A Pentagram nagyjából ugyanolyan „bejáratott”, népszerű zenekar név, mint a Tormentor, a Mayhem, netán a Frost, és így tovább. Cikkem tárgyánál azonban más a helyzet, ezt a bandát az underground fanatikusoknak „illik” az ismerni.
A Dél-Amerikából származó együtteseket szokás úgy hívni, mint egzotikus metal közösségből származó bandákat. A ’80-as években gyökeredzett fanzine mozgalomban bőven részt vettek, az akkori rajongók jól ismerték a Sepulturát, a Dorsal Atalanticát, a Vulcanót stb., sőt, ha országokra bontjuk le a Dél-Amerikai metal színteret, abból egyből kitűnik, Brazília vitte a pálmát. Ahogy anno itt nálunk Kelet-Európában, úgy ott is a mindenkori fennálló és regnáló politikai, gazdasági rezsim volt a meghatározó, amely semmilyen eszközzel sem támogatta a heavy metal mozgalmat. Különösen igaz ez Dél-Amerikára, ahol ezt még egy megszállott, vallásos bigottság is jellemezte. Visszatérve írásomhoz, a korábban Pentagram néven ismert banda 2012 májusában megváltoztatta a nevét a híres (amerikai) doom metal banda, a Pentagram miatt. És „odabiggyesztették” nevük után Chilét, hogy tudjuk, kikről van szó.
Annak idején 1985-ben hívta életre a formációt Anton Reisseneger gitáros/énekes, Juan Pablo Uribe basszusgitáros, illetve Eduardo Topelberg Kleinkopf dobos, (a 21 évesen, 1990. március 25-én öngyilkosságot elkövetett Alfredo Peña basszusgitáros is megfordult soraikban). Négy demót és egy Ep-t publikáltak, „a történet viszont akkor fordult komollyá”, amikor 2000-ben földijeik, a chilei Picoroco Records piacra dobott egy válogatást, és egy évvel később egy koncertanyagot. („A főkolomposról”, Reisenegger úrról tudni kell, hogy komoly tapetrader volt, amolyan underground hero, megfordult a Criminalban, a Lock Upban, és a Brujeriában is.) Aztán 2008-ban a német Cyclone Empire próbálta a „reflektorfényt ráirányítani” a hordára, miután kiadták a CD/DVD kombó Under the Spell of the Pentagramot, mi több, ők gondozták első hivatalos sorlemezüket (The Malefice – 2013) is. Ugyanehhez az évhez (2013) tartozik az is, hogy egy Master/Pentagram Chile split Ep (Imperial Anthems No. 12) is napvilágot látott. Ám sok minden változott 2013 óta (több Pentagram kiadvány került forgalomba), a lényeg azonban az, hogy idén az együttes a második lemezét jelentette meg. Juan Pablo Uribe-t, illetve Anton Reiseneggert (mint ős, alapítótagokat), Juan Francisco Cueto basszusgitáros (2001-től) és Juan Pablo Donoso dobos „kíséri(k)”, az ő nevük által fémjelezve jött ki az Eternal Life of Madness ebben az esztendőben.
Úgy vélem, hogy Anton Reisenegger nem tud kibújni a bőréből, ugyanis ez az album „szakasztott, tőről metszett mása” a To Mega Therionnak, olybá’ tűnik, megállt neki az idő körforgása 1985/1986 körül. (Eme hozzáállással jó magam is szimpatizálok). Na, jó, ez így, ebben a formában erős, hiszen a meghökkentőtől, az innovatívtól olyan messze van az anyag, mint ide Lacháza, csupán arra akartam reflektálni, hogy a korai Celtic Frost igen mély nyomot hagyott a főnök életében. Az 55 perces anyag nem feltétlenül meríti ki a változatosság fogalmát, vannak rajta jó részek, dallamok (pl. Devourer of Life, Icons of Decay, No One Shall Survive), esetleg megjegyezhető momentumok (The Seeds of the Deed, Omniscient Tyrant, Possessor), ugyanakkor kitartásukért, elkötelezettségükért, a zenekarba és a zenébe vetett hitükért mindenképpen elismerésben részesülnek. Én kérek elnézést, ez a lemez kizárólag a régi iskolás rajongóknak szól, csupán mai, modern köntösbe csomagolva. A Sade stúdióban (Santiago, Chile) 2021. novemberétől 2023. májusáig rögzített anyag megszólalása azonban nem hagy kívánni valót maga után (az éneket, az Audiocustom stúdióban, Santiago-ban, 2022. szeptembere és 2023. májusa között vették fel, keverés a Sade stúdióban Santiago, Chile, 2023. júliusától novemberéig zajlott, a maszterizálásra, az AMS stúdióban Santiago, 2023. november került sor).
Mindent egybevetve, kellemes album rutinos rókáktól, más kérdés, hogy „nem jegyzik” őket, pedig megérdemelnék. Kultikus státuszuk vitathatatlan, ha viszont ez idáig nem hallottál volna róluk, az nem a te hibád, ássál vissza az underground metal történelemben.
