Witchcraft: Idag (2025)

Egyes heavy metal bandák előszeretettel nevezik el magukat boszorkányokról. Számomra örök kihívást jelent, hogy ne vesszek el e zenei Walpurgis-éj kusza forgatagában, hiszen már eddig is ismertem és kedveltem a Witch Mountain, a Witchburn, a Witchcryer, a Witchery, a Witchfinder General, a Witchspell, a Witchtrap, a Witchgrinder, a King Witch, a Kitchen Witch, a Leather Witch, és természetesen a Stormwitch muzsikáját, erre most itt egy újabb banyás csapat, a Witchcraft (ugyanilyen nevű együttesből 17-et tart nyilván a Metal Archives), amelynek az idei már a hetedik nagylemeze.

Hozzáteszem, ezt megelőzően 2020-ban is volt szerencsém hozzájuk, ám az akkori, hófehér borítójú, paradox módon Black Metal címet viselő, gyakorlatilag akusztikus album egyáltalán nem nyűgözött le, nem is került be a gyűjteményembe. Az ez év május 23-án megjelent dalcsokorral azonban szerencsére más a helyzet.

Az örebrói banda egyetlen állandó tagja az alapító énekes-gitáros, Magnus Pelander. A Witchcraft pályaíve az ő ihletettsége mentén alakul: az együttes 2000-es megalakítása óta a zenész több szünetet is beiktatott, és gyakorlatilag albumról albumra újjászervezte a bandát. Volt, hogy ötödmagával vonult stúdióba, máskor trióban alkotott, az említett Black Metalt pedig egymaga jegyzi. Társai ez alkalommal Philip Pilossian basszusgitáros és Pär Hjulström dobos, vendégként Björn Ekholm Eriksson működik közre billentyűs hangszereken.

Pelander és csapata Black Sabbath-os, Pentagram-os alapokon nyugvó pszichedelikus doom muzsikát játszik, dalai témáját nem ritkán az okkult tudományok világából merítve. Ami az Idagon újdonság a korábbi albumokhoz képest, hogy míg azokon csak mutatóba szerepelt egy-egy svéd nyelven megszólaló nóta, itt az ilyen szövegek vannak többségben, ami ad egyfajta különleges, sejtelmes hangulati többletet a daloknak. Másrészt, több szerzemény is lírai, folkos dallamokra épül; ezeknél néhány percre ellágyul az anyag, hogy aztán újra beröffentsék a kellemesen bizsergető, doom-os, stoneres soundot.

A zsírosan csikorgó címadó nótával indul a műsor: zseniálisan eltalálták a hangzást, majd jön a rafinált váltás, belassulás, és Pelander csupán a harmadik perc kezdetén szólal meg, addig mintha egy instrumentális szerzeményt hallgatnánk. Magas hangszíne egy kissé furcsán illeszkedik a vastag soundhoz, de talán pont ez a kettősség adja a zene egyedi, különleges fílingjét. A frontember orgánumáról és a hangszeres háttérről az argentin stoner banda, a Los Natas munkássága jut eszembe. A space rockos zenei betétek, szólók helyenként improvizatívnak, spontán jammelésnek hatnak (nyilván nem azok); ez is olyasfajta zsigeri muzsika, amely a hallgató beleiben kelt rezgéseket.

A tempósabb Drömmar av is alapját is ez a vastag, meleg, zsizsegő sound képezi. Az anyag talán legfurcsább darabja az egy szál gitáros Om du vill, amelyben népzenei motívumok és blues-os témázgatások, rövid, Ritchie Blackmore-os improvizációk váltják egymást. Hasonló hangnemben adja elő Pelander az egyperces, instrumentális Gläntant is, majd jön kedvenc nótám az albumról, a bődületes Sabbath-riffre épülő Burning Cross, amelynek „Gaze upon, gaze upon / Jesus Christ, Jesus died” refrénjét világfájdalmas hangulatú bridge, finom, jazzes futamok kötik a dal vastag, stabil pillérjeihez.

Az Irreligious Flamboyant Flame-ben a blues rockot váltogatják a szolid rock and rollos témákkal; abszolút retró darab wah-wah pedálozással, erőteljes cinjátékkal. A Christmas ismét egy akusztikus nóta, amelynek izgalmas szövege többféleképpen értelmezhető: a dal lehet az Istenre való rátalálás és egy fájdalmasan szép szerelem története is. Ugyanez a hangulat marad velünk a Spiritben is; itt már a tűnő élet ünneplése és a halálvágy témaköre uralkodik. Erősen depresszív nóta, mégsem nyom le, mint inkább elgondolkoztat. A lemez végén pedig még egyszer visszaköszönnek az Om du vill dallamai (Slight Return).

Sokáig kerülgettem az anyagot, hallgattam újra és újra. Írjak róla? Ajánljam másoknak? – morfondíroztam. Nem hagyott nyugtot, ami azt bizonyítja, hogy egy olyan értékes alkotás, amelyről érdemes szót ejteni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük