Tematikus interjú Andrics Laci basszerossal a Black-out Fekete Kék albumának 30. évfordulója alkalmából.
Szia, Laci! Sok szeretettel köszöntelek magazinunk nevében! Miután az Esőnap idén 30 éve jelent meg, szeretném, ha felidéznénk azokat az időket!
Köszönöm a megkeresést és köszöntöm az olvasókat!
Mielőtt erre rátérnénk, szerinted nagyot gurítottatok a Fekete Kékkel? Sikerült egy komoly rajongóbázist kiépítenek általa, felhívni magatokra a figyelmet?
A Fekete Kék az egy etalon. Ezt nem én mondom. Az biztos, hogy a zenekar ennek köszönheti a státuszát amit a mai napig betölt.
Ennek tükrében, felfokozott várakozás előzte meg a folytatást?
Azt mindenképpen éreztük, hogy oda kell tenni magunkat, nagy kiadó, szerződés, elvárások, felelőség, csupa olyan kifejezés ami eddig nem volt jellemző a zenekar munkásságára. Ilyen mértékben semmiképp. A teher alatt nem rogytunk meg, de eufóriát sem éreztünk különösebben. Tettük a dolgunk és persze örültünk a helyzetnek.
Volt-e rajtattok valamilyen nyomás a dalszerzés folyamán? Mikor álltatok neki megírni az Esőnapot?
Nem emlékszem, hogy lett volna olyan nyomás ami komolyabb hatást gyakorolt volna ránk, továbbra is a Szabolcs írta a dalokat, Kowa a szövegeket. Szerintem ugyanezek a dalok születtek volna meg akkor is, ha nem kerülünk ekkora kiadóhoz. Talán a Ma volt az ami úgy keletkezett, hogy nem volt elég dal és még kellett egy, hogy meg legyen az albumnyi anyag és a Szabolcs már a stúdiómunkálatok alatt írta meg.
A korábbi kiadványaitokhoz viszonyítva, változtattatok a nótaírás módszerén?
Egyáltalán nem.
A legfontosabb történés az volt, hogy megváltozott a hátteretek, nevezetesen a Sony-hoz kerültetek, ez hogyan jött össze?
Na, erről aztán jó sok mindent olvastam már, többen is magukénak vallják az érdemet. Azt nem állítom, hogy abszolút nincs valóság alapja ezeknek, hiszen voltak segítőink, sokan szimpatizáltak a zenekarral, próbáltak lobbizni az érdekünkben. Az én verzióm az, hogy… engedd meg, hogy az elején kezdjem: Még mint induló zenekar mi is vágytunk a gyors sikerre és befutásra. A Csányi tesók például ezért költöztek fel Pestre. A zenekarban én voltam a legidősebb, talán nekem volt a legtöbb csalódásom a szakmával kapcsolatban, volt már tapasztalatom, nem akartam ismét egy évekig vegetáló csapatban zenélni. Így a kezdeti kudarcok után javasoltam, hogy adjunk ki magunk anyagot. Ekkor már voltak előttünk példák, így ez járható útnak tűnt. Nem is sokat tököltünk kiadók keresésével. Így jelent meg az első Black-Out kazetta. A Fekete Kéknél már automatikusan adódott, hogy azt is szerzői kiadásban adjuk ki. Már nem is foglalkoztunk kiadókkal, mivel működött a dolog nem akartunk változtatni. Ezután viszont már kialakult bennünk a vágy, hogy legyen egy nagy kiadónk a következő anyagnál. A Fekete Kék és annak sikere már alkalmas volt arra, hogy jó eséllyel ismét elkezdjünk vele házalni. Itt már kialakult a zenekar arca és hangzása, éreztük, hogy erre már lehet építeni. Nekem a zenekarral párhuzamosan indult meg a zenei műsorom a Rocktükör, amivel kapcsolatban rendszeresen jártam be különböző kiadókhoz, nagyjából az összeshez ami abban az időben létezett. Ezekre a helyekre vittem zenekari anyagokat, próbáltam promótálni a csapatot. Volt ahol sikertelenül, de volt ahol komoly érdeklődést mutattak. Legkedvezőbben a Warnernél és a Sonynál alakult a helyzet. Ez odáig vezetett, hogy mindkét kiadó jelezte, hogy szándékában áll kiadni a Black-Out következő lemezét. Ezen a ponton ránk hárult a döntés felelősége, hogy melyiket válasszuk. Némi tépelődés után úgy éreztük, hogy a Sonynál talán fiatalosabb csapat van, közelebb a rockzenéhez, így őket választottuk. Nagyon nehéz volt bemennem a Pásztor Lacihoz a Warner igazgatójához és elmondani a döntésünket. Hülyén éreztem magam, hiszen nem volt gyakori, hogy egy zenekar maga válassza meg a kiadóját és visszautasítson egy ekkora lehetőséget.
