Söme, köszöntelek magazinunk nevében. Jelen interjúban kizárólag a Defiled album 25. születésnapját „üljük meg”, és szeretném, ha a segítségeddel felelevenítenénk a Gutted korai periódusát. Kezdhetjük?
Szia, Laci! Üdvözlök mindenkit! Köszönöm a megkeresést. Kezdhetjük persze. Igaz, 25 év elég sok ködöt rakott az emlékekre, de megteszem, amit tudok.
1996-ban öt fiatal muzsikus, Hajnali Sándor ének, Matola István és Hujber Krisztián gitárosok, te basszusgitáros, valamint Kovács Zsolt dobos elhatározta, hogy Genocide néven súlyos csapást mér a kultúrára. Hogyan jöttetek össze? Ismertétek-e már egymást korábban? Jó barátok voltatok?
1996… Az már a múlt század kb. Konkrétan nem ismertük egymást mindannyian. Mi akkoriban az Ispánékkal (Matola István) lógtunk sokat. Azt tudom, hogy én mindig akartam egy olyan zenekart, ami megcáfolja azt, hogy a Moby Dick Magyarország legkeményebb zenekara. Ezen mindig háborogtam akkoriban, főleg a Mahart-os Life Discussion koncert után.
Erről csevegtünk Ispánnal jó pár kocsmázós sörtúra során, aztán egyszer csak előállt azzal, hogy van egy figura a suliban, ahová jár, aki bevállalná az éneket. Ez volt a Sanyi (Hajnali Sándor). Olyan „helló-helló” köszönős szinten ismertük Kriszt (Hujber Krisztián), akit szintén megkérdezett az Ispán. (Emlékeim szerint beadta neki, hogy amolyan Type O Negative-os zenét akarunk csinálni, mert azt nagyon bírta akkoriban a Krisz.) Meg voltam én, már csak dobos kellett volna.
Mivel nekem a KZS-vel volt egy régebbi projektem (aminek már nem is tudom, hogy mi volt a neve, talán Inhuman Ax, de nem tudom már… Az is lehet, hogy Exorcist Obsession, de ki tartja ezt számon?), így ezáltal valamennyire ismertem. Megkérdeztem, hogy mit szólna hozzá. Azt mondta, hogy most van egy zenekara (Unicum States), de bizonytalan ott a helyzet, ha esetleg úgy alakul, akkor érdekli a dolog mindenképpen, mert ilyen zenét (death metalt) szívesen játszana. Tehát vártunk rá. Egy pár próbát eleinte az Ispánéknál, a szobájában csináltunk meg, ismerkedési est jelleggel. Utána édesanyám intézett nekünk a munkahelyén próbahelyet, így oda helyeztük át a székhelyet.
Ott is volt egy jó pár dob nélküli próba, de aztán egyszer csak szólt a KZS, hogy kiszállt a másik bandából, és ráér csinálni ezt. Na, onnantól felpörögtek az események.
A Genocide előtt volt már egyéb zenei próbálkozásotok, vagy ez volt az első zenekar, amelyben részt vettetek? Mi volt zeneileg a közös nevező? Kik/mik voltak a legfontosabb hatásaitok?
Nekem személy szerint volt egy pár. ’90-ben kezdtük el ezt az őrületet még szegény Guja barátommal (RIP). Akkoriban még mint énekes próbálkoztam, de lett egy kettéválás az akkori formációban, és kellett valaki, aki betölti a basszusgitáros szerepkört. Na, így lettem én a basszusgitáros.
Voltam csajénekes rock/heavy metal zenekarban, voltam blues bandában is, alternatív rock csapatban is. Ami volt éppen, abban csapattuk. Valahogy akkoriban így ment errefelé. Aztán, mint fentebb is említettem, volt az a KZS-s projekt, amit szintén Gujával csináltunk. Aztán amikor annak vége lett, akkor elmentem glam rockot játszani, hogy legyen valami.
Ezután indult útjára a Gutted-sztori. ’90/’91 volt a death metal fénykora; ehhez képest 1996-ban, amikor megalakultatok, hol tartott a stílus? Volt-e még vonzereje? Nekünk mindenképpen. Még szerintem nem is azzal foglalkoztunk, hogy volt-e vonzereje vagy sem, hanem hogy csináljuk. Akkortájt ismertünk meg olyan bandákat, mint az akkoriban újvonalasnak számító Cryptopsy, Nile, Origin, Krisiun vagy a Kataklysm, a jó „öreg” Cannibal Corpse, Napalm Death, Deicide, Morbid Angel, Death, Suffocation és társaik mellé.
