Az adott évi felhozatalból mindig szeptember környékén kezdem kiválogatni azokat a lemezeket, amelyeknek esélyük van bejutni a Top 10-be. Körülbelül 40 album kerül ebbe a kosárba, amelyeket újra (és újra) meghallgatok, míg végül – nehéz szívvel – meghúzom azt a bizonyos vonalat: „ez a tíz anyag kerül fel a legmagasabb polcra, a többiek pedig…” Holott ez utóbbi alkotások is elismerésre méltóak, sok kellemes percet okoztak, így jó szívvel ajánlom másoknak, és ezeken az oldalakon is fontosnak tartom őket megemlíteni. Ennek apropóján 11 olyan alkotást gyűjtöttem össze, amelyek kapcsán ideig-óráig úgy tűnt, akár a legjobbak közé is van esélyük feliratkozni.
Alestorm: The Thunderfist Chronicles
Már jó ideje követem, mi több, kedvelem a brit viccmetal csapat munkásságát. S bár nálam továbbra is a 2022-es Seventh Rum… album az etalon, a The Thunderfist Chronicles-szel sem okoztak csalódást.
Arjen Lucassen: Songs No One Will Hear
Nem Ayreon album, de akár az is lehetne: jellegzetes stílus és sound, összefüggő történet, a mikrofon mögött illusztris hölgykoszorú, remek nóták, úgyhogy hiánypótlónak, „időkitöltőnek” éppen megfelelő anyag.
Avatar: Don’t Go in the Forest
Jó ideig nem értettem ismerőseim rajongását ezen eklektikus, kissé kaotikus zenét játszó banda iránt. Az idei album azonban nálam is betalált. A Top 10-et egy kissé meredeknek éreztem volna, de a Top 20-ban simán ott van a helyük.
Black Majesty: Oceans of Black
Ausztrál power metal csapat, akik a totális ismeretlenségből tűntek fel idén a radaromon. Kellemes muzsika, sokat hallgattam.
Defenders of the Faith: Odes to the Gods
A Therion-tagok szerelemprojektje, klasszikus, a ’80-as évek szellemiségét megidéző metal muzsikával. Mondjuk rá, hogy idén az év dalát (I’m in Love with My Tank) is ők szállították le nekem.
Doro: Warriors of the Sea
Az 1989-es Force Majeure óta nem hallgattam Doro-albumokat, most viszont – a kiadónak köszönhetően – „kénytelen voltam” megismerkedni a Metal Queen legújabb alkotásával. És milyen jól tettem: az idei válogatásalbumon ugyanis remek, fogós dalok sorakoznak.
Helms Deep: Chasing the Dragon
Olyan, mintha egy ’80-as évekbeli metal csapat tért volna vissza, holott a HD csupán 2017-ben alakult. Ennek ellenére tökéletesen hozzák a klasszikus, fantasy-témájú heavy/power szellemiséget.
Kal-EL: Astral Voyager Vol. 1
Sci-fi témákkal operáló, norvég stoner/doom társulat. Hat nóta 42 percben – kellemes hallgatnivaló.
Mob Rules: Rise of the Ruler
Az előző, 2018-as album valamivel jobban tetszett, és egyedinek, kimagaslónak továbbra sem mondanám a német dallamos power metal brigád produkcióját, mégis jólesően tettem be újra és újra a lejátszóba a Rise of the Rulert.
Nils Patrik Johansson: War and Peace
Nem kis mértékben hatásvadász anyag; ahogy ajánlómban is írtam, NPJ nem átall idegen tollakkal ékeskedni, lendületessége, dallamossága mégis kedvenc idei lemezeim közé emelte a történelmi témákat felsorakoztató War and Peace-t.
Warkings: Armageddon
A Warkings kezdettől megbízhatóan hozza zenéjében a magas színvonalat, ám ez egyben azt is jelenti, hogy rendre „ugyanazt” az anyagot szállítják le: csak a dalok témája változik, az eszköztár, a hangzás, a tempók, a dallamok ugyanazok. Gyakorlatilag semmi újat nem ad: továbbra is tetszik, amit hallok, ám mintha 2018 óta a csapat jól sikerült debütalbumát hallgatnám.
…És innentől már csak napok kérdése, hogy megtudjátok: szerkesztőségünk tagjainak 2025-ben melyek voltak a kedvenc lemezei!