Ron, a ’80-as évek New York-i heavy metal színtere egy nyers, intenzív, zeneileg innovatív közeg volt, ahol a metal keveredett a punkkal és a hardcore-ral, miközben egy virágzó underground szcéna is kialakult. Egyetértesz ezzel?
Teljes mértékben egyetértek. Miután az Iron Maiden berobbant, a dolgok elég gyorsan beindultak. A ’70-es évek végén és a ’80-as évek elején nagy Judas Priest és Scorpions rajongó voltam, de a színtér nagyon gyorsan robbant be, és az underground metal úton volt. A legtöbb banda, mint például a Cities, még mindig a nagy lemezszerződést kereste (EMI, Atlantic stb.), de akkoriban a nagy kiadók nem értették az irányt, még mindig slágereket kerestek, miközben a metal már nem ebbe az irányba tartott.
Hogyan kezdett ez az egész formát ölteni?
A klubokba járó közönség volt az, ami irányt mutatott. Erős kapcsolatot éreztek a zenével és az energiával, amit ezek a fiatal bandák adtak – köztük a Cities is.
Úttörő szerepük volt az olyan bandáknak, mint az Overkill, Anthrax, Cities, Deathslayer, Attila, Blacklace, Warhead, Frigid Bitch, Takashi, Virgin Steele stb.?
Azt mondanám, hogy az igazi úttörők a Priest, a Maiden és a Scorpions voltak, akiket hallgattunk, és akik a következő szintre inspiráltak minket. A Cities olyan bandákkal játszott együtt, mint a Metallica, az Anvil vagy a Manowar. Az Anthrax gyakran lejárt a próbáinkra, és középiskolába jártam Bobby Gustafsonnal az Overkillből. Egykorúak voltunk, sokszor kereszteztük egymás útját.
Pontosan mikor alakult meg a Cities, és ez volt az első zenekarod, vagy már volt korábbi tapasztalatod?
A Cities 1981-ben alakult. Korábban Steve Mironovichcsal és egy gyerekkori barát dobossal játszottam egy másik bandában, majd megismertük Sal Italianót, és így jött létre a Cities. Már tizenhárom éves korom óta gitározom és énekelek zenekarokban.
Hogyan tudnád összefoglalni a demóitokat? Kik játszottak rajtuk? Úgy tűnik, sok tagcsere volt…
Újak voltunk a saját dalok írásában, és a korai demók pontosan ezt tükrözték: kezdetleges dalszerkezetek és hangzás. A Cities magja mindig én voltam énekesként, Steve gitáron és Sal basszuson. A dobosposzton viszont sok változás volt, különböző demókon más-más dobosok játszottak. Sok demó kikerült, de némelyiknek jobban örülnék, ha a szekrényemben maradt volna.
Hogyan kerültetek fel a New York Metal ’84 válogatásra a Still of the Night dallal?
Úgy tudom, Mike Varney hallott rólunk a L’Amour klubból, és megkeresett minket. Igent mondtunk. A felvételt és a Still of the Night dalt játszották a U68 Power Hour műsorban, és Greg D’Angelo (ex-Anthrax, White Lion) dobolt rajta.
Nyitott ez ajtókat a zenekar számára?
Valószínűleg igen, de a Cities körüli „utcai buzz” is sokat számított. Ez felkeltette Johnny Z (Megaforce Records) figyelmét, aki szerződést ajánlott – amit mi sajnos visszautasítottunk.
Mi a helyzet az 1985-ös EP-vel, amely Gene T. Pero és Roland Angell, Sr. emlékének lett ajánlva?
Az EP-t az édesapám emlékének ajánlottuk, aki 1984-ben hunyt el, és nagyon támogatta a zenekart. Nem élte meg, hogy lemezünk legyen. Amikor AJ-vel elkészítettük az LP-t, akinek az édesapja szintén ekkoriban hunyt el, neki is ajánlottuk. Közel negyven évvel később az Annihilation Absolute újrakiadását Steve-nek és AJ-nek ajánlottuk.
Egy évvel később megjelent az első nagylemezetek, amely hat dalt is tartalmazott az azonos című EP-ről. Hogyan történt ez?