Hány lemezre írtatok alá és milyen kondíciókat kínált a kiadó?
Az alapszerződés egy lemezre szólt egy éves intervallummal valamint opciót három további kiadványra kiadványonként egy éves időszakokra. Magyarul ez azt jelentette, hogy ha szart csinálunk akkor ennyi volt, de ha jót, akkor azt a Sonynak van kizárólagos joga kiadni. Mondjuk ez korrekt.
Az Esőnap felvételei 1996. elején zajlottak a Tom Tom stúdióban, mekkora költségvetést biztosított számotokra a kiadó? Nyugodt körülmények között tudtatok dolgozni?
A Tom Tom stúdió egy extra lehetőség volt a számunkra. Legprofibb körülmények fogadtak olyan lehetőségekkel amikről sokan csak álmodozhattak. Én úgy érzem, hogy eddigre a zenekar el is érte azt a szintet, hogy kiérdemelje ezt és ne vesszen el a technikai fejlettség útvesztőjében. A kiadó 500.000 Ft-ot adott a felvételekre, ami elég stúdió-időt biztosított az igényes munkára.
Amúgy, hogyan mentek a felvételek, milyen légkörben zajlott a munka?
Volt egy kis koncepcionális nézeteltérés a zenei rendezőnk és a hangmérnökünk között, ami odáig fajult, hogy a hangmérnök ott is hagyott csapot-papot, így a zenei rendezőnk a Jamie Winchester egyedül fejezte be a felvételeket. De én úgy gondolom, hogy egy ilyen konfliktus akár velejárója is lehet egy magára valamit is adó rockzenekar stúdiómunkájának. 🙂
Egy banális dolog szólt még közbe, az hogy amikor már javában zajlottak a felvételek begyulladt a bal mutatóujjam, valami mikro fémszilánk állt bele, talán a húrból. Szabi el is keseredett, hogy végre itt vagyunk a nagy lehetőség közepén, erre ilyen történik velünk, hogy ne tudjunk dolgozni. Mentünk az ügyeletre, ott kivették a fémszilánkot, az ujjam hamar rendbejött és tudtuk folytatni a munkát.
Mennyivel volt más a stúdiómunka nagykiadós támogatással?
Természetesen ég és föld. De magát a stúdiót nem lehet összehasonlítani, mert egy teljesen más szintet szolgál ki a Tom Tom, vagy például a korábbi stúdiónk a Bikini stúdió Németh Lojzival. Számunkra, zenészek számára legnagyobb szabadságot az idő jelentette, nem kellett három napba belezsúfolni a felvétel elkészítését mint a Fekete Kéknél.
Van egy olyan tézis, hogy egy adott zenekar karrierjét annak harmadik lemeze határozza meg, itt dől el pályafutása, erről mi a véleményed?
Azt nem állítom, hogy nincs benne igazság, de talán nem ennyire határozottan. Az biztos, hogy az első album jellemzője általában egy útkeresés, gyakran kisebb technikai tudással, de nyersebb, őszintébb előadással, megszólalással. Ezután szerintem törvényszerűen elindul egy szakmai fejlődés mind egyénileg, mind zenekari szinten. Na, ez tudja hazavágni egy zenekar kezdeti stílus-képét. Mert az történik, hogy a zenész a megszerzett tudását beleépíti a zenéjébe, így az már nem ugyanaz lesz amit korábban megszeretett a közönsége. Így a rajongók egy része elfordul a zenekartól. Mi történhet ezután? Vagy megpróbálnak visszatérni a gyökerekhez, hogy visszacsalogassák az embereket, vagy mennek tovább a fejlődés által megkezdett úton és új közönségtábort építenek fel. Mindkét lehetőség kockázatos, de az fog bejönni amelyiket a legtermészetesebb módon tudja művelni a zenekar. Mert a közönség ezt nagyon megérzi. Megérzi, hogy mi mögött van erőlködés és mi jön őszintén. Ez a válaszút valóban általában a második harmadik lemeznél eljön, de két példa is eszembe jut ahol ez jóval később következett be. Az Aerosmith és a Van Halen is komoly pályát futott be progresszívebb zenével mire váltottak a befogadhatóbb, populárisabb stílus felé, ahol aztán sikeresebbek lettek mint valaha. De van ellenpélda is, például az AC/DC, ami meg nem is váltott soha. A Scorpionsnak is volt egy ilyen elhajlása, de a széleskörű felháborodás után ijedtükben visszatértek a jól bevált gyökerekhez.
