Józsi, sok szeretettel és tisztelettel köszöntelek magazinunk nevében. Egy kicsit minden szentnek maga felé hajlik a keze alapon hadd kérdezem meg, mi a véleményed oldalunkról és milyen rendszerességgel látogatod, olvasod?
Hi Leslie, én is üdvözöllek Téged és a magazinotok minden kedves olvasóját! Mindenek előtt köszönöm a kedves felkérést erre a beszélgetésre és az érdeklődést a Butchers iránt! A Rattle AD-t természetesen rendszeresen követem, hetente többször innen informálódok a metal hírekről, eseményekről. Nagy élvezettel olvasom az interjúitokat is, a Küzdőteret, a Heti 5-öst stb.
Mielőtt az aktualitásokra rátérnénk, anno öt demót jelentettetek meg. Szerinted ezekre a felvételekre, mint klasszikusokra lehet tekinteni?
Az 1988 és 1994 között elkészített demóink klasszikusnak a szó azon értelmében valóban nevezhetőek, hogy kurva régen készültek. A szó további értelmében, miszerint kiemelkedő tartalmú, időtálló, ideális értéket közvetítő – számunkra, a Butchers számára mindenképpen. Ezekben a dalokban benne volt és van a tinédzser korunk zenei esszenciája, évtizedes klasszikus zenei tanulmányaink,- és fúvószenei múltunkból eredő tapasztalata, valamint az azokban az években tomboló brutális nemzetközi metal zenei színtérről asszimilált hatások. Végül a szónak azon értelmében, hogy maradandó értéket képviselnek-e ezek a régi demók: nem gondolnám, mert ahhoz nem voltak elég jó minőségűek és az akkori magyar metal zenei viszonyok és lehetőségek miatt nem terjedtek el olyan széles körben, ahogy szerettük volna. Most, jó 30 évvel később éppen ezt a célt szerettük volna megvalósítani a Postumus lemez megjelentetésével.
Barcsi zenekar lévén hogyan, mennyire tudtatok érvényesülni akkoriban a hazai mezőnyben?
Valószínűleg kevesen tudják, de Barcs 250 km távolságra van Budapesttől. Az akkori információs csatornák lehetőségeivel (nincs internet, nincs social media, nincs mobil, még telefon is csak pár volt a városban. A postákon viszont lehet táviratozni, levelet írni stb.) baszott lassan és körülményesen ment minden. Eleinte mire értesültünk egy-egy koncert vagy fesztivál lehetőségről, általában már vége is volt az eseménynek… Úgy 1990-ben aztán kicsit kezdett jobb lenni a helyzet, mert talán a harmadik demónkról elég jó cikket írt Lénárd Laci a Hammerben, több kisebb fanzin is írt rólunk, azért ha nyögvenyelősen is, de egyre több budapesti koncerten felléptünk (Thrash Feszt I. és II.), aztán Pécs, Nagykanizsa, Kaposvár stb. Így idővel felkerültünk a komolyabb hazai koncertszervezők levelező listáira. A ’90-es évek fellépési lehetőségeire már nem panaszkodhattunk…Az akkori mezőnyben pedig sikerült masszívan megkapaszkodnunk: többször együtt léptünk fel az akkori magyar thrash csapatokkal mint a Moby Dick, Beyond, The Bedlam, Slogan, Barbed Wire stb.
Több válogatásra is felkerültetek, úgy is, mint Pusztulásra Születtünk (Visions from the Hungarian Darkside – 1990), Negyedik Dimenzió (Garázs III: Magyar Rock – 1992), Füst, Tűzvész, Romok – A Rock Gyermekei ’93 -1993), ezek az anyagok sokat segítettek a zenekar nevének terjesztésében, népszerűsítésében?
Igen, ezek a válogatás kazetták és rádiós megjelenések tényleg sokat segítettek nekünk, mert az előbb már említett korlátozott megjelenési lehetőségek mellett így országos szinten is ismertebbé tudott válni a zenénk és a nevünk. Először egy Ajkán megrendezett metál zenei verseny első helyezettjeként kaptunk lehetőséget egy dalunk profi felvételére Nagy Ferónak a Fekete Lyukban lévő stúdiójában. Ez a Negyedik Dimenzió volt, amit aztán hosszú hónapokon át játszott rendszeresen a Garázs című műsorában. Nem sokkal később az AORTA (Amatőr Országos Rockzenei Találkozó?) versenyen 2. helyezést értünk el, ezért három dalt felvehettünk a Magyar Rádió 8-as stúdiójában. Ezeket a dalokat Szigeti Feri által fémjelzett „A Rock Gyermekei” című rádió műsorban adták illetve valami válogatás kazettára is felkerültek, amit országosan terjesztettek. Ja, szóval ezek a dolgok fontosak voltak abban az időben , azt hittük, ettől majd kilövünk, mint a rakéta (ha-ha-ha).
Nekem azt sugallja, hogy komolyan vettétek a bandát…
Hellll…hát a bandát abban az időben mindennél komolyabban vettük! Szó szerint. Az volt az életünk, állandóan együtt lógtunk nem csak próbákon. És szerencsére mindannyian ugyanazokat a zenéket szerettük hallgatni és csinálni is.
Alapvetően jó szájízzel emlékszel vissza azokra az időkre?
Ha ez nem így lenne, a Postumus album biztosan nem születik meg most, 30 évvel később! Itt nagyon fontos hálával megemlékeznem az akkori barcsi és környékbeli barátainkra, kitartó és szenvedélyes metál arcokra, akik mindig nagyon inspirálóan hatottak ránk, támogattak és ösztönöztek bennünket. Kitartóan jöttek a koncertjeinkre törzshelyünkre, a pécsi „NEVKO”-ba, Budapestre, vagy amerre éppen játszottunk. Mindig megteremtették az alapot és a hangulatot a fasza zúzáshoz!!
Szerinted mi adta a „sava-borsát” az akkori magyar undergroundnak?
A hazai metal undergrund valahogy nagyon erősen együtt rezonált a nemzetközileg is feltörő ágban lévő színtérrel. Úgy a bandák, mint a közönség kurva nyitott, fogékony és aktív volt, a kommunista zenei bezártságból és elnyomásból való kitörési útkeresés pedig különösen motiválóan hatott mindenkire.
2020-ban támasztottad fel a zenekart Dernanecz „Deca” Zsolt dobossal, mi volt a fő motiváció az újjáalakulás mögött? Úgy gondoltad/gondoltátok, van még mondanivalótok a színtérnek?
Semmiképpen nem valami új mondanivaló ösztönzött ennek a lemeznek a létrehozására, hiszen már a címe is magáért beszél. Épp ellenkezőleg: kizárólag egykori dalainkból szerettünk volna azokhoz méltó minőségű válogatás albumot készíteni önmagunk illetve a ránk,- vagy az egykori zenénkre még emlékezők számára. Egyúttal megemlékezni Molnár Gábor bőgősünkről, aki sajnos már hosszú ideje nincs köztünk… Ha ezen kívül olyanoknak is megtetszik a zenénk, akik ez ideig még nem hallottak rólunk, az már extra bónusz számunkra !
Egykori gitárosotokat, Takács Árpádot is megpróbáltad „befűzni” az újjáalakuláshoz? Manapság is tartjátok még egymással a kapcsolatot?
Természetesen tartjuk a kapcsolatot Árpival, bár az elmúlt 30 évet egymástól távol élve töltöttük. A metal zene és a gitárok,- egyéb zenei kütyük szeretete benne is ugyanolyan erősen megmaradt, mint bennem. Órákig tudunk telefonon dumálni ezekről a dolgokról…Amikor a lemezfelvétel ötlete megszületett, vele is többször beszélgettünk a dologról, de ő végül úgy döntött, hogy több okból kifolyólag sem szeretné magát zenészként reaktiválni. Mi pedig elfogadtuk és megértettük a döntését. Így aztán Zsoltival ketten futottunk neki a dolognak.
Jelen felállásotokban/helyzetben, te kezeled a basszusgitárt is, arra nem gondoltál/gondoltatok, hogy bevesztek egy basszusgitárost és még egy gitárost?
A régi dalaink felvételeihez nem volt szükségünk több zenészre. Az volt az egyik fő szempontunk, hogy egy nagyon fasza stúdióban dolgozzunk olyan hangmérnökkel, aki vágja ezt a zenét. Így amikor 2020-ban Horváth Attish (Subscribe) elvállalta, hogy a méltán híres Supersize Recording Stúdióban elkészíti velünk a felvételeket és megbeszéltük azok metódusát , egyértelmű volt, hogy simán meg tudjuk csinálni ketten. Zsolti ma is aktívan zenél (több barcsi bandában is játszik). Néhány próbával felelevenítettük a kiválasztott dalokat és amikor eljött az idő, egész gyorsan simán felcsépelte őket. Én pedig feljátszottam mindkét gitársávot és a bőgőt is. Ez elég megosztó dolog, de én nem bánom, ha a hangszerek egy kézből szólnak. Ennek is van előnye a munkafolyamat során : Attishal így nagyon egymásra tudtunk hangolódni és ez egyszerűsítette, gyorsította a dolgokat és még inspiráló is volt!
Mind 2020-ban, mind 2021-ben egy-egy Ep-t jelentettek meg (Füst, tűzvész, romok…, Félelmek közt élni), ezek egyfajta tesztként szolgáltak arra nézve, hogy van-e még igény a banda iránt, esetleg, hogy a megrögzött fanatikusok emlékeznek-e még rátok?
Az a menet, hogy 3-3 dalonként haladtunk a felvételekkel több okból kifolyólag alakult így. Először is egy-egy alkalommal ennyi időt tudtam/tudtunk kiszakítani az egyébként szokásos mederben folyó életünkből. Ez alkalmanként 2 hét felkészülést, egy hét stúdiózást és egy hét utómunkát jelentett. A finanszírozást is magunk oldottuk meg és így nem volt olyan durva a dolog, mintha egyszerre kellett volna mindent kifizetni. Ezen kívül manapság egyre több aktív, nagy banda dolgozik így, sokszor szinte már trackenként veszik fel és adják ki a dalokat. Nekünk mindenesetre bejött így: 2020-ban kiadtuk a Füst,tűzvész, romok… EP-t , 2021-ben pedig a Félelmek közt élni EP-t. Az pedig minket is meglepett, hogy milyen sokan reagáltak rá. Több ezres cikk olvasások és dal letöltések jöttek! Kurva jó érzés volt.
Fizikai formátumban is testet öltöttek eme anyagok?
A két EP-t nem adtuk ki fizikai formátumban, mert a végső cél az LP elkészítése volt. A fizikai hanghordozók kiadása amúgy is nagyon kérdőjeles manapság a nagy költségek és az alacsony érdeklődés miatt.
Idén adtátok/adjátok ki a Postumus albumot, vadonatúj dal is került fel rá, vagy a régi klasszikusok modernizált változatát tettétek fel rá, poroltátok le azokat?
2021 decemberben elkészítettük az utolsó 3 dal rögzítését a stúdióban. Attish pedig 2022 januárban megcsinálta a mixet és a masteringet. Az anyag innentől kezdve készen állt a kiadásra. Új dalt nem írtunk és nem is rögzítettünk a lemezre. Aktív munkásságunk demóiból válogattuk ki a személyes,- és az egykori koncerttapasztalatok alapján a közönség kedvenc dalokat. A dalszerkezetekhez, szövegekhez itt-ott hozzányúltunk kisebb mértékben, hogy frissebb és talán jobb is legyen a végeredmény. Pár dalhoz írtam új részeket, dallamokat, de alapjában véve minden dal megmaradt felismerhető, eredeti formájában.
Hogyan, milyen szempontok alapján állítottátok össze a kész anyagot?
