Asphalt Horsemen: Never Forget (2024)

A southern rock doboz az első demo megjelenése idején még úgy-ahogy passzolt az Asphalt Horsemen-re, de már a cím nélküli bemutatkozó lemez is bizonyította, hogy a gödöllői négyes nem egy szűkebb szegmensben, hanem – jobb kifejezés nem is nagyon van erre – általános értelemben vett rockzenében gondolkodik. Leginkább talán még a hard rock az, ami elég tág skatulya ahhoz, hogy beleszuszakoljuk az Asphalt Horsemen nevét. A manapság gyakrabban hangoztatott classic rock megjelölés is közel áll a valósághoz, az igazság azonban az, hogy Lőrincz Károlyék zenéjében különféle arányokban ugyan, de mégis minden ott van, ami a ’60-as évek második felétől történt a klasszikus rockzenében.

A zenekar eddigi története is a határok tágítgatásáról szólt. Ha pedig szigorúan nézzük a dolgokat, a diszkográfiában második, amúgy 2016-os Brotherhood óta nem készült hagyományos értelemben vett AH sorlemez. A folytatásban Halld, amit mondok! címmel friss darabok mellett megkaptuk a korábbi dalok egy részének magyar nyelvű változatait, majd a srácok egy igazán merészet húztak. Az Unplugged In My Old Town a címének megfelelően egy akusztikus koncertanyag lett, DVD és CD változatban. A tényleges harmadik sorlemez végül csak szeptember 28-án jelent meg, első ízben digitálisan, majd október közepén befutott a CD változat, és tudtommal úton van az LP verzió is. A Never Forget nemcsak lassan állt össze, hanem az is bizonytalan volt, hogy a zenekar a lemezanyagot végül befejezi-e. 2023-ban ugyanis váratlanul elhunyt a gitáros, Matyasovszi Géza, aki a négyes fő dalszerzője is volt.

R.I.P.

A Fatherhood munkacímű lemezanyag pedig így, Never Forget-ként az alapítótárs posztumusz lemeze lett. Azonban nem emléklemezről van szó, a dalokat ugyanis két kivételtől eltekintve még Gézával írták. A dalszövegek a személyes veszteségekkel, azok feldolgozásának lehetséges módjaival foglalkoznak -zenei szempontból egyébként az eddigi legsokszínűbb korongjukat szállították le. A nyitó Fatherhood egy ősrégi blues szellemében indítja a lemezt, de a téma gyorsan átvált Asphalt Horsemen-üzemmódba. A Téglás Zoltán (ex-Ignite, jelenleg Ocean Hills) által jegyzett dalszövegbe pedig érdemes mélyebben is elmerülni. A döngölős Breathe The Air refrénje már az első körben is fülbe ragad, Gézától pedig megkapjuk az első feelinges gitárszólót. Az Eyes Don’t Lie szellősebb modern hard rockja a vokálok terén igazán erős. Karcsi mögött/mellett a Never Forget dalaiban a teljes zenekar kiveszi a részét a háttérvokálokból. A southern rockos Old után érkező Farewell hangulattémája a basszusgitáros, Megyesi Balázs személyes búcsúja az egykori zenésztárstól. A nagy előd, Lynyrd Skynyrd hatása elsősorban a gyönyörűen meghangszerelt címadóban köszön vissza.

Érdemes megemlíteni, hogy a zenekar tagjai az egyes dalokban az alaphangszerek mellett bendzsót, tamburint, harmónikát, dorombot is megszólaltatnak, de a lemezen a vendégek révén cselló és billentyűs hangszerek is hallhatók. A Slowmesh-frontember Szabó Dáviddal közösen jegyzett When Dreams Come True a country irányába tesz egy kikacsintást, megidézve az Unplugged In My Old Town hangulatát. A Home a négyes újabb arcát mutatja, ebben a szerzeményben a korai Aerosmith hatását is érzem. A Never Easy a címéhez illően nehezebben adja magát, de a női vokálokkal megerősítve egy sajátos hangulati ívet ír le. A Not The End egy hasonlóan nehezebben megfogható, nekiülős szerzemény. A Free-ben meg egy visszafogott feszültséget érzek, melyet némiképp a gitárszóló old fel. Az akusztikusan induló Last Goodbye lírája a zenekar első Géza nélkül írt szerzeménye, melyhez sokat hozzátesz Simkó-Várnagy Mihály csellójátéka.

A Never Forget a háttere miatt tehát egy speciális lemez, a korong második feléről javarészt hiányzik is a zenekarra eddig jellemző felszabadult hangulat. Mégis azt mondom, hogy a nehezebb daraboknak is érdemes időt adni, háttérzeneként viszont a 2024-es Asphalt Horsemen igazán rossz választás lenne. A megmaradt trió a lemez befejezését követően a folytatás mellett döntött, Matyasovszki Géza emlékét ápolva Paseczki Roland gitárossal kiegészülve viszik tovább az Asphalt Horsemen nevet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük