Interjú a Kalózkirálynővel
A Pirate Queen viszonylag új zenekar a szimfonikus fantasy metal színtéren. Második albumuk épp tavaly szeptemberben jelent meg, mi pedig arra voltunk kíváncsiak, hogyan boldogul az együttes a kemény, mégis dallamos zene világában. Íme, beszélgetésünk az énekesnővel, Her Majesty Elizabeth Noir Nuit-val.
A zenekar megalakulásának fantáziadús történetét már ismerhetik az emberek korábbi interjúkból, de hogyan találtatok egymásra a földrajzi távolságok ellenére?
Köszönöm a felkérést az interjúra. A Pirate Queen fedélzetén zajló élet mindig is utazással járt. A legénység minden tagjának megvannak a maga sajátos feladatai, és ezek az utak gyakran egészen különböző helyekre sodornak minket. Mégis, valahogy minden út Lyxionba vezet vissza. A távolság sosem határozott meg minket igazán. Ami összehozott minket, az egy közös vízió volt: olyan világot teremteni, ahol az erőteljes metal és a történetmesélés kéz a kézben jár. Minden tag valami egyedit tesz hozzá a produkcióhoz, és bár a munkát nem mindig ugyanazon a helyszínen kezdjük el, az utazást mindig együtt fejezzük be.
Zenekari koncepciótok – mind tartalmi, mind vizuális szempontból – erősen a nyolcvanas évekbeli, hamburgi illetőségű Running Wildot idézi. Tudatos döntés volt ez az irány, vagy magától értetődő módon alakult így?
A Running Wild valódi legenda. A heavy metal műfajában egyszerűen nem lehet kalóztematikáról beszélni anélkül, hogy elismernénk az általuk végzett munkát. Számtalan hallgatóval ismertették meg a kalózvilágot, amiért a legnagyobb tisztelet illeti őket. A mi utunk azonban természetesen kissé más irányba tart. Történeteinket Lyxion öt hősnőjének szemszögéből meséljük el, ötvözve a mitológiát, a fantasyt és a kalandot a szimfonikus power metallal. Bár inspirációt merítünk egy bizonyos jól ismert történetből, ugyanúgy érdekelnek minket azok a legendák is, amelyeket sosem jegyeztek le.
Tudatos döntés volt a koncepció miatt, hogy kizárólag nőkből álljon a zenekar?
A Pirate Queen már a kezdetektől fogva öt női kalózhős történeteként született meg. Sosem a kirekesztés volt a célunk; sokkal inkább kalandos történeteket szerettünk volna elmesélni egy olyan nézőpontból, amely ritkán jelenik meg a heavy metalban. Történeteink olyan kivételes nőket idéznek meg, akik a nyílt tengerre szálltak, ám sorsuk gyakran férfi társaiké mögé szorult. Lyxion megadta nekünk a szabadságot, hogy olyan világot álmodjunk meg, amelyben ezek a nők nem kivételnek számítanak, hanem olyan legendáknak, akiknek a történetein mindenki felnőtt. Természetesen számunkra a zene az első. Reméljük, hogy az emberek azért hallgatják a Pirate Queen zenéjét, mert élvezik a dalainkat, a történeteinket és azt a világot, amelyet közösen teremtettünk. Az, hogy öten nők vagyunk, csupán egyetlen eleme ennek az identitásnak – nem a teljes történet.
Kik gyakoroltak hatást a zenétekre?
A Pirate Queen minden egyes tagja más-más hatásokat hoz a közös munkába, ami egyedi karaktert kölcsönöz a zenénknek. Bár mindannyian rajongunk a klasszikus heavy metalért, a power metalért és a szimfonikus metalért, inspirációs forrásaink messze túlmutatnak ezeken a műfajokon. Barbatos [a név a Goetia démonológiájából ismert démon és egy kalózkirálynői cím ötvözete – a szerk.] kiváló érzékkel talál rá az időtállónak ható dallamokra, miközben a többiek a harmóniák, a hangszerelés és a hangulat terén járulnak hozzá saját ötleteikkel a végeredményhez. Emellett merítünk a kelta zenéből, a filmzenékből és a hagyományos népi dallamokból is – ezek mindegyike hozzájárul ahhoz a filmszerű hangzáshoz, amelyre törekszünk. Végső soron minden hatás ugyanannak a közös utazásnak a részévé válik.
Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? És mi volt az a sorsdöntő pillanat, amikor úgy döntöttél, hogy hivatásszerűen is ezzel foglalkozol?
A zene mindig is része volt az életemnek. Mielőtt az éneklés vált volna a legfőbb kifejezési formámmá, évekig zongoráztam – és úgy hiszem, ez formálta a dallamokról és az érzelmekről alkotott szemléletemet. Nem volt egyetlen konkrét pillanat, amikor eldöntöttem, hogy ez az én utam; az egész teljesen természetes módon alakult. Ahogy egyre többet léptem fel, úgy ismertem fel, milyen hihetetlen erővel képes a zene összekötni az embereket. Számomra az egyik legvarázslatosabb élmény, amikor látom, ahogy a közönség együtt énekli velünk a dalainkat.
Még mindig gyakorolsz önállóan a hangszereiden, vagy veszel órákat? Esetleg eljutottál már arra a szintre, amikor online oktatóanyagok segítségével pontosan tudod, mit kell elsajátítanod a saját stílusodhoz?
Úgy vélem, minden zenész folyamatosan tanul, függetlenül attól, mennyi idő telt már el. Én magam is folyamatosan dolgozom a hangomon, hiszen mindig akad valami új felfedeznivaló. Legyen szó technikai fejlesztésről, az érzelmek kifejezésének különféle módjairól vagy egyszerűen csak a hangom épségének megőrzéséről a koncertekre való felkészülés során – a tanulási folyamat valójában sosem ér véget. Ugyanez igaz az egész zenekarra is. Minden új album kihívás elé állít minket, hogy jobb zenészekké váljunk, mint amilyenek az előzőnél voltunk. Hiszem, hogy a kíváncsiság az egyik legnagyobb érték, amivel egy művész rendelkezhet. Barbatos valószínűleg csalódott lenne, ha valaha is azt gondolnánk, hogy már nincs mit tanulnunk.
2024-ben megjelentettetek egy albumot, tavaly pedig egy másikat. Vannak különbségek a két lemez között – akár a tartalom, akár a zene tekintetében? Mesélnél erről egy kicsit?
Én két fejezetként tekintek a két albumra ugyanazon történeten belül. A „Ghosts” bemutatta a világunkat; behívta a hallgatókat, és először tárta szélesre Lyxion kapuit.
A „Sailing Around the World” magabiztosabbnak hat. A hangszerelések rétegzettebbek, a dalok pedig kalandosabbak és érzelmileg változatosabbak; megengedtük magunknak, hogy új tájakat fedezzünk fel anélkül, hogy elveszítenénk saját identitásunkat. Minden egyes úti cél sajátos hangulatot áraszt, így minden dal egyedi karaktert kap, miközben továbbra is ugyanannak az utazásnak a részét képezi.
Melyik dalokat szereted a legjobban az új albumról?
Ezt mindig nehéz megmondani, hiszen minden dal más történetet mesél el. A „Sailing Around the World” tökéletesen tükrözi az album szellemiségét. A dal arra emlékeztet minket, hogy minden horizonton túl egy újabb, kibontakozásra váró kaland vár ránk. Különösen kedves számomra a „Ciudad de Tacoronte” is. Ez az album egyik legmélyebb mondanivalójú dala, amely Ariel Coral Shin ifjúságának egy nagyon személyes fejezetét tárja fel. És ott van még az „On the Sea” is. Valószínűleg ez a legelgondolkodtatóbb dalunk. Minden csata, minden ünneplés és minden felfedezés után ott marad a tenger, emlékeztetve minket arra, miért is választottuk ezt az életet.
Hogyan születtek a jelenlegi album dalai? Otthon szerzitek a zenét, vagy közösen, a próbák során? Korábban említetted, hogy a második lemeznél minden zenekartagnak ki kell vennie a részét a dalszerzésből.
Minden dal a maga egyedi módján születik meg. Előfordul, hogy Barbatos egy olyan dallammal áll elő, amelyről azonnal egy elmesélésre váró ősi legenda jut eszünkbe. Innentől kezdve közösen formáljuk a szerzeményt: dolgozunk a hangszerelésen, a harmóniákon, az énekötleteken, a hangszeres megoldásokon és a dal érzelmi ívén, egészen addig, amíg az egész valóban életre nem kel. Ezt a közös alkotói folyamatot élvezem a legjobban. Bár minden történetnek valahol el kell kezdődnie, a szerzemény csak akkor válik igazi „Pirate Queen-dallá”, miután a teljes legénység rajta hagyta a kézjegyét.
Hogyan jött létre az együttműködés a Despotz Recordsszal?
A megfelelő kiadó megtalálása kicsit olyan, mint a megfelelő csapat megtalálása. Már a legelső beszélgetéseink során világossá vált számukra, hogy a Pirate Queen esetében többről van szó, mint pusztán zenéről. Felkarolták az általunk teremtett világot, és arra biztattak minket, hogy fejlesszük tovább anélkül, hogy feladnánk önazonosságunkat. Ez a bizalom rendkívül értékes számunkra, és nagyon hálásak vagyunk, hogy mellettünk állnak.
Mik a terveitek a közel- és távoli jövőre nézve? Mi a következő lépés az album megjelenése után, és meddig szeretnétek eljutni a zeneiparban?
Jelenleg az a legfőbb vágyunk, hogy a „Sailing Around the World” anyagát minél több színpadon bemutathassuk. A hallgatókkal való személyes találkozás és kapcsolatteremtés ennek az útnak az egyik legszebb része. Ezen túlmenően egyszerűen csak tovább szeretnénk fejlődni, új dalokat írni és új távlatokat felfedezni. Lyxionban még számos elmeséletlen történet rejlik, és amíg akadnak olyanok, akik hajlandóak velünk együtt útra kelni, mi továbbra is megosztjuk majd ezeket a történeteket.
Vannak olyan konkrét elemek, amelyeket szeretnétek beépíteni a közelgő élő fellépéseitekbe?
Mindenképpen. Mindig is úgy éreztük, hogy egy Pirate Queen-koncertnek olyan élményt kell nyújtania, mintha a közönség a hajónkra lépne, nem pedig csupán egy előadást nézne. A jelmezek és a kalózfelszerelés természetesen részei ennek a világnak, de emellett a show színházi jellegét is erősítjük: új kellékekkel, színpadi elemekkel és olyan megoldásokkal, amelyekkel közvetlenül bevonhatjuk a közönséget a kalandba. Azt szeretnénk, ha a nézők úgy távoznának a koncertről, mintha egy estét Lyxionban töltöttek volna el, nem pedig egyszerűen csak részt vettek volna egy újabb koncerten.
Ahogy talán tudjátok, a „Metal Queen”, azaz Doro Pesch minden év májusában vagy júniusában vízre száll a Rajnán kalózhajójával – ez a „Metal Queen – Metal Cruise”. Nektek is tetszene egy ilyen ötlet?
Mindenekelőtt hatalmas tisztelettel viseltetünk Doro iránt. Zenészek generációit inspirálta, és mindaz, amit a heavy metalért tett, igazán kiemelkedő és pozitív hatású volt.
Ami pedig a „Kalózkirálynő-hajóutat” illeti… Be kell vallanom, az ötlet hihetetlenül csábítóan hangzik. Különleges dolog összehozni az embereket a vízen. Végtére is, a kalózok a tengerre valók. Együtt hajózni a hallgatóinkkal, és megosztani velük a zenét, a történeteket és a kalandokat – ez teljesen természetes érzés lenne számunkra. Az egyetlen kihívást talán az jelentené, hogy meggyőzzük a kapitányt: ne változtasson útirányt, ha netán felbukkanna a láthatáron Lyxion. Mert ha ez megtörténne, a vendégeink talán úgy döntenének, hogy soha többé nem térnek haza… És őszintén szólva, nem is hibáztathatnánk őket emiatt.
Köszönöm a tartalmas kérdéseket.
A Rattle AD minden olvasójának: köszönjük, hogy befogadtátok a Pirate Queent. Reméljük, útjaink hamarosan újra keresztezik egymást valahol az utazás során. Addig is: őrizzétek meg szabad szellemeteket, és sose hagyjatok fel a horizont hajszolásával… S ha a szél valaha Lyxionba sodorna titeket, a legénységünkben mindig vár rátok egy hely.