Az Annihilation Absolute eredetileg egy EP volt, amelyet a Metal Masters adott ki Európában. Később átkerült az USA-ba, és inkább egyfajta bemelegítés volt a jövőbeli anyagokhoz. A dobos a testvérem, John Angell volt, de később kilépett, és Scott Duboys váltotta – az ő fotója szerepel a borítón, de nem játszott a lemezen.
Hogyan került képbe a Metal Blade Records?
AJ már a ’80-as évek elején a Cities-ben játszott, amikor még feldolgozásokat játszottunk. Beküldött egy demót a Twisted Sisternek, akik dobost kerestek. Először nem reagáltak, de amikor később előkerült a kazetta, rájöttek, hogy ő a megfelelő ember.
Mikor tért vissza A. J. Pero, és miért hagyta ott a Twisted Sistert?
AJ elmondása szerint nem jött ki Dee Sniderrel, többek között ezért hagyta ott a bandát. Mi pedig szerettük volna vele újra felvenni a lemezt, és kibővíteni egy teljes albummá. Utólag hiba volt ugyanazt a címet megtartani, mert ez zavart okozott.
Hogyan zajlottak a felvételek?
Jól mentek, főleg este kezdtünk és hajnalig dolgoztunk. Nem volt producerünk, minden döntést mi hoztunk meg. Nem volt drága produkció, kb. 4000 dollárból készült, a brooklyni System Two stúdióban. Egyszer Joey Belladonna is beugrott. Utólag bánom, hogy nem vettem fel vele vokálokat a Fight For Your Life-hoz.
A lemez a korábbi demók természetes betetőzése volt?
Sok demó került elő az évek során, köztük olyanok is, amelyek nem mutatják a zenekart a legjobb formájában. Ezek felett nem volt kontrollunk.
Az Annihilation Absolute egyenesvonalas metal?
A megjelenésekor heavy metalnak számítottunk, később power metalnak, ma már amerikai power metalnak. Számomra mi egy heavy metal banda voltunk, fejlődési szándékkal.
Meggyőző teljesítményt nyújtottál, és egyedi a hangod?
Élőben rengeteg energiát adtunk, és én mindent beleadtam. Nem mondanám, hogy egyedi a hangom, de van egy saját hangzásom.
Hogyan látod, hogy a dalok egyszerűek, mégis hatásosak?
Visszahallgatva látom, mennyire tehetséges zenészek voltunk. A zenei részek és teljesítmények kiemelkedőek voltak.
Egyetértesz azzal, hogy változatos az anyag?
Igen, a dalok közti kontraszt élvezetessé teszi a hallgatást.
Tele van az album erős riffekkel?
Sok kiváló riff van rajta, főleg Steve-től, de nem gondoltuk magunkat thrash bandának.
A Cities a thrash határán mozgó metal zenét játszott?
(Ez részben az előző válaszból következik, külön nem tér ki rá.)
A produkció tömör és feszes – hogyan magyarázod ezt?
Újak voltunk a stúdiózásban, sok hibát követtünk el. Szerintem jobb produkcióval jobban is szólhatott volna.
Megtalálta a zenekar a működő formulát?
Nem igazán. Mindig fejlődni akartunk, és egy nagy áttörést jelentő dalt kerestünk.
Miért maradt a Cities underground státuszban a ’80-as években?
Ha annak idején leszerződünk a Megaforce-hoz, több turnénk lett volna, és nagyobb közönséget építhettünk volna.
Hogyan szeretnéd, hogy emlékezzenek A. J. Peróra és Steve Mironovichra?
AJ-vel végig barátok maradtunk, a ’90-es években együtt zenéltünk. Steve-vel sosem veszekedtünk. A Cities újjáalakítása és a zene folytatása egyfajta tisztelgés előttük.
A Cities jövőre fellép a KIT fesztiválon… lesz új anyag?
…
Köszönöm a válaszokat, mik a zárszavaid?
Szeretném megköszönni a rajongóknak, hogy egyetlen lemez után, negyven év elteltével is életben tartották a zenekart. Maradjatok velünk, mert sok meglepetéssel készülünk.
