Mayhemic: Toba (2024)

Nem tagadom, nagyon szeretem a Dél-Amerikai metal színteret, legyen szó thrash, death, vagy doom zenéről. Értelemszerűen fő favoritom a Sepultura (a Chaos A. D.-ig), de közel több mint 30 éves metal-rajongói pályafutásom alatt rengeteg kiváló, abból a régióból származó csapattal hozott össze a sors. Pl.: Mortem (Peru), Violator, Mythological Cold Towers, Ratos De Porao (Brazília), Pentagram (Chile) – és még sokan mások.

Jelen recenzióm tárgya szintén chilei, mégpedig Peñaflorbólvalóak (Santiagoból). 2018-ban alakultak, a fedélzeten Javier „Noctumbra” Salgado dobossal (később énekre (2020), majd gitárra (2022) váltott), Ignacio Nacho „Doom” Pérez gitárossal (2020 óta szintén vokál), Juan „Parabellum” Guzmán basszusgitárossal, illetve Demian Sandoval gitáros/énekessel, de Cristian „Hellion” León gitáros is megfordult soraikban. Utóbbiról azt is tudni kell, hogy a maga 31 életévével a legidősebb tag volt, illetve chilei multi instrumentalista és hangmérnök. Mindezek mellett saját stúdiót üzemeltet, a Lion’s Roar Home-ot, amely Peñaflor-Santiago-ban található. A csapat tagsága 2022-ben szilárdult meg, amikor Noctumbra és Doom mellé Ítalo Sánchez „Magelis” Vilches bőgős és Javier „Crow Leviathan” Buzeta dobos sorakoztak fel, mintegy új ritmusszekciót alkotva.

Eleddig egy demót (No Life – 2018), egy Ep-t (Mortuary Feast of Skeletons – 2019), kettő single-t (Shaking Ground – 2019, The Last Judgement / Volcanic Blast – 2020), egy, a honfitárs Hellish-sel megosztott közös kiadványt (The Rising of Darkness – 2020), valamint egy gyűjteményes anyagot (The Darkest Age – 2022) tudnak felmutatni, tehát egy aktív, szorgalmas társaságról van szó, a fantáziát pedig a német Sepulchral Voice Records látta meg bennük, hogy Európában is elterjessze a zenekar nevét. Jobban mondva, a cég csak licenszelte a kiadványt. Hazájukban, Santiagóban, az AudioCustom stúdióban rögzített és kevert album, nyers, a ’80-as évekbe visszakalauzoló thrash metalt rejt, ha pedig azt is hozzáteszem, hogy a The Darkest Age-en hallhatók a Dying Victims és a Tormentor (Kreator) feldolgozásai, a kép, az élmény teljesen egyértelművé válik. A Toba tehát a bemutatkozó alkotásuk, egy koncept mű, mégpedig a tobai katasztrófaelmélethez kapcsolódó album, ami egy szupervulkánkitörés volt, körülbelül 74 000 évvel ezelőtt, a késő pleisztocén idején, a mai Toba-tó helyén Indonéziában. Mindezt roppant gyors, brutális tételekkel támasztják alá, hozzák nyilvánosságra, legyen szó a Kollarbone Crushed Neanderthalról, az Extinction & Mystery-ről, a Valley of the Tundra-ról (ebben lassabb, középtempós részek is felütik fejüket), vagy az Olduvai’s Lullaby-ról. Ezek a srácok nem ismernek könyörületet, tréfát, intenzív, vérbő old school thrash metal támadás az anyag, beleértve az instrumentális Eschatological Symphony-t is. Teljesen egyértelmű, hogy a korai Kreator a meghatározó etalonjuk, amit az is alátámaszt, hogy az énektémákon Noctumbra és Doom felváltva osztoznak meg. Pusztít a hangzás is, tehát nem lehet, nem tudok (igaz, nem is akarok) belekötni semmibe sem.

Biztosan helyet szorítok a lemeznek az idei listámon és minden régisulis thrashernek a figyelmébe ajánlom őket. Bízom abban, hogy a jövőben még (sokat) hallunk róluk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük