Hogy miért csak most írok egy májusban megjelent albumról? Hát azért, mert a büdös életben sem hallottam erről a csapatról! Aztán pár hete beleakadtam a tyubon a „What’s In My Bag” azon részébe, ahol Scott Ian ajánlgat lemezeket! Az először nem nagyon tűnt fel, hogy egy XCOMM logós baseball sapka van rajta, de amikor a csapat albumát is lelkesen magasztalta, már bűzleni kezdett a dolog, s utánanéztem a brigádnak. A sejtésem beigazolódott, a XCOMM (Excommunication) Revel Ian bandája! Azt régóta tudtuk, hogy Scott papának remekül sikerült Ian -izálni a racka hajú fiacskáját, hisz dobolás mellett a gitárokkal is jó barátságban van a srác. A Ozzy mániás színész Jack Black „Jack Sabbath” névre hallgató cover együttesében pl. basszusgitározik.
Nos, a kis Revel összehozott egy HC / Punk csapatot a haverjaival, amely még számomra is meglepetést okozott! Na persze nem sok esélye lett volna egy ezeregyedik HC / Punk csapatnak Ross Robinson segédletével rögzítenie az első albumát, megtámogatva egy rakás klippel, ha a dobos apukája nem az Anthrax alapító tagja, de én nem nagyon foglalkozom ezzel, hiszen a Time to Burn jól sikerült! Nem ördögtől való egy kis protekció, ha ütős lesz a produkció!
Revel mellet itt van még Michael Gatto gitáros / énekes, Jay Vargas gitáros, Adan Escoto basszer és egy Hunter Grogan nevű sampleres gyerkőc, aki mindenféle elbaszott zajokkal fűszerezi meg a szerzeményeket. A külhoni felületeken jó kritikákat kapott az album, s olyan bandanevek repkedtek a zenével kapcsolatban, mint a Minor Threat, Black Flag és a Bad Brains! Ezen csapatok zsenijétől azért még messze a topog az öt srác, akik nem mellesleg olyan fiatalok, hogy az üdítős üveget is csak szülői felügyelet mellett nyithatják ki, de kétségtelen, hogy van bennük kraft bőven. Nem merném rátenni a fizetésemet, hogy ezek az ifjú tenesszik ez mellett a stílus mellet fognak hosszú ideig letáborozni, hiszen az életkoruknak köszönhetően rengeteg hatás fogja még érni őket, de az kétségtelen, hogy a pelyhes tökeiket feszítő problémáktól most egy jól összerakott, fél órás dühöngéssel sikerült megszabadulniuk. Egyébként bizonyos „hatások” már itt is felütik a fejüket, mert az intenzív falbontás mellett, előbújnak dallamos, sőt alteres kilengések is. Michael Gatto leüvölti a szeplőit is, bár egy-két alakalommal tisztán csengő hangszál tisztítással is bepróbálkozik.
Természetesen a hangzás a bivalyok királyának derekánál is vastagabb, de hát Ross Robinson sosem gurigázott szivacslabdákkal, csak falbontó golyókkal, úgyhogy csodálkozásnak itt nincs helye. Adan basszusgitárja még a gyomorsavamat is felbassza! Azért a tisztesség úgy kívánja, hogy Revel Ian kapcsán ne csak a családfát emlegessük, úgyhogy elmondom, hogy tökéletesen hozza azokat dobtémákat, amelyeket a nóták megkövetelnek maguknak. Sőt, néha meg is lep néhány arcátlanul csavaros megoldással. A lemezborítónak azért én nekifutottam volna még egyszer,még akkor is, ha ebben a stílusban nem eresztik bő lére a frontborítókat. Egy fél órás HC mutánsról felesleges hosszan ömlengeni, (kivéve ha „Speak English Or Die” a címe!) úgyhogy le is zárnám ezt a történetet.
Most fölsorolhatnák itt egy rakás csapatot, amelyek rajongóinál tutira betalálna a XCOMM, de úgy érzem ez tök felesleges! Ebben az ágazatban már régóta nincs mit újítani vagy fejlődni! Itt jó dalok kellenek, amelyek képesek a hallgatót felállítani a fotelből, hogy az megpróbálja ugráló technikával megfejelni a csillárt! A Time to Burn képes erre, úgyhogy ide is vések négy pontot! Csak azért nem ötöt, mert a skacok még nagyon az útjuk elején járnak, s tutira van bennük még muníció bőven!
