Ha létezik olyan zenekar jelen metal színterünkön, amelyben maximálisan meg lehet bízni, az minden kétséget kizáróan a Skeletal Remains. Ezek a fickók mindent egy lapra feltéve adóznak az old school death metal szellemisége előtt, és ennek fényében hívták életre a csapatot is. Old school death metal alatt nagyjából az 1989 – 1992 közötti időintervallumot értem. És szerintem ők is.
Eredetileg a bandát Anthropophagy-nak hívták, de miután befejezték első demójukat, úgy döntöttek, megváltoztatják nevüket. Hozzáteszem azt is, hogy semmiképpen sem keverendők össze az Old Saybrookból (Connecticut) származó, 1992 és 2000 között működödő Skeletal Remains-szel. Hőseink (cikkem tárgya) bázisa Whittier (Kalifornia) és a mindenkori tagság tulajdonképpen Mike De La O (érdekelt a Morfinban is) gitáros, illetve Christian Monroy (ex-Fueled By Fire) gitáros/énekes köré szerveződik, ők a zenei agytrösztök, a stílust meghatározó és előirányozó figurák. Napjainkban a főszereplőket Brian Rush basszusgitáros és Pierce Williams dobos kíséri, legalábbis ez a felállás készítette el a Fragments of the Agelesst, amely immáron ötödik sorlemezük diszkográfiájukban.
Nagyjából illik rájuk ama meghatározás, hogy ha már hallottad korábbi műveiket, akkor ezt is ismered. Megítélés kérdése, hogy ez szégyen-e vagy sem, úgy gondolom, ezek az arcok nem foglalkoznak ilyesmivel, egyszerűen teszik a dolgukat és játsszák azt a zenét, amely szívüknek a legkedvesebb. És ami a legfontosabb, hogy változatosan közelítenek a végeredményhez. Ha teszem azt, ez a korong mondjuk 1991-ben vagy 1992-ben jelent volna meg, akkor is (abban a mezőnyben) megállta volna a helyét, más kérdés, hogy nem feltétlenül klasszikusként tekintenénk rá. Repertoárjuk (értsd: hatások) nagyjából a korai Morbid Angeltől, Malevolent Creationtől és Deicide-től a Gorgutsig terjed, ahogy felvonultatják szerzeményeikben az akkori éra összes ismérvét, úgy is, mint pazar harmóniák, dallamok, fineszes riffek, grind ütemek, magabiztos, precíz ritmusszekció, tehát szó semmilyen szinten sem érheti a ház elejét. Ha mélyebb elemzésekbe bocsátkozok, akkor olyanokat tudok megemlíteni, hogy a nyitó, grindos elemekkel megspékelt Relentless Appetite a Malevolent Creationre hajaz, a basszuskiállással díszített Forever in Sufferance a Domination korszakos Morbid Angelt juttatta eszembe (itt kiléptek a komfortzónájukból), a Void of Despair enyhe Chapel of Ghouls felütéseket tartalmaz. Lassan menetelő, doom tempókkal vértezték fel az Unmercifult, de akad kettő instrumentális tétel is, a zongorán előadott Ceremony of Impiety, valamint a borult hangulatú …Evocation (The Rebirth). A lemezt pedig egy Hate Eternal feldolgozás, a Messiah of Rage zárja. Tömény, vaskos lett a hangzás, a felvételek több helyszínen zajlottak (dobok Trench, ének Birdcage stúdió), a keverés és maszterizálás az Unisoundban zajlott, míg a produceri munkálatokba a csapat is belefolyt, részt vett benne.
Egy szó, mint száz, ez egy korrekt, minőségi death metal kiadvány. A csapat nem okozott csalódást sem saját fanatikusainak, sem, úgy en bloc, a death metal hívőknek. Kiváló teljesítmény.
