Most akkor van Slayer, vagy nincs Slayer???
„Sok pénznél jobb a több!?” Kb. ezzel a mottóval lehetne jellemezni a Slayer felől érkező legújabb híreket. Ez most csak úgy felötlött bennem kedélyborzolásként, mert, mint a címből kiderül, nem ez lesz e cikk fő témája. De mint ős SLAYER-es, bátorkodom néhány mondatban hangot adni csalódottságomnak, a (állítólag feloszlott?) kedvenc bandám aktuális ténykedéséről. Én személy szerint elég negatív véleménnyel vagyok erről az újra összeállósdiról, ami először csak néhány koncertről szólt, de most már kiegészült pár 2025-ben lehetséges európai fesztiválfellépéssel is… és aztán ott van esetleg még Dél-Amerika is… bla,bla,bla.
Az én nézőpontomból a SLAYER név a kompromisszummentes zenei irányvonal képviselete mellett egy nyilatkozataikban és dalszövegeikben is megnyilvánuló, a világ dolgairól alkotott határozott véleményalkotást és hozzáállást is jelentett, egészen 2019-ig. Ezért én teljesen komolyan vettem, elfogadtam, sőt, bölcs döntésnek éreztem 5 éve, hogy tényleg befejezik, és a világ körüli turnét is méltó lezárásának tartottam ennek a nem mindennapi zenei pályafutásnak. Hogy rajongói oldalról lesz majd egy igény, hogy lássa még koncerten a bandát, azt tudni lehetett már, amikor a befejezést bejelentették, de King szájából az olyan nemrég tett kijelentés a mostani fesztiválfellépésekkel kapcsolatban, hogy „A Slayer sokat jelent a rajongóknak, és ez kölcsönös”, valahogy nekem nem tűnik túl őszintének, mert mint ismeretes, ő az elmúlt hónapokat végigturnézta a saját bandájával, és lépett fel fesztiválokon is, szóval rajongókból volt elég körülötte a Slayer nélkül is. Ez a nyilatkozata szerintem inkább csak egy „puncholás”, amivel az 5-6 éve a Slayer befejezésről tett hangzatos kijelentéseiket teszi hiteltelenné, nem nevezve meg a fesztiválfelkérések elfogadásának igazi okát, ami szerintem a NAGY GÁZSI. Mert hogy egy ilyen újraegyesülős fesztiválfellépéseknek megkérik az árát, az tuti.
Szóval a szavahihetőségükkel van bajom, meg a rajongók megvezetésével… mert akkor 5 éve nem búcsúturnéról meg befejezésről kellett volna beszélniük, hanem hosszú szünetről vagy pihenőről (úgy, mint ahogy azt jelenleg a Nightwish is teszi). Ez a van SLAYER, nincs SLAYER nekem nagyon pénzszagú, és valahogy nagyon nem jön be! UFF!
Mindezek ellenére a Slayer zenéje iránti rajongásom ezek után sem fog megváltozni, mert mint tudjuk, „a dal ugyanaz marad”.
Na, és most hogy jól kizsörtölődtem magam, essen szó végre a „szülinaposról” is!
„…terjessz egy kis gyűlöletet szerte a világon.”
2009 november 3-án, tehát pontosan ma 15 éve jelent meg a banda sorban tizedik (csak saját dalokat tartalmazó), World Painted Blood című albuma.
Az első és talán legfontosabb információ, ami ezen anyag kapcsán az eszembe jut, hogy ez az utolsó olyan Slayer LP, amit az eredeti, úgymond klasszikus felállással készítettek el. A második számomra jelentőségteljes momentum, hogy Jeff Hanneman az ezt megelőző Christ Illusion lemezhez képest itt a 11 számból 6-ban felel a zenei részekért, és ez érződik is a végeredményen. Ez volt az utolsó közös produkciója a Slayernek Rick Rubinnal, aki az 1986-os thrash alapmű, a Reign in Blood LP óta bábáskodott egyebek mellett a banda lemezkészítéseinél… itt executive producerként funkcionált. Ez a pozíció King szerint a „semmittevés” jól hangzó elnevezése 
, így nem véletlen, hogy elváltak útjaik. A neheztelés a producer és a banda között egyébként már a 2006-os Christ Illusion felvételénél elkezdődött, amikor Rubin a METALLICA Death Magnetic albumának stúdiómunkálatait a szintén készülő Slayer lemez produceri teendői elé helyezte. „Ilyen ez a zenész szakma!”
Érdekesség még, hogy a számok mindegyike mind zeneileg, mind szövegírás tekintetében a stúdióban állt össze. Ez a munkamódszer teljesen újdonság volt a csapat életében. A banda „szócsöve”, King mester ezt a spontán alkotói folyamatot némileg aggódva figyelte: „Húha, gondoltam, lehet, hogy hosszú idő óta ez lesz az a lemezünk, amin lesz pár tölteléknóta. De így utólag szerintem minden szám remekül sikerült!” – nyilatkozta akkoriban.
Nos, hogy kinek hol szerepel ez az album a SLAYER-életműben, azt nem tudom. Én még a Rattle Inc.-ben a Slayer lemezrangsorban 11-ből a 8. helyre tettem, és ezt most is reálisnak tartom. Szerintem ez csak egy átlagosnak mondható Slayer album. A csapat első 5 anyagához nem ér fel, viszont mint minden Slayer korongon, úgy ezen is van néhány igazán jó (World Painted Blood, Beauty Through Order, Hate Worldwide, Americon) és egy zseniális szerzemény (a Psyhopathy Red képében).
Számomra sokat ront a lemez értékén a száraz és helyenként elég erőtlen (Unit 731, Not of This God), nyers sound. Sajnos ez a probléma több lemezükről is elmondható, de míg a Hell Awaits-nél vagy a South of Heaven-nél ezt el tudtam fogadni, úgy ennél a korongnál máig zavar.
A vörös alapú lemezborítón a fekete kis koponyák és csontok a világtérképen elhelyezkedő kontinenseket formázzák meg, utalva ezzel a „Vérrel festett világ” hangzatos lemezcímre. Ez most így, 15 év távlatából tudatosult csak bennem …eddig valahogy elkerülte a figyelmem.
Az album az USA Billboard 200-as listáján az első héten a 12. helyen indított 41 ezer eladott példánnyal.
UFF!
