A német Darkness Shall Rise Productions „titokban” kedvenc kiadómmá lépett elő. Ebben az évben átfogó munkát végeztek a korai svéd death metal színtér leporolását illetően, lévén egy csokorba gyűjtve az Unleashed demóit, 7” Ep-jét, promóját adták ki egy nagyon impozáns cd formájában, és ugyan ezt tették a Desultory-val, illetve a Nifelheimmel is. Egyfajta 2 az egyben írással, most ezt a két anyagot „mutatom be”.
A Desultory 1989-ben, Stockholmban jött létre, soraikban Thomas Johnson dobossal, Klas Morberg énekes/gitárossal (ex-Flotzilla), Jens Almgren basszusgitárossal (szintén ex-Flotzilla), illetve Stefan Pöge gitárossal. Miután a Nihilist (R. I. P. – Leif „Leffe” Cuzner) és a Dismember lefektette a láncfűrész megszólalású death metalt, egyben új megközelítést hozva a műfajba, a „trónkövetelőknek” fel lett adva alaposan a lecke és az lett a feladatuk, hogy valami mással villantsanak, extrával járuljanak hozzá a zenéhez, a földalatti mozgalomhoz. A Desultory nem állt be a másolók sorába, ők a death metalt a thrash felől közelítették meg, lévén a Flotzilla (Demo No. 1 – 1988) thrash banda volt. Ilyetén a Merciless-szel (Strängnäs, Södermanland) érzek párhuzamot, de náluk dallamosabban, harmóniákban gazdagabban komponálták meg szerzeményeiket. Mindazonáltal túl nagy változatossággal nem vádolhatók meg, maradjunk annyiban, megbízhatóan, lelkesedéssel „űzték a mesterséget”. A korongra kronologikusan kerültek fel a demók (From Beyond – 1990, Death Unfolds – 1991, Visions – 1992), amelyeket anno a Sunlightban vettek fel, viszont komoly fejlődést nem tükröznek, semmi meghökkentőt sem tartalmaznak. (Egyébként 1992-ben a House of Kicks Records gyűjteményes formában már piacra dobta a Visionst, illetve a Death Unfoldsot, Forever Gone címmel). Ettől függetlenül, aki lelkesedik a zenekar iránt, és megvannak eddigi hanghordozóik, annak értelemszerűen ennek a kiadványnak a beszerzése mindenképpen ajánlott.
Az 1990-ben, Dals Långed, Västra Götalandban alakult Nifelheim teljesen más pár csizma, ők homlokegyenest mást csináltak, mint akkori pálya- és honfitársaik. A „kompániát” Erik „Tyrant” Gustavsson basszusgitáros, ikertestvére, Per „Hellbutcher” Gustavsson énekes, valamint Martin „Demon” Hansen dobos/gitáros hívta életre, akikhez egy évvel később, Morbid Slaughter gitáros csatlakozott. Bemutatkozó demójukra viszonylag sokat kellett várni, lévén az Unholy Death 1993. május 30.-án látta meg a napvilágot. Ahogy fentebb említettem, a Bröderna Hårdrock, azaz The Hard Rock Brothers által irányított alakulatnak semmi köze sem volt/nincs a láncfűrész megszólaláshoz, ők az old school (trve) black metal hagyományainak ápolására „tették fel életüket”, mégpedig a korai Bathory, Morbid, Beherit nyomdokain haladva. Amúgy a demón Demon csak a dobokért volt a felelős, a másodgitáros szerepkörét Tyrant vállalta magára.
Ez a felvétel akkoriban nem jelent meg normál kazettán, hanem nagyon jól megkülönböztethető, fekete, svéd szalagokon adták ki, csavarok nélkül, a kiadvány hosszát (14:05) pedig majdnem pontosan a játékidőre vágták, szabták. Elkészült egy másik változat is, amelyen, fekete alapon csak a logó szerepelt, míg néhány hónappal később megjelent egy 8 számot tartalmazó promó kazetta is. Ez a „matéria” az Unholy Death felturbózott változata, hiszen az alap négy nótán kívül, négy másik saját számot, kettő intrót, és kettő feldolgozást Motörhead – Mean Machine, Bathory – Reaper) vonultat fel. A fentebb leírtakból tulajdonképpen jellemeztem az anyagot, sokat nem tudok hozzáfűzni. Zenei megközelítésüket, hozzáállásukat a recsegő-ropogó hangzás is alátámasztja, itt nyoma sincs a chainsaw soundnak, nagyon nyers, polírozatlan hangzásba csomagolták ezt az alkotást, egyértelműen a tradicionális, ami a skandináv fekete fém ápolásának jegyében fogant. (Hozzáteszem, Morbid Slaughtert azért távolították el – a banda szerint -, mert barátnője volt).
Én, személy szerint kifejezetten sajnálom, hogy jelenleg on hold státuszban vannak, de a split up állapot sem kizárt, különösen annak függvényében, hogy manapság Per saját bandájára, a Hellbutcherre koncentrál gőzerővel, míg Erik a Crankben „mulatja” idejét.
(Esetükben is) szintén gyűjteménybe kívánkozó hanghordozóról van szó.
