Interjú Börzsivel, a Gross Out HC banda énekesével a hazai színtérről, az SCHC-ról, no meg a Straight Edge mozgalomról.
Börzsi, sok szeretettel üdvözöllek magazinunk oldalain! A Gross Out 2013-ban alakult meg, hogyan nézett ki a tagság, a hangszeres szekció, illetve korábban voltak-e már zenekaros tapasztalataitok?
Helló, kösz a lehetőséget! A legtovább tartó, legstabilabb felállásunk Greg – Dob, Bandi – gitár, Szabi – basszusgitár, és én, Börzsi – vokál. Igen, a Gross Out előtt Bandi és én együtt játszottunk a WSVRS-ban, Greg és én pedig a Wroongg!-ban. Külön is volt pár zenekarunk, és a Gross Out-al egyidejűleg is játszottunk együtt és külön-külön is zenekarokban.
Ismertétek már egymást? Barátok voltatok?
Igen, ekkorra már egy jó ideje ismertük egymást, én Szabival általános iskola óta, Bandit a WSVRS-ba belépése óta, Greget pedig mikor bevették a Wroongg!-ba dobolni. Az biztos, hogy abban az időszakban komoly érzelmi szálak fűztek minket egymáshoz, azt gondolom, hogy barátok voltunk, igen!
Gondolom tisztában voltatok az SCHC fogalmával, könnyen sikerült beilleszkednetek „ebbe a körbe”? Hamar befogadtak benneteket?
Én 2005-ben voltam az első SCHC fesztemen, 15 évesen, a Savaria Moziban. Előtte már hallottam a Liberal Youth – Korlát nélkül lemezét és pár számot a Social Free Face-től is. Akkoriban nagyjából a punkportal-ról lehetett infót szerezni koncert és bármilyen más ügyben is, volt is egy átfogó nagy SCHC interjú akkoriban. 2006-ban talán…az igazi első találkozás 2007-ben volt, mikor Bélával (SFF) és Bercivel (LY) elmentünk Oberwartba Madball-ra. Akkor mondtuk, hogy van egy zenekarunk, Béla egyszer eljött lecsekkolni minket a garázssorra ahol próbáltunk, onnantól egyenes út vezetett az SCHC fesztre! Ez a Stolen Truth nevű első hardcore próbálkozásunk volt. Érdekes érzés volt, hogy ezek a nálunk 15-20 évvel idősebb arcok milyen rohadt jófejek, nyitottak, segítőkészek. Rengeteget köszönhetek, köszönhetünk ennek a két zenekarnak és mindegy egyes tagjának!
Tudtatok-e valamit a mozgalom múltjáról, tehát, hogy mikor, milyen céllal jött létre, illetve kik voltak az életre hívók?
Igen, akkora minden fellelhető cikket, fanzine-t elolvastunk az SCHC-ról.
Ha magát, a komplett honi hardcore színteret nézzük, ahhoz hogyan viszonyultatok, mi volt róla a véleményetek? Hogyan értékeltétek az olyan „öreg rókákat”, mint a Sedative Bang, a Horsefly, a Dawncore, vagy a Burning Inside?
Amikor a Gross Out aktívan működött, akkor egy nagyon jó színtér volt, sok jó zenekarral, frankó klubokkal, imádtam minden percét a koncertezésnek! Rám fiatalon leginkább a helyi SCHC bandák gyakoroltak hatást, ezen kívül inkább az AMD, Leukémia, majd később a Kevés, a zeneileg okosabb, összetettebb vonal. A ‘90-es évek végi és 2000-es évek elejei zenekarok sokáig kimaradtak nekem, én itthonról leginkább a ‘80-as évek punk dolgait hallgattam, és a külföldieket. Nekem a fent említett bandák valamiért sosem jelentettek sokat, valószínű a korom is szerepet játszik, és valamiért ott abban a pár évben volt egy metálosabb váltás a stíluson belül, engem az már nem fogott meg. Talán a Hold X True volt az egyetlen, ami igazán hatást gyakorolt rám abból az időszakból a fent említett Kevés mellett. Szerencsére a hazai Hardcore szintér most is rendkívül termékeny, talán most még jobb, mint akkoriban! Most meg persze egy kicsit a metálosabb hangzású dolgok hiányoznak talán nekem! haha Meg a jó magyar szövegek, de nagyon sok jó zenekar van 2024-ben is!
Konkrétan a Gross Outra kik gyakorolták a legfontosabb hatást?
Szeretném azt mondani, hogy a Bostoni Hardcore, de így évek múltán visszahallgatva a felvételeket, ez sajnos nem mondható el! Az első lemeznél a ‘Carry On – A Life Less Plagued’ és a ‘Ceremony – Violence, violence’ lemeze volt a leginspirálóbb, én pl. több számot írtam ezeknek a hatására. Szerintem Szabi és Bandi gitározására is nagy hatással voltak a fenti zenekarok, valamint a Rival Mob, Mind Eraser stb. szóval azért mégiscsak a bostoni vonal!
Meséljél, kérlek a korai próbáitokról! Hogyan, milyen módszerrel íródtak a szerzeményeitek?
