Hihetetlen, hogy megállás nélkül alakulnak még mindig az újabb és újabb death metal bandák! Az meg még hihetetlenebb hogy a legtöbb újonnan alakult csapat tagjai már a 2000-es években születtek, sőt némelyik 2010 után! Ha nekem valaki azt mondja 1993 -ban, hogy 52 éves koromban olyan csapatok albumaira fogom rázni a fejemet, amelyekben olyan zenészek játszanak, akik még csak ismerkedési periódusban vannak a testszőrzetükkel, úgy elküldöm a kaszás veres pettyes farkába, hogy még térképpel sem talál haza!
A svéd fiatalokból álló Sacreligious 2024 -ben alakult, hogy a jó öreg halál kaszáját élesítse. Idén márciusban jelentkeztek egy négy tracket tartalmazó demoval, majd szeptember végén jött is a fullos bemutatkozó album, amelyen a négy demós nóta is helyet kapott. „Megtestesült brutalitás” mondja a cím, s hogy a félórás játékidőtől csak egy pengesuhintásnyira lemaradó anyag méltó legyen ehhez a meghatározáshoz, az öt palánta mindent meg is tesz!
A nyolc szerzemény szigorú precizitással használja a szónikus szikét, de hogy a brutalitás ne fulladjon esztelen kaszabolásba, rengeteg téma és sebességváltás van bennük elhelyezve. Hugo Rahm és William Alvarsson gitárosok nagyon ötletes, de kegyetlen tekerésekre képesek, miközben nem feledkeznek meg a jó helyekre beillesztet, dohos hangulatú szólókról sem. Nem egyszer kapunk a csontjainkra mért fájdalmas szaggatásokat is, amelyek az új idők szelével lengetik meg a vén kaszás csuklyáját, de ezeket csak akkora adagban használják, hogy ne sértsék meg a régi idők szellemét.
A tagadhatatlanul gyönyörű, s még csak 18 éves Nellie Taghizade basszusgitárja gonoszan duruzsol, de ide nem is kell más! Filip Staberg dobos nem egyszer mutat be fifikásabb ütéseket, s ha a fizimiskáját nézem, akkor ilyen fiatalon ez dicséretet érdemel. Mivel a nóták változatosak annyira, hogy a hallgató minden figyelmét lekössék, kiváló ötlet volt Felix Dahllöf énekestől, hogy nem fullasztja őket vadkanokat megszégyenítő hörgésmasszába. A vesegörcstől szenvedő, nyugdíjas tűznyelő ordítására hajazó orgánuma nagyon jól illeszkedik ebbe a romboló hangulatba. Attól függetlenül, hogy a brigád a death metal zászlaja alatt táborozik, hallok én itt rengeteg durva thrash tombolást is. Ez egy cseppet sem vesz el a nóták brutalitásából, hiszen ezekben a fiatalokban annyi vérszomj van, mint egy szigorlatra készülő predatorban. Death vagy thrash, az édes mindegy, a lényeg a megtestesült brutalitás, igaz?
Nagyon meglepett, hogy a cucc egyenlőre csak digitális formában érhető el! Elég érdekes ez számomra, mert megmondom őszintén, hogy néha olyan albumok jönnek ki több formátumban is, amelyek az én véleményem szerint középszerűek, vagy még annál is rosszabbak. Elképzelhető, hogy ez tudatos lépés volt, de azért jó lenne, ha legalább CD -én hozzá lehetne jutni, ugyan is a csapat logoja tuti nálam, s hát a borító is pazar. Reméljük egyszer így lesz, mert a Sacreligious bemutatkozása brutálisra sikeredett, s kár lenne, ha ez a banda elsüllyedne ebben a nagy dömpingben. Death Metal rajongóknak mindenképp ajánlom, de azok is rákereshetnek, akik imádják a durva thrash attakokat is.
