Ha valakinek így október végéhez közeledve kedve szottyanna egy „kellemes”, sötét atmoszférával átszőtt black/death metal muzsikához, annak nyugodt szívvel ajánlom ezt az október 24-én megjelent friss, „ropogós” anyagot!
Ez a 2007-ben alakult osztrák brigád igencsak jól kitanulta, hogyan kell egy teljes lemeznyi műsoridőn át (ez esetben szűk 38 perc) fenntartani a hallgatóban azt az imént említett, bizonyos, kissé borzongató, sejtelmes hangulatot.
Ehhez – mint az tisztán hallható a lemez bizonyos számaiban – olyan nagy múltú bandák adták nekik az ihletet, mint a Septicflesh, Behemoth, Dark Fortress, Triptykon…
Nézve az album setlistjét és a számok hosszát, szembetűnő, hogy minden úgymond normál hosszúságú (4–5 perc körüli) dal között van egy-egy rövid, kb. másfél perces intro vagy összekötő rész. Kivéve a lemezt záró két utolsó tételt, a Conditio Inhumana és a Dissolution darabokat, amelyek kis szünet után követik egymást.
Ezek a rövid részek, bár külön számcímekkel vannak ellátva, inkább csak a koncepció folytonosságát és a hangulat fenntartását szolgálják, különösebb zenei élményt nem nyújtanak. Hullámok hangjai, suttogások, kiabálások, égzengés, visszhangos gitár- és szintetizátorrészekből tevődnek össze.
A visszhangos gitártémák egyébként a dalok többségében fellelhetők, növelve a többnyire lassú, doom-os és a súlyos középtempókra épülő részek hallgatókra gyakorolt hatását.
Az adott műfajhoz mérten talán kevesebb a gyors rész a dalokban, de ebben az esetben ez nálam pozitívumnak számít!
A lemez hangzása is teljesen rendben van!
Mentálutazóknak és az atmoszférikus metal hívőknek különösen ajánlott anyag!
Bon voyage! 🙂 BRAVÓ Asphagor! UFF!