Mondjuk szerintem a mai napig nem lankad a death metal vonzereje, igaz, nem is nőtt eszeveszetten, de amíg olyan zenekarok meg tudnak születni, mint a Vitriol vagy az Archspire és társaik, addig biztos, hogy nincs baj, és nem lankad a stílus iránti érdeklődés. Az biztos, hogy alsó hangon 100× annyi ilyen zenekar van a világon, még 100× annyian hallgatják mostanában, mint anno, de arányaiban szerintem nem jelentős a változás érdeklődésileg. Ez megmarad mindig amolyan nagyon undergroundnak. Én személy szerint nem is bánom.
Emlékszel-e arra, hogy milyen gyakran próbáltatok? Saját számok írására törekedtetek, vagy feldolgozásokat is gyakoroltatok?
Akkoriban heti hat napot próbáltunk, napi 4 órában. Melóztunk, meg zenéltünk, amikor egyiket sem csináltuk, akkor ittunk. Kb. ennyi dolgunk volt abban az időben. Senkinek nem volt család, meg ilyenek. Még talán barátnőink sem voltak akkoriban.
Eleinte csak saját számokat írtunk, aztán később bekerült a repertoárba egy-két feldolgozás olyan zenekaroktól, mint a Deicide, Cannibal Corpse, Morgoth. De aztán azok kikoptak a programból, és maradtak a saját számok.
Kettő demót rögzítettetek (Grinding – 1996, Vilification – 1998); pár szóban mesélj kérlek ezekről az anyagokról! Utóbbi a Bikini stúdióban került felvételre; ez volt az első alkalom, hogy stúdióban dolgoztatok?
A Grinding igazából egy próbatermi felvétel keverőn keresztül. Krisznek volt egy cimborája, a Farky (RIP), szerzett egy keverőt meg minden hozzávalót, és kipróbálta rajtunk, hogy mit tud a dolog. Kb. így lett az a demó. A Lojzis cucc, a Vilification, már izgalmasabb volt. Nekem az volt az első stúdiós élményem, de azt hiszem, hogy talán a KZS-en kívül mindannyiunknak.
Nagyon komoly volt, alapból az is, hogy stúdióba megyünk, de nekem pluszolta az, hogy nem is akárkihez, hanem a Lojzihoz. Én mindig is szerettem, meg még a mai napig is szeretem a Bikinít a sustorgós szavak ellenére is. Lojzi egy jó basszusgitáros, tehát azért bekerült a zabszem is a seggembe rendesen. Óriási figura a Lojzi. Maximálisan segítőkész volt, kihozta a dologból a tőle telhető maximumot, annak ellenére, hogy fogalma sem volt erről a stílusról egyáltalán.
A vicces az volt, hogy mondta, hogy takra kéne feljátszani a dobot, és kérdezte, milyen tempó kell. KZS mondta, hogy a maximum. Lojzi berakta a maximumot, ami akkor nála 250 bpm volt. KZS erre azt mondta, hogy nincs több? Ez kevés.
A felvételek által sikerült a rajongókkal megismertetni a Genocide nevét?
Abban a szakaszban azt gondolom, sikerült a maga szintjén. Valahol azután kezdett el igazán beindulni a Hajnali-gépezet. Egyre több helyre tudta berakni a zenekart. Nem egy villámgyors folyamat volt, de kellett, hogy legyen hanganyag, amit fel tudtunk mutatni. Akkoriban még kazettán. Ma meg már mp3-at is alig hallgatnak az emberek.
Ezt követően számos esemény történt veletek: Matola Pisti távozott, egy rövid Vespa Crabro időszak után a Cannibal Corpse-dal alapján Guttedre változtattátok a neveteket, második helyezést értetek el a szolnoki Denevér tehetségkutatón (stúdióidőt nyertetek, Kovács Zsoltot pedig a legjobb dobosnak választották), felkerültetek a Deathophobia VI. válogatásra…
Igen, ilyen is volt. Kicsit más irányba haladt a zenélésről kialakult gondolkodásunk, aztán megváltunk egymástól minden harag nélkül, megmaradt a haverság.
