Annak idején, 2012. szeptemberének végén, egy hangulatos klubbulin vettem részt Marcaliban, a Kék Madárban. Amennyiben nem tévedek, az Age Of Agony volt a headliner – amúgy három banda lépett fel aznap este – a nyitózenekar („áldozati bárány”) szerepét pedig a Fanatic Attack töltötte be. Addig még sohasem hallottam róluk, holott már kettő demó (Damned World – 2010, Septoxe – 2011) volt a tarsolyukban, ellenben a buli már a Fight for a Lie Ep népszerűsítéséről szólt. (Amit programjuk után azon melegében meg is vettem.) Szó szerint maguk alá gyűrtek mintegy 50 perces játékidejükkel és örök szerelem köttetett velük.
Mi volt a „siker titka”? „Teljesen lebutított, alapra vett” old school thrash-sel támadtak a hallgatókra – itt-ott váltásokkal megtűzdelve – mégpedig a fiatal Mille-t idéző énekhanggal megtámogatva. A fiatalembert úgy hívják, hogy Pőcze Ádám, aki – nem mellesleg – a gitárosi teendőket is ellátta. További történetükbe nem megyek bele, legyen elég annyi, hogy a Metal Ör Die hathatós támogatásának segítségével, május 1-én végre új anyagot jelentettek meg. Miután – majdnem – az első hangoktól követem pályafutásukat, úgy gondolom, hogy kb. nyolc éve kezdődtek el bizonyos változások soraikban. Egyfelől elhagyta a banda kötelékét az alapító basszusgitáros Kuczkó Gábor, másfelől megváltozott logójuk (megváltoztatták azt), harmadrészt pedig – egy ideig – Földesi Imre énekes is megfordult soraikban (Withstand the Storm – 2021), aki black metalos hatással, befolyással járult hozzá a muzsikájukhoz. (Eddigi albumaikon más-más vokalista előadását lehet hallani). Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a tagság négy éve stabil lábakon áll, ami esetükben annyit jelent, hogy Pőcze Ádám újra visszavette a mikrofont (ezt a tényt a lehető legnagyobb örömmel üdvözöltem), Wolf Péter kezeli a basszusgitárt, Ploner Patrick dobos pedig a kezdetek óta van jelen, aki – Ádámmal egyetemben – „társalapító”. Ez az Ep félig – meddig új kiadvány csak, mert a hatszámos anyag első fele (három dala) „önfeldolgozás”, tehát három régi nótájuk újrafelvétele, míg a másik három tétel vadonatúj szerzemény. „Első félidő”: Thrash a Damned Worldről, Fanatic Attackers a Septoxe-ról, és Fight for a Lie a hasonlócímű Ep-ről (én azért az Escape to Madnessnek is „nekiugrottam volna”). Nem ragozom őket, régi iskolás, germán hatású thrash darabok, nagyon komoly fanatizmussal, elánnal elővezetve, a ’80-as évek szellemét maximálisan tiszteletben tartva, megidézve azt.
Az új számok ellenben már „más tészták”, valahol a Withstand… világát viszik tovább, legalábbis az összetett dalszerkezetek ezt mondatják velem. Az Erasor málházós, kimért tempóban halad, dallamokkal megtűzdelve, enyhe black metal feelinget árasztva, az Ignorance talán egy fokkal gyorsabb és ugyanígy remek dallamokkal, harmóniákkal színezik, míg a két évvel ez előtt már publikált és (a) koncerteken is bemutatott Came from the Sky „mutat rokonságot” a korai Fanatic Attackkal, gyors, thrash tempóival, remek váltásával. Mindenképpen hozzáteszem azt is, hogy a hangzás nagyon jó lett, Wolf Peti futamai kitűnően hallatszanak, nem tűntek el a süllyesztőben.
Száz szónak is egy a vége: a csapat újfent bizonyította tehetségét, elhivatottságát, az pedig külön elismerésre méltó, hogy a Metal Ör Die Records (üdv Jani!) lát még bennük fantáziát, remélem együttműködésük hosszútávra szól. Uraim, izgatottan várom a negyedik korongot!
