteltével ismét ellátogatott hozzánk. Az Iron Maiden koncert miatt szomorkodtam múlt év végén, mert tulajdonképpen az orrom előtt fogytak el szinte pillanatok alatt a jegyek mindkét budapesti fellépésükre, ám végül a sors úgy hozta, hogy mégis sikerült eljutnom az első napi előadásukra.
Mácsai Dani: Ebben az évben nem ért igazából kellemes meglepetés, csak olyan meglepetések, amelyekre nem számítottam.
Majka: Erre nem írnék semmi konkrétat, inkább az volt kellemes meglepetés, hogy nagyon sok erős lemez jött ki idén.
Nameless: Mindenekelőtt a Sign of the Wolf azonos című nagylemeze, ami szó szerint a semmiből érkezett, majd ragadt be mind a mai napig a lejátszási listámra. Aki a korai Rainbow-féle hard rock rajongója, bátran indíthatja is az albumot! Meglepetésnek nem nevezném, mivel 2019-ben a Bandcampről – azóta is – ingyenesen letölthető lemezük óta követem őket, de itthon alig ismerik a zenekart; az Astronoid-ra és az aktuális Stargod lemezükre gondolok.
Reaper:Talán az, hogy végre eljutottunk arra a szintre, hogy magyar vonatkozásban is egyre minőségibb anyagok kerülnek napvilágra.
Szabó Gábor: Sajnos idén – más irányú (főként munkahelyi) elfoglaltságok miatt – sokkal kevesebb időm volt zenét hallgatni, így az év nagy eseményei is elkerültek. Az idei legnagyobb zenei meglepetés, ami ért, talán az Underworld online zenei magazin megalakulása, ami ugye tudhatóan a Hammerworld stáb kettéválását is jelenti. Szomorú, de egyben izgalmas is. Kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. Persze zeneileg is értek kellemes meglepetések, de ezeket a következő kérdés alatt fogom taglalni.
2. Találkoztál idén olyan újabb (vagy számodra új) metal bandával, amelyik nagy hatással volt rád?
Buga B: A Benedictiont eddig nem nagyon ismertem, az új album viszont totál letaglózott, be is került az éves Top 10-embe. Az Orbit Culture végleg felért nálam a csúcsra, a Sister elemi erővel robbant be a kedvenceim közé az ismeretlenségből, és (a teljesség igénye nélkül) sok, kisebb nevű banda is megjelent a látómezőmben: Violator, Zornheym, Awake Again, Thermality, Frozen Eddie, Struck a Nerve.
Coly: Év végi Top 10-es listámon négy olyan banda is helyet kapott, amelyek korábban ismeretlenek voltak számomra.Nem rossz bemutatkozás! Ezeken kívül a Warlung, a Temple of Discord, a Black Sword Thunder Attack, a Kal-EL, a Helms Deep, a Black Majesty, a Lost Sanctuary és a Predator nevét említeném, mint olyan csapatokét, amelyek „újoncként” kellemes meglepetést okoztak.
Dávid László: Nem. Inkább úgy fogalmazok, tetszett. Például a Savage Mania, a Phantom, az A-Z.
John Quail: Igen, az ukrán 1914 háborús gépezete teljesen rabul ejtett, valamint idén ismertem meg a görög illetőségű White Tower 2024 decemberében kiadott, Night Hunters című zseniális albumát. A Helvetets Port tavalyi lemeze szintén nagy port vert fel a portámnál, de az Imperial Age szimfo-power muzsikájára is nagyon rákattantam.
Mácsai Dani: Ó, igen, abszolút! Nem is egy zenekar kezdett rám nagy hatással lenni: különösen a francia Mirrar az, amelyik a leginkább hatást gyakorolt rám.
Majka: Abszolút. Három bandát is találtam, akiket eddig nem ismertem, és nagyot mentek nálam: Frayle, Messa és Violent Vira.
Nameless: Magamat ismételve, a Sign of the Wolf, illetve hogy kiegészítsem az előző kérdésre adott válaszomat: Phantom Spell: Heather & Hearth. Ugyan egyik sem metal, de itthonról a Törzs és a Platon Karataev neve érdemel említést.
Reaper: Nos, a Devoid egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik, de ha már magyaroknál tartunk, a szintén év vége fele megjelent Angerseed is pozitív benyomást keltett. A jövőben jobban figyelemmel fogom kísérni az útjukat. Nemzetközi téren nem éreztem azt a hűha-flesht.