Vespa Crabro az a Krisz ötlete volt, ha jól emlékszem, de csak egyetlen egy koncertig volt az a nevünk, aztán le is cseréltük. Annyira nem jött be szerintem egyikünknek sem. A Gutted viszont adta rögtön. Rövid, velős, lényegre törő és abszolút stílusba illő. Elég gyorsan rábólintottunk. Aztán hozta is, amit kellett. KZS-nek egy akkori munkatársnője megalkotta a logót, amit a Krisz kicsit megformált számítógépen, és kibaszott jó lett.
Azóta is zseniális az a logó szerintem. Kurva egyedi a mai napig. A Denevér tehetségkutató is egy örök emlék. Még vissza is hívtak minket, hogy toljuk el egy ráadást. El is nyomtunk egy Deicide nótát, ahol nekem elszakadt az „E” húrom, és azt körbe-körbe pörgetve tomboltam a színpadon. Utána állva tapsolt a zsűri (nem miattam).
Az Alapi (Alapi István, Edda) azt mondta, hogy minden dobosnak azt üzeni, hogy na! ÍGY KELL MEGÜTNI A DOBOT! Nem csoda, hogy elnyerte a legjobb dobos díját. Ez egy állat! Mi a második hellyel nyertük a stúdióidőt, amit említesz, akkor vettük fel a promót.
Szerintem az még a Defilednál is jobban szól. A Deathophobiáról nem sokat tudok mondani. Sanyi intézte. Azt tudom, hogy azt a nótát, amivel felkerültünk, az A Man Drawn Around Me-t is a Töfinél vettük fel Szolnokon. Aztán kijött, örültünk neki rohadtul, és a mai napig megvan. Kb. ennyit tudok róla.
2000-ben egy négyszámos promót jelentettetek meg; ennek mi volt a célja? Ez alapján talált meg benneteket a japán Eclipse Records? Milyen katalógussal rendelkezett a kiadó? „Közelebbről” nem érdeklődtek irántatok?
Ez volt az, amit a Denevéren nyert stúdióidőben rögzítettünk. Természetesen lemezkiadási tervek voltak vele. Az Eclipse Records-os cuccokról nem sokat tudok, meg hogy volt-e más akkoriban. Sanyi intézte ezeket. Beszéltünk is róla biztos, de ez nekem már a feledés homályába merült.
Annyira emlékszem, nem biztos, hogy jól, hogy kézzel írt, rendes postán feladott papíralapú levélben folyt a kommunikáció az elején Japán és Székesfehérvár között.
Mikor kezdtetek el megírni a Defiled albumot? Hol, mennyi idő alatt és kinek a segítségével vettétek fel a lemezt? A kiadó finanszírozta a költségeket? Hogyan zajlottak a munkálatok?
Huhh… a jóisten tudja már… Szerintem ’98-ban a Vilification után álltunk neki, nem feltétlenül tudatosan lemezt írni, inkább csak számokat. Aztán jöttek a fentebb is említett dolgok, elindult a dolog az Eclipse-szel, aminek az lett az eredménye, hogy 3 hétre beköltöztünk a G-hez (Fekete Gábor) a Pont Mi stúdióba Fehérváron. Az akkori főnököm nagyon boldog volt, hogy 3 hét szabira mentem. Aztán eljött a Bahnhofos lemezbemutatónkra.
A munkálatok abszolút jó hangulatban teltek. G-vel jó volt az összhang, és volt is türelme hozzánk, ami főleg a dobhangzás megszületésénél csúcsosodott ki igazán.
Hogyan vélekedsz arról, hogy a Defiled egy klasszikus death metal album, amelyben minden kötelező elem megtalálható, és igazából nem próbál áttörni semmilyen megszokott keretet? Egyfajta útkeresésnek tekinted?
Nem tekintek így rá. A Defiled szerintem egy kibaszott jó, nagybetűs DEATH METAL lemez. Bele raktunk mindent, ami akkor csak tőlünk tellett. Szerintem átlag felett teljesít az a lemez, és ezt nem önfényezésből mondom, hanem mert szerintem ez a lemez ezt tudja, és kibaszott büszke is vagyok rá, hogy ezt anno összeraktuk.
