Az Antibiotica egy idén életre hívott, szemtelenül fiatal svéd brigád, amely a klasszikus thrash éra hangulatát idézi meg. Úgy tud mai lenni, hogy eközben tökéletesen hozza a nyolcvanas évek érzetét. Bevallom, muzsikájuk engem a korai Destruction világára emlékeztet, amelyet nagyon kedvelek. Imádom, ahogy azok a gitárok szólnak… Az én füleimnek lenyűgöző ez a nyers, mégis letisztult dallamvilág, ráadásul a srácok hangszeres tudása, pontossága teljesen meggyőzött a két nóta alapján.
Hathúroson Jack Hagström remekül dolgozik össze Hugo Bengtssonnal, az alapozásért Kasper Andersson basszert és Martin Palmgren dobost illeti dicséret. Hugo felel egyébként az énektémákért is, amelyek egyszerűek, de ebben a stílusban ez tökéletesen elegendő. A címadó sodró lendületét középtájon egy belassulás színesíti, és talán abszurd, mégis valamiért feldereng bennem a Celtic Frost, sőt, a ’82 körüli Venom szellemisége az (akkor még) fiatal Cronos acsarkodásával. A középtempós Deceiver-ben óriási az a gitárszóló!
Ja, és ez a borító abszolút kult! 
A dalok minimum egy High Roller Records szerződésért kiáltanak! Fanatikus gyűjtőként nagyon remélem, néhány hónapon belül a polcomon tudhatom LP és CD formátumban is az Antibiotica hamarosan elkészülő nagylemeznyi dalcsokrát, amely tartalmazni fogja ezt a két nótát is!
