Asphalt Horsemen: Never Forget (2024)
A southern rock doboz az első demo megjelenése idején még úgy-ahogy passzolt az Asphalt Horsemen-re, de már a cím nélküli bemutatkozó lemez
Szerző: Nameless
Diafragma: Soulscream (2024, repress)
Ha a friss Watch My Dying lemezzel kapcsolatban azzal kezdtem a gondolatsort (ITT), hogy 2004 milyen kiváló év volt a hazai extrém metal
Igor: Igor (2024)
A magyar stoner mezőnnyel 2010 környékén Dunát lehetett volna rekeszteni. Sorra érkeztek a bemutatkozó lemezek, EP-k, melyeket döntő többségben nem követett folytatás.
Watch My Dying: Egyenes kerülő (2024)
Húsz év távlatából már teljes bizonyossággal jelenthetjük ki, hogy 2004 a hazai modern/extrém metal egyik legjobb éve volt. Abban az évben a
Nick Cave – Seán O’Hagan: Hit, remény és vérontás
Egy jóérzésű metalosnak Nick Cave neve legfeljebb onnan lehet ismerős, hogy a Metallica Garage Inc. lemezének első korongján helyet kapott egy bizonyos
Mudfield: Fehér Zászló (2024)
A szeghalmi Mudfield gyors egymásutánban, 2019 és 2021 között három nagylemezzel jelentkezett. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már az első korong,
Concrete: High Evolution (2023)
A High Evolution kapcsán oldalainkon az eredeti megjelenéshez igazítva már megjelent egy részletes ajánló (itt) – jelen gondolatmenetet így csak a lemez
„Hiába, elég nagy hiány van itthon thrash zenekarokból, gondolom ezért is tök feltűnő, ha mondjuk egy régi zenekar újra felbukkan, vagy új lép a színtérre.”
A nemzetközi thrash mozgalomban megszokott jelenség a hosszúra nyúlt, hosszúra nyújtott lemezmentes időszak, ahogy az évtizedes kihagyások utáni visszarendeződés is bevett gyakorlatnak
Blind Myself: Az idő dönti el (2023)
A kereskedelmi televíziózás áldásos tevékenységének hála – nem gondoltam, hogy valaha ebben a formában le fogom írni ezt a félmondatot – ,
Beerzebub: A Szavak Ereje (2022)
A magyar nyelvű rap metallal hasonló a helyzet, mint a hazai labdarúgással, vagyis az már kifejezetten jónak számít, ha az adott közegben