A borítórajz a Ré barátunk keze munkája, amit szintén Krisz digitalizált meg. A többit már az Eclipse intézte.
A korai Deicide és Cannibal Corpse nyomvonalán haladó, itt-ott grindcore elemekkel tűzdelt floridai death metal, értő, profi kezek tolmácsolásában… Tíz elsöprő erejű, brutális dalt tettetek fel a lemezre, amelyekben kifinomult ízléssel helyeztétek el a fogós, döngölős részeket (pl. A Man Drawn Around Me); ezzel egyetértesz?
Nem tudom. Nekem máshogy jön ez a lemez. Nem így hallgatom. Biztos, hogy hatással voltak rá ezek a zenekarok, mert azokat hallgattuk akkoriban javarészt. Az biztos, hogy brutális és elsöprő erejű lett, nem feltétlenül tudatosan, inkább azt mondanám, hogy jól ráéreztünk. Mondjuk kegyetlenül sok melót raktunk bele, volt olyan nóta, amit hónapokig alakítottunk, mire elnyerte végleges formáját.
Az instrumentális Harbinger és a The Excrement Has Taken His Life atmoszferikusabb részei esetleg megelőlegezték a későbbi Gutted-korongok bonyolultabb, technikásabb megközelítését? Ami biztos – nem megbántva a többieket – Kovács Zsolt egyedül adta el a lemezt, vitte a hátán a show-t…
A Harbinger az a Krisz agymenése volt, és mindenkinek kurvára bejött. A The Excrement az egy kísérletezősebb zabigyerek, ami még elfért a lemezen. Mivel utána gitároscsere volt, és Krisz helyére jött a Dróti (Drótos Gábor), utána meg a Bandi (Horváth András), így nem vonnék jelentős párhuzamot a Defiled és az utána következő lemezek között. Azokat a lemezeket már az alkotószellemük jellemzi.
A Zsolti játéka akkoriban nagyon extrém volt. A világon is majdnem, nemhogy Magyarországon. Bárhova mentünk játszani, az biztos, hogy lehidaltak a teljesítményétől. Külföldön is elismerték. Nagyon jókat beszélgetett mindig koncert után az ottaniakkal úgy, hogy egy fél szót sem beszélt sem angolul, sem bármilyen más nyelven a magyaron kívül.
Én voltam a másik ilyen, aki ugyanezt csinálta kommunikáció okán. Az elfogyasztott alkoholmennyiség javított rajta. Szerintem.
Az a Total Lack of Parental Care a második demóról mentettétek át; változtattatok rajta valamit, vagy a „szent eredetihez” ragaszkodtatok?
Emlékeim szerint nem nyúltunk hozzá, vagy csak nagyon kis mennyiségben, de szintén megmondom, hogy abszolút nem rémlik már, hogy mi történt vele. Az biztos, hogy a lemezes hangzással sokkal brutálisabb lett a nóta.
Szerepeltetek kettő kompiláción (A Man Drawn Around Me – Shock magazin, Slowly Bleeding Sexual Emotions – Compilation N°1: Obscurité Et Terreur – Symbolic Prod, 2001); ezek „még messzebbre” vitték a zenekar nevét? Sikerült magatokat bebetonozni a nemzetközi underground körforgásba, vérkeringésbe?
Ezekről nem sok mindent tudok elmondani, mert mint ahogy mondtam az interjú másik részében, ezeket a dolgokat Sanyi intézte. De az biztos, hogy akkoriban mozgolódtunk nagyon sokat. Mindenféle fesztiválokon felléptünk, kluboztunk mind itthon, mind a környező országokban, de ezek már ennyi idő távlatából eléggé összefolynak, hogy mikor merre voltunk.
De szerintem eléggé megjegyezték a nevünket azok, akik láttak, hallottak minket élőben.
Mit kell tudnunk a lemezbemutató bulikról, turnékról? A székesfehérvári Bahnhofban tartott bulin én is ott voltam.
Azokról annyit, hogy hivatalosan az a Bahnhofos volt a lemezbemutató, és az kurva jól sült el. Sokan voltak, jól szóltunk állítólag. Jó volt a hangulat. Összességében egy kurva jó koncert volt, amire én személy szerint mindig szívesen gondolok vissza.
Söme, köszönöm szépen válaszaidat!
Én is köszönöm a lehetőséget.