Szabó Gábor: Abszolút. A felgyorsult világ ontja magából az új, instant zenekarokat, amelyek közül egyre nehezebb feladat kiszűrni a valódi értékeket. Én már nem figyelek trendeket, vagy azt, hogy tetszenie kellene-e valaminek, mondjuk, műfaj szerint, egyszerűen csak meghallgatom az adott albumot, és vagy érzem a csít, vagy nem. Az idei évben nettó új bandák nálam, amelyek kellemesen leptek meg: Dragonknight, Lost Sanctuary, Hangfire, PowerSurge, Evilon, Under Ruins, DragonSkull, Wings of Steel, Dead End Irony, Scorcher, Livin’ Evil, Chasing Demons, Dragonsfire, Black Adder, Fer de Lance, Sign of the Wolf, Gargant és a görög Black Soul Horde. Ha jobban belegondolok, egészen szuper év volt, és még hol a vége, hiszen rendre decemberben esnek be listatörő albumok.
3. Vannak olyan régi kedvenceid, akikért újra lelkesedni tudtál?
Buga B: A Helloween új albuma méltó lett a nagy felálláshoz, de ebben persze a nosztalgiafaktor is benne van. Másért sajnos nem annyira. A Testament például idén sem nyűgözött le.
Coly: A Thundermother és a Testament is remek lemezzel tért vissza. Doro idei válogatásalbumán ütős új nóták kaptak helyet; remélem, hogy a várhatóan jövőre érkező LP is hasonlóan meggyőző lesz majd.
Dávid László: A Dream Theater. Óriási lett az idei anyag, nem véletlenül lett nálam az év lemeze. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a Testament, az ő idei alkotásuk is betyáros lett.
John Quail: Természetesen! A germán Warrant ismét albummal jelentkezett, nem is akármilyennel! A jó öreg Destruction is méregerős anyagot adott ki, de a Paradise Lost sem szégyenkezhet az Ascension kapcsán. A francia Sortilége zenekar egy koncert- és egy stúdióalbummal is meglepett.
Mácsai Dani: Az új Despised Icon lemeznek hála ismét visszatértem a régi deathcore gyökerekhez, így mondhatjuk azt, hogy határozottan.
Majka: Az új Coroner elég jó lett szerintem, a Sodom meg kifejezetten jó. A Testament erős határeset, de a Destruction nem okozott csalódást.
Nameless: A Coroner, illetve a Paradise Lost, a Testament, a Deftones és az Agnostic Front. Az utóbbiak legutóbbi lemezei ilyen-olyan okokból elmentek mellettem, az idei korongjaik viszont visszahelyezték őket a megfelelő polcokra.
Reaper: Idén jóval több thrash zenét hallgattam, mint szoktam, így jó pár régi klasszikus album újra többet pörgött nálam, mint eddig, és megint csak rádöbbenek, hogy a korai cuccok mennyire eredetiek még mindig. Emellett a pangó black-felhozatal miatt szintén előkerültek a ’90-es évek anyagai, főleg az Immortal-Marduk-Satyricon-Emperor vonalon. (Talán a Paradise Lost új albumát tudnám még ide sorolni, azzal a kis változtatással, hogy sosem estem annyira hasra tőlük, ellentétben az idei anyaggal.)
Szabó Gábor: Régről ismert bandák idei lemezei is kellemesen meg tudtak lepni, ilyen volt például a The Halo Effect, a Stud, a Prehistoria, a Brainstorm, az Ereb Altor, az Owlbear, a Mob Rules, az Aexylium, a Crowne, a Judicator, a Dirkschneider and the Old Gang és a Rage új albumai.
4. Mi volt számodra az idei év koncertélménye? (többet is említhetsz)
Buga B: A Helloween nagyot dobott a 40. évfordulós turnéjával, iszonyatosan minőségi szettet toltak Budapesten, de számomra (és pár száz thrasher számára) az Undertaking-projekt, az Undertakers Thrash-Mosh Clubja volt az igazi csemege. Le a kalappal Jakab Viktorék előtt, rengeteg rajongó álmát váltották valóra ezzel a koncerttel. egyértelműen a magyar szcéna csúcseseményét láthattunk az Instantban.
Coly: A SpiritWorld koncertje az arizonai Phoenixben, az Overkill és a Holy Mother bulija a belga Alcatraz fesztiválon, az Aephanemer novemberi, Dürer Kert-beli fellépése, na és természetesen az Undertaking szellemének megidézése az Undertakers által az Instantban.
Dávid László: Sajnos nem volt. Eleve a fővárosi koncertek egyéb okok miatt kimaradtak, külföldön pedig sohasem voltam koncerten.
John Quail: Dirkschneider a Barba Negrában, Iron Maiden a Sportarénában, Running Wild a Rockmaratonon, Ozzy/Black Sabbath a Villa Parkban (csak felvételről), Malmsteen a MOM-ban, Thy Catafalque, Overkill, Holy Mother, Doro, Whiplash, Nasty Savage, Forbidden, Kreator, Dimmu Borgir, Evil Invaders, Rotting Christ a belgiumi Alcatraz fesztiválon, W.A.S.P. Zsolnán, Helloween a Sportarénában, Slogan, Atomic, Undertakers (azaz a 2/3 Undertaking) az Instant-Fogasban.
