A név kötelez, ahogy a mondás tartja. Rengeteg példa van arra, hogy egy-egy metal zenekar egy klasszikus lemez-, vagy dalcímet választ nevéül. Echoes of Death, Ordered to Kill, Maze of Torment, Rapture, Depths of Depravity – sor végtelen és kimeríthetetlen.
Így nem nehéz kitalálni, hogy jelen esetben is erről van szó, ugyanis ez a nemzetközi kompánia a második Witchfinder General album címét vette fel a „keresztségben”. Három évvel ezelőtt alakultak, mégpedig sokat látott veteránokkal a soraikban. Taneli Jarva (Finnország) basszusgitáros (többek között Chaosbreed, Impaled Nazarene, Sentenced), Tasos (Anastasios) Danazoglou (Görögország) dobos (March to Die, Mirror, Satan’s Wrath stb.), Jondix (Spanyolország) gitáros (Aeonsgate, Mercury Gates stb.), valamint Sami Albert „Albert Witchfinder” Hynninen (Finnország) énekes (Azrael Rising, Loinen, Opium Warlords, Reverend Bizarre) voltak az alapítótagok, ők rögzítették és adták ki bemutatkozó lemezüket 2022-ben, a Rise Above égisze alatt. A korong egyébként Albert születésnapján, március 18-án került a boltok polcaira. Tavaly viszont komoly jövés-menés történt a line upot illetően, ugyanis Albert balra el, Armando da Silva „Beelzeebubth” Conceição (Brazília – Beelzeebubth, Mystifier), Nikolas „Sprits” Moutafis (Ciprus – Hardraw, March to Die, Mirror, Solitary Sabred) gitárosok, illetve Per Ola Arne „Hellbutcher” Gustafsson (Svédország) énekes (Dead Kosmonaut, Hellbutcher, Necrocurse, Nifelheim stb.) jobbról be, ami azt eredményezte, hogy kvintetté bővültek.
Ami ennél is fontosabb, hogy idén már második albumukat adták ki. (kiegészítésként annyit teszek hozzá, hogy a Shadow of the Impaler helyet kapott a Zero Tolerance Audio 105 (CD, Zero Tolerance Magazine, 2022) válogatáson). Kíváncsi lennék arra, hogyan zajlott a dalszerzés, a stúdiózás, egyáltalán tudtak-e próbálni, demóztak-e, vitatkoztak-e azon, melyik szerzemények kerüljenek fel erre az aktuális kiadványra. Nem ismerem az első anyagot, de ez az alkotás nem feltétlenül győzött meg, ugyanakkor rossznak, csapnivalóknak semmiképpen sem mondanám. Kezdem azzal, hogy (Isten látja lelkem) Pelle hangja, előadása nem feltétlenül passzol a muzsikához, mert nincs meg benne az a bizonyos emocionális töltet, amit ez a zene megkövetel. Mindazonáltal megpróbál változatosan énekelni, valamiért mégsem az igazi. De a felsorakoztatott kilenc tétel között is akadnak mellényúlások, pl. Gran Inquisidor, Cross Inverter. Ezek nem sikerültek a legjobban, sőt, a címadó szerzeménytől sem voltam elragadtatva. Tematikáját, koncepcióját illetően az okkultizmus, a sötétség lengi be, szövi át a korongot, amelyre a számcímek (pl. God Damned You to Hell, Bringer of Evil, Ave Satanatas, Let the Devil Take You, Cross Inverter) egyértelmű bizonyítékul szolgálnak. Természetesen vannak jó pillanatai, momentumai is a lemeznek, hála Istennek ezekből több van. Eleve az albumon kettő gitár van, tehát (véleményem szerint) súlyosabban, töményebben szólalnak meg a nóták, mint elődjén. Mind Beelzeebubth, mind Sprits keményen pörkölnek oda, koszosan, keményen szólalnak meg a riffek, jók a szólók is, a ritmusszekció pedig feszesen alapoz. Odafigyelnek az extrákra, a „díszítésekre” is, gondolok itt a Snakes Not Sons gyönyörű akusztikus kezdésére, az Ave Satanatas orgonát felvonultató levezetésére, a Let the Devil Take You-t dallamai teszik fogóssá, megjegyezhetővé, míg a szintén fogós Bringer of Evil egy epikus jellegű, emelkedett hangulatú, a Manowart eszembe juttató dal. Az utolsó, All the Colors of the Dark is tetszik.
Jelen recenzió megírása előtt, oda-vissza, befutóra pörgött az anyag nálam és próbáltam, úgymond, jóra hallgatni, de bárhogy is akartam, nem jött össze a maximális kalkulus. Maradjunk egy jóindulatú négyesben, ettől függetlenül, várom a folytatást. Akár már jövőre.
