Valószínűleg hozzám hasonlóan már többen tudjátok azt a néhány hónapja felröppent hírt, hogy a VOLBEAT énekes/gitáros frontember Michael Poulsen az idén ősszel, némileg meglepően, egy death metal projekttel rukkol elő. Én személy szerint nem tartom magam nagy VOLBEAT rajongónak, viszont a legutóbbi LP-jük nagyon bejött, így hát roppant kíváncsian vártam ezt az anyagot… A kérdés csak az volt, hogy vajon tud e olyan minőséget és színvonalat produkálni a dán-zenész ebben, a hozzám sokkal közelebb álló műfajban is, mint azt az „anya” zenekarával legutóbb megtette a dallamosabb vonalon. Aztán az első klip, a Fall of the Loyal Warrior (ami egyébként az album nyitó dala), minden kételyemet eloszlatta. Amikor pedig megláttam, hogy az énekes poszton az ex-MORGOTH énekes Marc Grewe nyomatja, már bizonyossá vált, hogy egy átlag feletti anyag várható.
Sikerült néhány nappal korábban hozzájutni a teljes anyaghoz, így többszöri meghallgatás után szept. 29.-én, a hivatalos megjelenés napján, már nyugodt szívvel ajánlhatom figyelmetekbe ezt az egész jól sikerült death metal albumot! Mint azt Poulsen nyilatkozataiban olvashattuk, ez az anyag nem titkoltan tisztelgés a ’80-’90-es évek olyan DM bandái előtt, mint Bolt Thrower, Grave, Asphyx, DEATH. Ezen együttesek zenei hatásai szerintem is felfedezhetők a lemez dalaiban, de ezek inkább stílus, hangulat vagy hangzásbeli hasonlóságok, mint sem „nyúlások”.
Az album egésze (némi szójátékkal élve) a „megszólalásig” hasonlít a Bolt Thrower, vagy az Asphyx néhány klasszikus anyagának sound-jára és atmoszférájára, főleg a lassabb részeknél, mint pl.a Trophies, The Ultimate Sin, vagy a lemez számomra legjobb számában, az Inner Sancticide-ban. E dalban és a Wolfpack Laws-ban hangzik el szerintem az album két legjobb ének refrénje Grewe jellegzetes ultra brutál torok hangján.
A projekt harmadik tagja Morten Toft Hansen. Ő a korrekt dob játékával emeli a produkció színvonalát és úgymond hozza a kötelezőt.
Sajnos a lemez utolsó harmada számomra kissé „elszürkül”. Az addigi számokban felsorakozó erős riffek elfogynak és kissé átmegy átlag death metalba a cucc. Ez furcsa módon főleg a lemez utolsó, címadó számában érződik leginkább.
De ettől eltekintve ez még így is egy élvezetes, jó death metal album!
Jó szórakozást hozzá! Uff!