A lemez dalsorrendjének kialakításában nem volt semmilyen koncepcionális víziónk. Egyszerűen a dalok általam megítélt erőssége alapján lett úgy kialakítva a sorrend, hogy egy erős kezdés után egy brutális középrészen át jussunk el a durva befejezésig Egy dolog azonban mégis tervezett volt: az albumot az 1993-ban közösen, utolsóként megírt Butchers szerzemény zárja, a Menjetek máshoz vigaszért ! És ez jó is így, mert a szintén újként megírt befejező rész brutális, semmibe visszhangzó utolsó három leütése utáni csend számomra mindig boldog, de fájó üresség…Menjetek máshoz vigaszért!
Jut eszembe, van-e olyan/vannak-e olyan Butchers dal/dalok elfekvőben, amelyek még sohasem kerültek publikálásra?
Természetesen vannak még néhai Butchers dalok, riffek, dalszövegek, amiket – eszköz híján – lejátszhatatlan magnókazetták tartalmaznak, mert sok próbánkat felvettük annak idején. De ezek már örök homályba vésznek.
Hogyan zajlott a stúdiózás? Hol, mennyi idő alatt kerültek a dalok felvételre?
A stúdiózás menetét fenti válaszaimban már részben említettem, de álljon itt összefoglalva. A Supersize Recording Stúdiót vettük célba Törökbálinton, mert legendásan jól felszerelt helyszín, és a tulajdonos elismerten jó szakember Horváth Attish személyében. Sok mai aktív metal banda lemezei készültek itt , pl. Tankcsapda, Depresszió stb. Amikor 2020 év elején Attishal átbeszéltük a dolgot, hogy Zsoltival ketten készítjük el az anyagot, úgy gondoltuk, hogy 3-3 dalt fogunk egy-egy alkalommal rögzíteni, alkalmanként két hét időtartam alatt. A stúdiózás úgy zajlott, hogy az első héten felvettük a dobokat, az én gitár sávjaimat és a ritmusgitár sávjait majd a bőgőt. Ezután az éneket és a vokálokat csináltam meg. Az ezt követő héten Attish editált, mixelt, masterelt, majd hárman közösen még egy napot rászánva véglegesítettük a dalokat. Aztán ezt ismételtük 2021 év elején majd 2021 decemberben. Így 2022 januárjában a 9 dalt egységgé gyúrva elkészült a nagylemez.
Ki finanszírozta a stúdiós költségeket?
A felvételeket teljes egészében saját magunk finanszíroztuk. Ezzel nem is akartam pöcsölni, egy ilyen projektre a mai világban amúgy is rohadt nehéz lehet támogatót találni. Szerencsére ez így sem okozott gondot.
Említetted nekem, hogy a szerzői jogdíjak bekérése, komoly procedúra volt…
Ezt a jogdíj dolgot akkor valószínűleg félre értetted. Azt mondtam, hogy az Artisjusnál tartott tovább a dolgok intézése, mint ahogy gondoltam. Ugyanis most minden szerzeményünket, az összes dalt bejelentettük és levédettük. A műbejelentések és a szerzői kiadás bejelentései és ügyintézése tartott kicsit sokáig. Ennek megvannak a szerződésese és jogi procedúrái.
Amúgy Takács Árpi pozitívan állt az anyag megjelentetéséhez?
Persze! Nagyon örült és támogatta a dolgot. Rendszeresen tájékoztattuk, hogy hogyan ment egy-egy etap. Nagyon tetszik neki és ő is büszke a végeredményre!
Pár szóban, jellemezd, írjad körül nekünk az albumot…
Hát ez azért felesleges szerintem, mert ez az album – ahogy minden más album is – mást jelent a szerzőnek és mást-mást minden hallgatónak. Isten igazából mivel ilyen hosszú idő után látott napvilágot ez a lemez, még bennem sincs egységes – és jellemezhető – kép róla: ugyanis amikor meghallgatom, néhol újra a 20 éves lázadó és ezt a világba ordító metál arc vagyok, néha az érett és jóval kifinomultabb metal ízlésű zenehallgató vagyok, néhol a stúdiózás fantasztikus élményét újra átélő zenész, néhol az „ezt máshogy kellet volna feljátszani” zenekritikus…Bocs, de nem tudom pár szóban jellemezni vagy körülírni a lemezt.
