Tegye fel a kezét, akire nem hatott annak idején a klasszikus Pokolgép, akinek nem (az egyik) kedvence. Függetlenül bármilyen stílus (death, doom, thrash stb.) iránti rajongástól, a csapat első négy (öt) lemeze megkerülhetetlen, hibátlan klasszikus.
További részletekbe nem mennék bele, lényeg az, hogy létrejött a TOTÁLIS METAL formáció, amely gyakorlatilag a klasszikus Pokolgép tagság 4/5-ét „foglalja magába”, és – értelemszerűen – a korai, klasszikus dalok előadására „hegyezte ki” produkcióját. Csak a rend kedvéért: Kalapács József énekes, Nagyfi László gitáros, Pazdera György basszusgitáros és Tarca László dobos, „kiegészülve” Nagy Dávid gitárossal, illetve Rudán „Joe” József énekessel. Akárhol lépnek fel, a teltház tulajdonképpen borítékolható, amelyet ezen este is bizonyított. Egy-egy ilyen előadást illetően a vendég/nyitózenekar szerepe a leghálátlanabb, mert – kis túlzással – a kutya sem kíváncsi rá(juk), amelyet ezen este is bizonyított. Függetlenül attól, hogy a Kállai János mögé/köré „felhúzott”, instrumentális performansz – K3 – megér egy misét. Alapvetően nem vagyok nagy rajongója ennek a zenei világnak, műsoruk mégis elnyerte tetszésemet. Nagyjából a progresszív rock/metal terepre lehet belőni őket, tehetséges, képzett muzsikusokkal soraikban, programjukban pedig elővezették a Black Sabbath egyik legnagyobb klasszikusát, a Symptom of the Universe-t. A „főhős”, a mezítlábas gitáros minden „trükköt” bevetett, hogy eladja a show-t, magára vonja a tekinteteket, viszont már ekkor, tehát műsoruk alatt elhangzott a gép-gép-gép, Pokolgép rigmus. Lényeg az, hogy jók voltak, tehetségesek, de valljuk be, egy Totális Metal elé nem kell, nem szükséges nyitózenekar. Legalábbis szerintem.
Aztán, az O Fortuna (Carmina Burana) intróját követően lépett színpadra a TOTÁLIS METAL. Kicsit megijedtem, mert, amíg a K3 műsora alatt alig „lézengtek” páran – és ezt a 18:30-ra kiírt dedikálás is bizonyította –, a 20:30-kor elkezdődött műsorra, viszont „hirtelen” több mint 1000 ember „sereglett össze”, azaz, majdnem (oké, kis túlzással) megtelt a kastély kertje. „Ravasz módon” nem robbantak be a színpadra, lévén a műsor a középtempós Gyűlölnek-kel kezdődött, amelyet a Metal az Ész-szel és a Ne Bántsd a Fiút nótával folytattak, de már – értelemszerűen – az első hangoktól kezdve tetőfokára hágott a hangulat. Az első fél órában letolták az idén már 35 esztendős Metal az Ész lemez felét, mert volt még Szabadság Szárnyain és Engedj, és csak ezt követően jött Rudán Joe, aki aztán a buli végéig a színpadon is maradt. Joe-val egy rövid, Adj Új Erőt korszakos blokkot vezettek elő (A harang értem szól, Győzd le a gonoszt, Hol van a szó) – hozzáteszem, belépésével a Pokolgép egyfajta power metalos megközelítésbe mozdult el -, majd visszatért Kalapács József és immáron együtt vezényelték le a koncertet. Tépett Madár, Itt és Most, A Jel, Pokoli Színjáték, ÉJFÉLI HARANG stb. – nem hiszem, hogy bármilyen kommentárt kell (érdemes) fűzni ezen dalokhoz. A Háború Gyermeke előadásánál konkrétan könnyes lett a szemem. Ja, volt Gép Induló is.
Miután annak idején sajnos sohasem láttam a klasszikus Pokolgép egyetlen egy koncertjét sem, így nyilvánvaló volt, hogy – bármi áron is -, de elmegyek a rendezvényre – külön köszönetemet fejezem ki emiatt/ez ügyben Pallai Zsoltnak, aki biztosította helyemet az eseményen – nem meglepő módon, a hideg futkosott a hátamon a buli alatt, megidézve tinédzser korom legszebb emlékeit, élményeit. Ahogyan a Fanatic Attackos Pőcze Ádám barátom megjegyezte nekem a koncert alatt, betyáros előadás (volt). Mindenképpen kiemelem, hogy itt szó sincs hakniról, ez egy vérprofi (nagy öregek/veteránok) zenészek által elővezetett műsor volt, a rajongókra támaszkodva, azok minden igényét kielégítve. Az már csak az én hülyeségem, szőrszálhasogatásom, hogy nem volt Indulj, illetve Aki, Másképp Él, de – b***za meg -, mégis csak a hazai metal mozgalom legnagyobb, kőbe vésett klasszikusait hallgathattam meg, ráadásul első alkalommal, ellenben a közös fotók, a dedikálás és az interjú, hab volt a tortán. Ahogyan az várható volt, 22 órakor fejezték be a műsort, viszont kettő alapnóta nélkül nincs Totális Metal buli, így a ráadást – értelemszerűen – az Ítélet Helyett és a Mindhalálig Rock ’n’ Roll jelentették.
A koncerten voltak „szegények, gazdagok, kerítők és csajok, katonák és polgárok”, – ahogyan pl. a Lord esetében – ez a buli is demonstrálta, hogy a Pokolgép (Totális Metal) maradandót, generációkat összekötő, azokat meghatározó életművet alkotott meg, korosztály(ok)tól függetlenül szól (szólal meg) muzsikájuk, és ami még nagyon fontos, szövegeik manapság is maximálisan aktuálisak. Remekül éreztem magam, nagyon jól szórakoztam, nem kérdés, hogy további koncertjeikre is elmegyek. Mert, a „ruhám bőr és nem ballon, az arcszeszem is csak Pitralon”, ráadásul „Testemen a jel”, Ördög testvér pedig játszik még.
