Ha a tavalyi Egyenes kerülőt az épp másfél évtizednyi lemezmentes időszakból kiindulva, a köztes EP-k ellenére visszatérő lemeznek tekintjük, akkor a zenekar első korszakának záró darabja a 2009-es Moebius volt. A közelmúltban már megemlékeztem a két elődjéről, ahogy a megjelenés környékén az Egyenes kerülő is szóba került; a lemezes diszkográfia pedig úgy válik teljessé, ha felidézzük a WMD addigi legdallamosabb, legslágeresebb, legkönnyebben emészthető lemezét is.
Mondanom sem kell, hogy ezek a jelzők csakis többszörös idézőjelben, és a zenekar korábbi önmagával történő összevetésben állják meg a helyüket. A Fényérzékeny megjelenését követő évek nem voltak eseménytelenek a WMD életében, 2007-ben a dobok mögött Garcia Dávid váltotta Bordás Zoltánt, 2008-ban felléptek az MTV Icon Tankcsapdára épülő műsorában – ennek az eseménynek utóbb, a készülő nagylemez szempontjából is lett hozadéka –, közben pedig távozott a fedélzetről a Fényérzékeny egyes dalait is jegyző Kovács Attila. A miskolci gitáros a korabeli fotókon már nem szerepelt, azonban dalszerzőként még ott volt a neve az eredeti formájában szerzői kiadásban megjelent CD-hez mellékelt füzetben, sőt a játéka is hallható a lemezen.
A harmadik album tehát szokatlan légkörben készült, ám a Moebius egy sajátos csavarral a korabeli magyar underground seregszemléjévé, egyfajta jutalomjátékává vált. A zenekar körüli eseményeket jól dokumentálta az az ötven perc körüli werkfilm, ami az egykori honlapról volt letölthető. A hangszeres részek rögzítése zökkenőmentesen folyt, Dávid állítólag kilenc (!) óra alatt feldobolta a dalokat, a zenekarvezető, Eszenyi Imre pedig szintén egy napon belül végzett a basszusgitárral. A dolgot a vendégénekesek bevonása bonyolította meg. A már emlegetett Tankcsapdás szál hozadékaként a frontember, Lukács László – addigi szokásától eltérően – vállalta a vendégszereplést a harmadik WMD albumon.
Ha már így alakult a dolog, Veres Gáborék nem elégedtek meg egyetlen vendéggel, hanem minden dalhoz meghívtak valakit. A meginvitáltak zöme a hazai extrém metal vonal képviselője volt, de akadt köztük a progos, illetve thrash vonalról ismerős arc is. A nyitó-címadó tétel hallatán egyfajta sajátos megnyugvás foghatja el az embert; a Moebius ugyanis tipikus WMD-nyitány – már ha létezik ilyen kategória. Az Audioplanetben rögzített anyag kiválóan szól, bizonyítva, hogy semmi szükség svédországi utómunkára; minden hangszer a helyén van, még Eszenyi Imre négyhúrosának dörmögése is kivehető a hangképből. Az akkor még Neck Sprain-es Áron Andrással rögzített Leggyorsabb mártírt követő, menetelős, industrial hatásokat magába olvasztó, meglepően fülbe ragadós
Az utolsó hívás az a dal, ahol Gaobr mellett a Tankcsapda frontembere is szerephez jut. Női ének nélkül nincs WMD korong – ennek jegyében Lukács Eszter hangját hallhatjuk a szinte blastbeat-tel elstartoló, amúgy meg dream popos Mindenért című szerzeményben. Ez a sajátos kettősség végigvonul a teljes dalon. A Vadveszély szinte konvencionális extrém metal, a ’90-es évek második felének szellemében, feldobva a Mangod-os Persóczki Gábor jellegzetes dallamos vokáljaival. A Holtsúly azzal a bizonyos „tűz sem éget, szél se szárít, bármit érzek, úgyse számít” sorok alkotta refrénjével egy később érkezettnek talán a legnyilvánvalóbb kapaszkodót kínálja a lemezhez. Az absztrakt és súlyos 2359-ben a Blind Myself Tóth Gergője acsarkodik, de fogós momentum az itteni vokalizálások között is akad. A korábban a progresszív metalos Stonehenge-ben éneklő, ebben az időszakban a Wendigo soraiban érdekelt BZ a visszafogott Éterben hoz atipikus énekdallamokat. Maga a darab sem szokványos, hiszen extrém vokál csak jelzésértékkel akad benne. Bár a groove metalos gyökerű Hattyúdalnak néhány rifftől eltekintve kb. semmi köze a thrash metalhoz, mégis épp itt vendégeskednek az ózdi thrasher Remorse tagjai. A digitális verzió záró darabja, az Úton, a maga suttogásszerű, túlvilági vokáljaival és sejtelmes dallamaival.
A CD változat ellenben „kereken” negyvenkét trackes. Az utolsó tétel, avagy a rejtett bónusz pedig maga az utóbb 42 címet kapott összefoglaló darab. A Moebius a 2000 utáni hazai mezőnyből részemről a Remorse HARC! című lemeze, a Mood-családfa különféle leágazásai és a Thy Catafalque Rengetegje mellett a legtöbbet hallgatott felvétel. Ha vevő vagy a lehető legtágabb értelemben vett metalra, és valamilyen csoda folytán eddig kimaradt a szórásból a Watch My Dying harmadik lemeze, sosem késő pótolnod a mulasztást. Az elődeihez hasonló, digipak formátumú újrakiadás a Metal.hu-tól CD-n még manapság is beszerezhető.