Szerinted, ezzel a lemezzel sikerül új rajongókat avatnotok, felhívni magatokra a figyelmet? Egyáltalán, hogyan ajánlanád jelen korunk thrashereinek figyelmébe a lemezt?
Szerintem elsősorban azok fognak érdeklődést tanúsítani iránta, akik anno ismerték a nevünket, a zenénket vagy esetleg személyesen minket. Valószínűleg többen felkapták a fejüket a hírről értesülve, hogy „Baszki, ezek még élnek? Na hadd halljam, mit balfaszkodtak össze az öreg csontok”. De mivel most újra piszok erős a metál szcéna, biztosan eljut újabb, fiatal arcokhoz is. Egyébként is újra divatja van a nagyon fiatalok körében a durvább zenéknek. Amúgy mivel több, mint 200 streaming csatornán elérhető a lemez világszerte, látom, hogy több száz thrasher hallgatta már meg Európa szerte, az USA-ban, Japánban stb., annak ellenére, hogy magyar nyelvű az anyag…
Szerzői kiadásban látott napvilágot az album. Megéri szerinted manapság ilyen módon egy albumot közzétenni? Kiadóknál nem is próbálkoztatok?
A szerzői kiadásban való magjelentetésnek számtalan előnye van. Mi az egyszerűsége miatt döntöttünk ez mellett: így nem kellett senkinél kilincselni lóvéért és lemondani minden jogunkról, kompromisszumot hozni valamilyen kiadó kedvéért, olyasmiket csinálni, amit egyébként nem akarunk… Anyagilag nyilván meglehetősen megterhelő, de mi már nem vagyunk fiatalok és az egzisztenciánk is megengedte. A lemezanyag elkészítése, a grafikai munkák, a promóció és az online terjesztés profi cégen keresztül egyébként azért megfinanszírozható. A kérdés a fizikai formátumok elkészítésének és országos (vagy akár nemzetközi) terjesztésének a megvalósítása, mert azok egyébként fajlagosan már húzósabb költségek és nagyon kérdőjeles a szükségességük. Persze a zenész érthető nosztalgikus okokból szeretné kézben tartani a lemezt, mert valahogy akkor válik igazán valóssá a létrejötte. Így aztán kis példányszámban ugyan, de mi is készítettünk CD és vinyl formátumokat. Az érdeklődők írjanak a butchers.thrash@gmail.com címre levelet és felvesszük velük a kapcsolatot.
A cd-n kívül egyéb merchandise-ot (póló, pulóver stb.) is terveztek piacra dobni? Lesznek-e lemezbemutató koncertek? Terveztek-e turnét?
Igen természetesen pólókat/pulcsit készítünk ezzel az album designnal is, ahogy egyébként azt az EP-hez is csináltunk. Piacra dobni nem tudjuk , de érdeklődés esetén szintén tudunk küldeni. Az élő fellépések egyenlőre nincsenek fókuszban, mert ahhoz már tényleg szükségünk lenne további zenész társakra. Most egyenlőre nyomjuk a promóciót , hogy minél több emberhez eljuttathassuk a Postumus lemezt…a többit majd meglátjuk!
Józsi, köszönöm szépen válaszaidat, mit szeretnél még olvasóinknak elmondani, ami beszélgetésünkből kimaradt?
Leslie, nagyon örültem a kérdéseidnek, köszönöm a felkészültségedet, mindig szívesen és nyitottan állok rendelkezésedre! Az olvasóitokat pedig ezúton is üdvözlöm és remélhetőleg közelebb kerülhetett hozzátok a Butchers !! HÖRRR
https://www.facebook.com/butchersmusic
lemezrendelés: