A Sabotage-ról írt ismertetőmben utaltam a California Jam fesztiválra. A „mulatság” 1974. április 6-án Ontario-ban, az Ontario Motor Speedway-en került megrendezésre. Háttér információként annyit kell tudni, hogy Az ABC Entertainment, Sandy Feldman és Leonard Stogel producelte, a Los Angelesi Pacific Presentations, élén Sepp Donahowerrel és Gary Perkins-szel koordinálta az eseményt, hívta meg a fellépőket, valamint bonyolította le a reklámkampányt, míg Don Branker, aki Leonard Stogelnek dolgozott, a koncerthelyszín biztosításáért, a WC-kért, a kerítésekért és az orvosi ellátásért volt felelős. A California Jam 250.000 fizető zenerajongót vonzott. Ezenkívül a fesztivál rekordokat döntött meg a valaha telepített leghangosabb erősítőrendszer tekintetében, egyben a legjobban fizetett részvételt, és a történelem legmagasabb bevételét produkálta. Ez volt az egyik utolsó az eredeti rockfesztiválok hullámból, valamint az egyik legjobban sikerült és anyagilag a legsikeresebb, illetve előrevetítette a médiakonszolidáció és a rockzenei ipar korporációs korszakát. A ceremóniamester szerepét a New York-i DJ Don Imus töltötte be, a fellépők pedig a Rare Earth, az Earth, Wind & Fire, az Eagles (kiegészülve Jackson Browne-val, aki Don Feldert helyettesítette, mivel felesége gyermeknek adott életet), a Seals and Crofts, a Black Oak Arkansas, a Black Sabbath, a Deep Purple, illetve az Emerson, Lake & Palmer voltak. További érdekességek: a Deep Purple választási lehetőséget kapott a színpadra lépést illetően, akik a naplementére voksoltak (magyarán naplementében játszottak), azonban azt feltételezve, hogy mint minden fesztivál esetében, a műsor későig tartana, ennek ellenére késleltették fellépésüket, még úgy is, hogy a fesztivál ütemterve rendben futott. A dühös szervezők megpróbálták a Purple-t a színpadra kényszeríteni, és fellépésük lemondásával fenyegették meg a zenekart és ez ahhoz vezetett, hogy nagyon paprikás hangulat alakult ki. Ennek következményeként a Purple szettjének végén Blackmore egy gitárt és egy kis hangszóró monitort dobott a közönség elé/felé, majd hirtelen megtámadta a társaság egyik videokameráját (a kamera a gitáros és a közönség közé került) egy gitárral. Később pirotechnikai hatású szerencsétlenség következtében felrobbant Blackmore egyik erősítője, ami rövid időre lángra lobbantotta a színpadot. A Purple helikopterrel hagyta el a koncert területét, hogy elkerülje az esetleges konfrontációt az ontariói tűzoltóbírókkal és az ABC televízió vezetőivel, illetve az ABC videokamera megrongálását 10.000 dollárra becsülték, amelyet a zenekar menedzsere térített meg. Miután az időjárás a koncert napján szokatlanul meleg volt (áprilishoz képest), egy ponton a késő délutáni órákban, több ezer gallonos műanyag kancsót osztottak ki a közönségnek, akik a fesztivál területén felállított sok ivókútnál tudták megtölteni a kancsókat. A Black Sabbath koncertje mindenféle incidens nélkül zajlott le, mi több, egy monumentális esemény volt, megszilárdítva helyüket a heavy metal úttörőiként. Ez a korszak a legnyersebb és legerősebb zenéjüket, arcukat mutatta be, a kolosszális tömeg pedig tökéletes hátteret biztosított a Sabbath intenzív energiájához. Ez a felvétel a zenetörténet egy sarkalatos pillanatát örökítette meg, lehetővé téve a hallgatóknak, hogy újra átélhessék a legendás előadás energiáját és izgalmát. Bizonyítja a buli azt is, hogy a maga korában a Black Sabbath volt a földkerekség legsúlyosabb zenekara, párjuk, konkurenciájuk nem akadt.
Eme anyagon a műsor „rövidített” kivonatát kapjuk, ami ez esetben annyit jelent, hogy az eredeti 13 dalt + 2 ráadást felvonultató programból „csak” tizenegy szerzemény hangzik el, pl. Tomorrow’s Dream, Sweet Leaf, War Pigs, Snowblind stb. A buli különlegessége viszont az, hogy a Sometimes I’m Happy-t is műsorra tűzték, amelyet a Sabbath Bloody Sabbath turnén vettek elő a cilinderből és nincs hivatalos címe, a Sometimes…-t a rajongók adták a dalnak, ők keresztelték át a szerzeményt. (What to Do-nak és What’s the Use?-nak is gyakran nevezték). A dalnak nincs határozott szövege, és azt gyakorlatilag minden előadás alkalmával megváltoztatták. Bár a dalt soha nem rögzítették teljesen, egy részlete felkerült a Live at Last-re, amelyet a Wicked World jammelésébe szőttek bele. Ahogy annak idején dívott, értelemszerűen volt dob- és gitárszóló, a Supernautból csak kettő verzét játszottak, az Iron Manből megspórolták az outró-t, míg a Sabra Cadabra-t ketté bontották; a nóta második fele egy, az Orchidba oltott jammelés során tér vissza, azt viszont sajnálom, hogy nem került fel erre a korongra a Children of the Grave. Kiegészítésként, adalékként még annyit, hogy a Deep Purple fellépését más zenekarok fellépésével egyetemben közvetítették a TV-ben és rádióban az Egyesült Államok szerte, és ezen a fesztiválon készültek azok a felvételek, amin Keith Emerson egy zongorán játszik, amely 50 láb magasan forgott a föld felett. Ugyanakkor más rockfesztiválokkal ellentétben, mint például a Woodstock, a koncertet sem filmként sem hangfelvételként nem tervezték megjelentetni, azonban az ABC televíziós hálózat (amely egyben a koncert szponzora is volt) több hónappal később az In Concert sorozat részeként sugározta a műsor több részét. A műsor audio részét sztereóban is sugározták az FM rádióállomások, ami a szimulcasting korai példája volt, a KLOS FM (akkor az ABC tulajdona és üzemeltetője volt) népszerűsítette és közvetítette a koncertet Los Angeles környékén. A Deep Purple California Jam előadása volt az első teljes hosszúságú zenei koncertfelvétel, amelyet az 1980-as évek elején adtak ki és értékesítettek videókazettán. A show több előadása végül megjelent CD-n és videón, bootleg és hivatalos formában egyaránt. Az egyik legfigyelemreméltóbb (legjelentősebb) kalózfelvétel egy rajongótól származott, aki úgy próbálta meg eladni a rádióadásból készült felvételeket, mint valami olyat, amit ő készített. Webhelyét bezárták, miután az érintett művészek és a fesztivál producerei kreatív jóváhagyása nélkül próbálta meg eladni nem engedélyezett termékeit.
Valóban remek hangulatú a performansz (eleve, másmilyen nem is lehetett volna), a banda top formában, a nóták hibátlanok, tehát minden feltétel adott volt egy kitűnő produkcióhoz. Black Sabbath (Is) All Over!