Mácsai Dani: A novemberi Thrash-Mosh Clubos Undertakers koncert és a Rockmaraton fesztiválon a Filth koncert, amin Csizi Norbi is jól érezte magát.
Majka: Nemigen voltam idén koncerten különféle okokból.
Nameless: Queens Of The Stone Age
Reaper: Nos, idén 0 koncerten voltam, és, ha nagyon őszinte szeretnék lenni, ennyi pont elég is volt. Tagadhatatlan, hogy jó pár koncertre felkészültem lelkiekben, de végül mégsem lett belőlük semmi. Ad egy, egy kicsit besokalltam az elmúlt 5-6 év koncertdömpingjétől; ad kettő, valahogy annyira sematikusakká váltak ezek az összeröffenések, hogy új impulzusok nélkül mások ezek a bulik, mint régebben. Talán jövőre változik a hozzáállásom e téren. Amúgy felvételről azért jó pár bulit megnéztem, de természetesen az nem ugyanaz.
Szabó Gábor: Túl sok koncerten nem jártam az idén, de ami nagyon megérintett, az az utolsó Alterába utolsó napja volt. Szörnyű és egyben felemelő volt megélni a Hege által sok-sok éven át megszervezett magyar underground fesztivál utolsó óráit. Sírva nevetős buli volt… 30 év várakozás után végre itthon, a saját hazámban tudtam megnézi a német Running Wild zenekart, amelynek nem titkoltan hatalmas rajongója vagyok. A koncert sajnos nem taglózott le maradéktalanul, sőt sok kritika is megfogalmazódott bennem, amelyek megírásán sokat gondolkodtam, de aztán úgy döntöttem, hogy nem éri meg elcsúfítani ezt a szép szerelmet ezzel a csodálatos germán metal zenekarral. Az idő úgyis megszépíti majd ezt a fesztiválfellépést.
És hatalmas, letaglózó buli volt az ausztrál Parkway Drive MVM Dome-os koncertje. Ilyen show-t én még nem láttam, pedig már jártam néhány koncerten, és nem csak a piro, hanem a csodálatos dramaturgiai megoldások miatt is.
5. Ki vagy mi volt számodra az év csalódása?
Buga B: Az Avatar új albumától SOKKAL többet vártam, ilyen szempontból csalódás az új album, bár még így is van bőven minőség a lemezen. Az új Testament simán elment mellettem. És persze az is csalódás, hogy a Barba Negra még mindig fényévekre van attól, hogy minőséget nyújtson a zenerajongóknak kiszolgálásban.
Coly: AHazzerd, a SpiritWorld, az Orbit Culture és a King Witch új nagylemezétől, valamint a thrash supergroup Nefarious bemutatkozó albumától is többet vártam, a Coroner visszatérése sem vágott a földhöz, ahogy egy ideje már a Ghost muzsikája sem tud lenyűgözni – az idei LP-jük sem okozott katarzist, a Rage legújabb alkotását pedig annyira középszerű, felejthető anyagnak gondolom, hogy néhány hallgatás után kukáztam is.
Amit veszteségként élek meg, az mindenekelőtt Ozzy, Ace Frehley és Les Binks (ex-Judas Priest) halála, az Orange Goblin, a Sepultura és a Crystal Viper feloszlása, valamint Steve „Zetro” Sousa távozása az Exodusból: én igazán vele szerettem meg a bandát, számomra ő volt az Exodus torka.
Dávid László: Ennél a kérdésnél mindig az ebben az esztendőben elhunyt zenészek neveit soroljuk fel, holott az tragédia. Igaz egy adott, másik aspektusból megközelítve csalódásként is elkönyvelhetjük, mert nem számítottunk rá. Értelemszerűen Ozzy, Ace Frehley, Chuck Profus, Thomas Klein (Warrant), Tompa, Atomic Steif, Brian Montana, Dirk Schröder – a teljesség igénye nélkül – míg egyéb, más területeken Komjáthy György, Mezey György, Nagy Tibor, Robert Redford, Michael Madsen, Garami József, Sterbinszky Amália. Ha pedig az idei megjelenéseket nézem, akkor egyértelműen a Dark Angel kapja a citromdíjat.
John Quail: Ezek tulajdonképpen nem is csalódások, inkább megrázkódtatások: Ozzy távozása a csillagokba, Paul Mario Day énekes (ex-Iron Maiden, ex-More, ex-Sweet) halála, az őstehetség Mickey Lyxx gitáros kiszállása a Holy Mother-ből, a lengyel Crystal Viper feloszlása.
Mácsai Dani: Részben csalódás volt a Rockmaraton fesztivál, mert a koncerteken kívül egyáltalán nem voltak off-rock programok. És persze a Barba Negra hangosítása.
Majka: Az új Testament lehetett volna jobb.
Nameless: Ozzy. Ha pedig egy konkrét lemezt kell említenem: Dream Theater.
Reaper: Inkább globálisan érzem a csalódást. Rengeteg idei lemezt hallgattam/hallgatok – ha jól kalkulálok, kb. havi 20-25 albumot meghallgattam (itt döbbentem rá, hogy mennyi időt elvesz máshonnan a koncertre járás+másnaposság. Ezt a fennmaradó időt fordítottam olvasásra, zenehallgatásra), azonban a jelentős részük egyszerűen átment rajtam, mint egy hashajtó. Mindegyikben éreztem a minőséget, a hangzásbeli profizmust, a legtöbbje mégsem tudott felmutatni semmi maradandót. Tudom, ez nem új keletű, de én most döbbentem rá erre igazán, illetve most ütött ki látványos arányban. Azt sem tudom szó nélkül hagyni, hogy az idei év black/post-black felhozatala siralmas volt. Egy kezemen meg tudom számolni a minőségi anyagokat.
Szabó Gábor: Kimondott csalódás nem ért idén. Persze volt album, ami nem tetszett, volt koncert, ami nem tetszett, de sose legyen nagyobb bajunk, ha zenéről van szó. Zeneileg sajnos nem tudtam kellően fellelkesülni a következő előadók ez évi lemezeitől: Primal Fear, Grave Digger, Terra Atlantica, Sabaton, Svartsot, Vicious Rumors. Pedig minden emberi számítás szerint bizony el kellett volna kapniuk ezeknek az anyagoknak…
6. Mely zenekarok következő albumát várod nagyon (akik sejthetően 2026-ban adnak majd ki új anyagot)?
Buga B: Úgy tűnik, 2026 megint el fog engem kényeztetni, hiszen a következő kedvenceimtől várhatók új zenék: Kreator, Megadeth, Anthrax, Death Angel, Forbidden, Ice Nine Kills, King Diamond, Meliah Rage, Obituary, Overkill, Power Trip, Running Wild, Sacred Reich, Sevendust, Spineshank, Vio-Lence. Ha minden jól megy, jövőre inkább húszas listát kell majd leadnom, nem tízest.
Coly: Néhány hét múlva lát napvilágotaMegadeth és a Kreator új nagylemeze; elsősorban ezeket várom, majd szép sorban többi kedvencem jó ideje beharangozott, remélhetőleg a következő esztendőben megjelenő alkotását. Jövőre friss album várható a Manowartól, a Mercyful Fate-től, az Anthrax-től, az Exodustól, a Heathentől, a Forbiddentől, a Sacred Reichtől, a Corrosion of Conformity-től, a Downtól, a Gojirától, Kerry King szólózenekarától, King Diamondtól, a Meliah Rage-től, az Overkilltől, a Suicidal Tendenciestől, sőt, talán még a Savatage-től is. Ha mindezek valósággá válnak, nem akármilyen évként vonul be 2026 a műfaj történelmébe!
Dávid László: Ahogy előre tekintettem, a jövő év eddig nem hozott tűzbe az aktuális kiadványok megjelenését illetően. Eddig, ami „felcsigázott”: Armored Saint, Gorguts, Pestilence, Sacred Reich, de adok egy esélyt a Trouble-nek és a Violence-nek is.
John Quail: Marta Gabriel (ex-Crystal Viper) szólóanyagát, a Running Wild, a Forbidden, a Metal Church friss lemezét, de a Kreator legújabb kreálmánya is erősen várós!
Mácsai Dani: Hát, elég várós részemről az utolsó Megadeth album és az Ov Sulfur második nagylemeze. És persze az új Archspire és Crystal Lake anyagot is kíváncsian várom.
Majka: Forbidden, The Urne, Megadeth, KMFDM és természetesen a lakossági thrash csúcsa, a Kreator, valamint a tavalyi év egyik bajnoka, a Kanonenfieber.
Nameless: Elsősorban azt várom, hogy olyan előadók lepjenek meg ígéretes lemezekkel, amelyeknek most még a nevét sem ismerem. Továbbá: Megadeth, Kreator, Thy Catafalque, Anthrax – ezek a már garantált megjelenések. A bizonytalanok pedig: Kerry King és Trouble.
Reaper: Ezt passzolnom kell, mert nem igazán hallottam általam preferált bandáktól, hogy terveznének jövőre új lemezt. Amúgy ez tökéletesen passzol is az idei tendenciámhoz, lehet, hogy ezt az esztendőt zeneileg a „fekete-év”-nek fogom titulálni. 🙂
Szabó Gábor: Talán a Parkway Drive új lemezét és természetesen a Running Wild búcsúalbumot.