Szerinted a Fekete-kék vonalát vitte tovább az Esőnap, vagy próbáltátok zenei horizontjaitokat kitágítani?
Ez a második találó megfogalmazás, szerintem ez történt.
Egy emblematikus, érett, egységes zenei képet mutató album lett?
Szerintem igen, mindenképpen. Átgondolt koncepció, letisztultabb hangzás. De talán a Fekete Kék mégis emblematikusabbnak mondható.
Kowa szövegeit költői mélység, szimbolika és természetközeli, belső utazásokra invitáló látásmód jellemez, ezzel egyetértesz?
Természetesen egyetértek ezzel a megállapítással.
Egyedi hangja mellett, komoly fegyveretek volt a Csányi tesók vokáljai is, ami pedig a te játékodat illeti, hazánk egyik legjobb basszusgitárosa vagy/voltál…
Na, ezt le ne írd, mert egyrészt nagyon köszönöm, másrészt azért mert ez nem igaz sajnos.
A slágerré vált Spirál és az akusztikus Ma… című dalokhoz forgattatok videoklipeket, ezek milyen rendszerességgel szerepeltek a tv-ben, illetve sokat tettek a korong promotálásához, népszerűségéhez?
Mindenképpen sokat jelentett, hogy lettek ezek a klipek. Tervben csak a Spirál volt, de aztán ha már ott voltunk megcsináltuk a másikat is. Más TV-kben nem tudom mennyit szerepeltek, tartok tőle, hogy nem sokszor, viszont a Rocktükörbe gyakran beszerkesztettem és ez valóban érezhető volt a csapat népszerűsége szempontjából.
A megjelenés hetében a 17. helyen nyitott a Mahasz Top 40-es lemezeladási listáján az album, és négy hétig szerepelt a rangsorban, ez akkoriban nagy szó volt, volt még értéke a statisztikának, igaz?
Természetesen sokat jelentett számunkra a Mahasz listán való szereplés. Ez mindannyiunknak új élmény volt.
A lemez megjelenése után Fehérvári Attila váltott téged, mi volt ennek az oka? Hogyan alakult pályafutásod, életed a Black-Out idők után?
Ahogy erősödött a zenekar, nőtt az ismertség, egyre intenzívebb egyéni jelenlétet igényelt. Ugyanez a folyamat megvolt a Rocktükörnél is, de ezek mellett a családomra is szerettem volna nagyobb figyelmet fordítani. Amikor elkezdtünk készülni a következő lemezre az Ezüst kötetre, világossá vált számomra, hogy ez az állapot így nem tartható fenn. Forgatások miatt nem tudtam járni próbákra, nem tudtam kellő időt fordítani a dalok megtanulására, elsajátítására. Szabolcsnak a vágya volt, hogy egyben játszuk fel a dalokat a stúdióban, mert ez élőbb, természetesebb érzetet ad, márpedig ez nagyon sok gyakorlást, nagy felkészültséget igényel, amit én már képtelen voltam teljesíteni. A Rocktükör jelentette nekem a megélhetést, tehát azt muszáj volt teljes erőbedobással csinálnom. A műsor heti rendszerességgel jelentkezett, ami rengeteg munkát jelentett számomra. Szabolccsal nagyon sokat beszélgettünk erről és eljutottunk oda, hogy én nem tudok a zenekarral többet foglalkozni így az év végével befejezem az együttműködést. Ez azt is jelentette, hogy a zenélést teljesen abba is hagyom. A Rocktükör még három évig ment, ekkor megszűnt a csatorna ahol voltunk, és ezután már nem tudtuk máshol folytatni, annyira megváltoztak a viszonyok. De maradtam ezen a vonalon, évekig készítettem videoklipeket, TV műsorokat és egyéb, videóval kapcsolatos dolgokat csinálok a mai napig. A zenekarral nem szakadt meg teljesen a kapcsolatom, időnként készítettem videoklipet, koncertfelvételt, DVD kiadványt, és a komolyabb születésnapi koncertekre is meghívnak.
Ilyenkor sikerül egy kicsit feltöltődnöm a zenekari próbák és a fellépések alkalmával.
Laci, köszönöm szépen válaszaidat és további sok sikert kívánok.
Én is köszönöm a lehetőséget!