Viszonylag szerencsénk volt, mert Greg nagyon jól dobolt, az nagyban hozzájárult ahhoz, hogy agresszív hatása legyen a zenénknek és el is rejtette a sutaságokat! Semmi extra nem volt, Bandi, Szabi és én is hoztunk riffeket, akár kész számokat is és ezeket addig formáltuk amíg olyanok nem lettek, amilyennek elképzeltük. Főleg Greg volt, aki a végtelenségig csűrte, csavarta és 110%-ra dolgozta. Én a szövegeket mindig előre megírtam, vagy már a riff kezdeténél megvolt 80%-a, így nem lett üresjárat.
Kettő kiadványt (Demo – 2014, Hardcore Hates You – 2015) hagytatok az utókorra, amelyek a Pizza Days Rekordz gondozásában láttak napvilágot. Kérlek, mondjál egy minden fontost eme anyagokról, zene, megszólalás, produkció stb. szempontjából!
A ‘Demo’ 8 száma röpke 3 hónap alatt állt össze és 2014. 03. 20-án jelent meg hivatalosan. A Bándi AMP stúdióban vettük fel, Pallagi Attilánál. Egy napos, reggel megyünk, este jövünk történet volt, semmi cicoma. Egy CD verzió született szerzői kiadásban, és egy kazetta verzió a Pizza Days Rekordz DIY kiadó által. Mindkettő borítóját Gál Tamás készítette. A CD verzió Uroborosz grafikája a végtelenséget, az X jelkép pedig a Straight Edge-et szimbolizálja. A ‘Demo’ dalai szinte egytől egyig nagyon negatív hangvételűek, az életigenlés, ami a Straight Edge első hullámában fellelhető, itt egyáltalán nincs jelen. Szerintem sok jó szám született azon a felvételen, kezdve a nyitó ‘Dance for Ignorance’-al, át a ‘Mental Strength’ , ‘Blindfold’ és a ‘Tension’ is elég erős szám! Mindegyik meg is alapozta a zenekar fő mondanivalóját. A koncertezés közben folyamatosan íródtak az új számok, amiből 2015-re egy új kiadvány, a ‘Hardcore Hates You’ született. Hivatalosan 2015. 04. 13-án jelent meg kazetta formában, szintén a Pizza Days Rekordz DIY kiadónál. A felvételt ismét Bándon rögzítettük az AMP stúdióban Pallagi Attilánál. A ‘Hardcore Hates You’ borítóját Fazekas „Gabó” Gábor készítette. Ekkoriban nagyon az elején voltunk annak, hogy tudjuk, egészen pontosan hogyan is szeretnénk megszólalni egy felvételen, pláne rutintalanok voltunk egy stúdióban, így sok mindent csináltunk úgy, ahogy ma már nem csinálnám/csinálnánk, de az biztos, hogy megvolt a bája az egésznek! A címadó ‘Hardcore Hates You’ vagy a ‘Scene nazis’ mind mind a szcénát beszűkítő, berögzülten rosszul gondolkodó emberekről szóltak, akik szerencsére mára szinte teljesen kikoptak. Nekem egyértelműen a ‘Violence’ a legerősebb pontja a lemeznek, de ahogy fentebb írom is, összességében én mindig összecsapottnak éreztem!
A Straight Edge vonalon törtetek lándzsát. Adja magát a kérdés: ti, magatok is így élte(te)k?
Igen, természetesen a zenekaron belül mindenki Straight Edge volt és emellett hárman vegetáriánusok, Greg pedig vegan volt. Szerintem enélkül nem is lehet Straight Edge zenekart csinálni. Ez nem csak egy „beugrom zenélni” dolog, itt már az attitűd adja magát!
Miért szimpatizál(ta)tok ezzel az iránnyal?
Szerintem mind különböző okokból. Én csak az enyémet tudom. Nálam ez a teljes elutasítása annak, ami a társadalmi normáknak megfelelő. Mikor mindenki piál, drogozik, akkor számomra kézenfekvő volt, hogy én ne. A lázadásra a punk miatt már fiatalon nyitott voltam, és a Straight Edge lett az eszköz, amivel ki tudtam fejezni. Persze ma már, 2024 végén, mikor mindenki egészségesen él, felhagy a piával, már nem tűnik akkora dolognak, de mindig lehet tovább bővíteni az ideológiák tárházát és persze ez nem egy trend, nem ideig óráig akar az ember ebben élni. Szerencsére azok közül akikkel együtt lettünk Straight Edge-ek, azok szinte egytől egyig azok is a mai napig.
Mi volt közvetíteni valótok célja? Fel akartátok nyitni az emberek szemét, ráirányítani figyelmüket a helyes (általatok helyesnek tartott) életvitelre?
Az volt a közvetíteni valóm, hogy gyűlöltem mindent ami konfekció, hogy gyűlöltem az embereket és a szar gondolkodásukat. Meg persze huszonévesen nem voltam kibékülve magammal és a világgal. Senkit nem szerettem volna megváltoztatni, és azóta sem szeretnék senkit, csak az arcukba üvölteni.
A Straight Edge mozgalom úttörője, elindítója a Minor Threat volt…
Igen, és igazság szerint én sosem kedveltem őket…ha már ’80-’81 nekem egy Negative FX vagy SSD sokkal többet adott. Tehát visszatértünk megint Bostonhoz.
Ha már szóba hoztam őket, Washington DC-ben alakultak, de akkoriban jelentős volt az USA-ban a Bostoni, a New Yorki, illetve a Kaliforniai hc/punk színtér is, ti melyikkel szimpatizáltatok, illetve hogyan jellemeznéd ezeket a szcénákat?
Számomra a Boston Hardcore volt a favorit, az igazi agresszív, erőszakos, az összes többiről ezt gondolom: How much art can you take? haha! Negtive FX, Last Rights, SSD, később a Slapshot, DYS. A kaliforniai bandák nagy részét nem szerettem, persze Black Flag alap, de tőlük is inkább a kései és inkább a B oldalas trekkek! haha Kaliforniából leginkább a Powerviolence zenekarokat szerettem mindig. New York-ból pedig inkább a nem SxE bandákat szerettem jobban mindig, persze a Judge kivétel. Korai AF, Antidote, Reagan Youth nagyon jók, a mai napig előjönnek! De úgy alapból a Youth Crew és a PMA mindig is távolt állt tőlem.
Számodra/Számotokra mi a követendő, alapvető, emberi értékrend?
Hát nehéz lenne erre jó választ adnom. Mindamellett hogy mást gondoltam a hardcore/punk megismerésekor 14-15 évesen, mást az aktív húszas éveimben és mást most, 35 évesen is. Sok minden változik az emberben, mellette sok dolog pedig csak még jobban felerősödik. De azt gondolom, ha megpróbál az ember nem faszfej módjára viselkedni, minél kevesebb dolgot egóból megoldani, azzal előrébb mozdítható a világ. Én nap mint nap erre törekszem. Amióta családom van, azóta talán minden eddiginél jobban oda is kell figyelnem erre és persze az évek számával arányosan meg is nyugszik az ember.
Mennyiben volt aktív élőben a Gross Out?
Pontos számot nem tudnék mondani, de szerintem 50 koncertünk volt nagyjából.
Máig meghatározó, örök élményként/emlékként él az emlékezetemben: 2014. december 27., Szombathely, Végállomás – Social Free Face, Wroongg!, Zsibbadás, Önkiírtás, Gross Out, Szlovákiából a The Citadel, valamint Veszprémből a Makeshift Promise, te hogyan emlékszel vissza erre az estére?
Leginkább úgy, hogy valahogy egyben kellett tartanom magam, mert aznap este doboltam a Wroongg!-ban, gitároztam az Önkiirtásban és üvöltöztem a Gross Out-ban. Greg sem panaszkodhat, énekelt a Wroongg!-ban, dobolt a Social Free Face-ben és dobolt a Gross Out-ban is. Jó este volt, A Citadel-es srácokkal hosszú évekre nyúlik vissza a barátságunk. Akkoriban pont nagyon ment az SCHC megint, szerintem az öregek is megfiatalodtak egy kicsit tőlünk, látták, hogy van utánpótlás. Akkoriban szerintem Szombathelyen volt vagy 6-7 zenekar a klasszikus SCHC bandák mellett!
Miért és mikor lett vége a bandának?
2015-ben kiszállt Szabi, mert már nem volt kedve csinálni a zenekart, akkor én a vokál mellett basszusgitáros is lettem, a Gross Out pedig trióvá alakult. Szerintem nagyon jó számokat írtunk akkor, akkorra találtuk meg, hogy hogyan is kellene megszólalnunk, de lett mindenkinek más zenekara, amit már jobban szeretett volna csinálni és amiatt talán egy kicsit szenvedős is lett a végére az egész. Ebben a trió felállásban az első és egyben utolsó koncertünket Győrben az első BETON Fesztiválon játszottuk 2016. 12. 09-én és valamikor 2017-ben a zenekar feloszlott.
A feloszlás után merre, milyen más formációkba vezetett utatok? Kapcsolatban vagytok, maradtatok egymással?
Bandi és én a Gipsy SS-ben játszottunk együtt 2015-től 2023-ig, közösen játszottunk párhuzamosan és a Gross Out feloszlása után az Önkiirtásban, majd pedig 2022-től az Escalate-ben is együtt játszunk, ami szintén egy Straight Edge zenekar, szóval Bandival töretlenül nyomjuk együtt! Greggel a Pillars of Destruction nevű black/doom zenekarban játszottunk még együtt és Greg még egy jó ideig a Social Free Face dobosa maradt.
Börzsi, nagyon szépen köszönöm válaszaidat, oszd meg, kérlek olvasóinkkal az interjút lezáró, utolsó gondolataidat!
2017-ben felvettünk egy utolsó lemezt, ez posztumusz 2024 november végén, december elején lesz valamikor publikálva. Hat, csak magyar nyelvű szám szerepel majd rajta és szerintem nagyon erős anyag lett, helye van a magyar hardcore-ban. A zenekar bandcampjén tud majd ráhallgatni, aki az ilyesmit kedveli .