Gábor, sok szeretettel köszöntelek magazinunk nevében! Pár mondatban vázoljad fel, kérlek, hogy miért léptél ki a Wall Of Sleepből 2009-ben?
Szia! Ami azt illeti ez már nagyon régi történet, amit sokszor, sok helyen elmondtam már, próbálom röviden összefoglalni. Én személy szerint akkor lépek szívesen színpadra, ha megvan a kohézió egy zenekarban, ha mindenki teljesen magáénak érzi, amit a zenekar képvisel, ha megvan a respekt egymás iránt és a befektetett munka és energia iránt. A Mood is ettől volt hiteles, azonos hullámhosszon mozgott a társaság, ez jött le a színpadról. Úgy érzem, ez volt az egyik oka annak, hogy sokan kedveltek minket. Hiteles volt. Mindenki tudta, meddig ér a takaró, mennyi van ebben a műfajban, ebben a zenekarban. Ha ez már nincs meg, onnantól kezdve nekem nincs ott keresnivalóm, mert számomra alapvető, a zenekar működését befolyásoló tényező hiányzik. Még akkor is így van ez, ha az egyik alapító tag vagyok egy zenekarban, illetve lehet, hogy pont ezért még inkább. A Magma Rise-ban megvan mindez, meg is kell lennie, ez természetes, különben nem működne ebben a formában.
Egy keveset pihentél esetleg távozásodat követően, vagy kapásból dalokat kezdtél el írni, és megalapítottad a Magma Rise-t?
Voltak témáim, amiket szerettem volna megcsinálni, egy kis idő után Bánfalvi Sanyit kérdeztem meg, hogy segítene-e ebben, illetve Kolos, amikor megtudta, maga ajánlotta, hogy felgitározza a témákat. Aztán mondta, hogy legyen Janó Misi a másik gitáros — ő már egy igazi zenekarban gondolkodott, egy lépéssel továbblépve 😊. Így aztán nagyjából egy délután és pár telefon után összeállt a csapat. De nem volt ebben semmi eltervezett dolog, én nem is gondolkodtam zenekarban, csak abban, hogy legyenek összerakva dalokká a meglévő témák. Így alakult.
Egyben a basszusgitárt is a nyakadba akasztottad, ami nem volt tőled idegen, lévén korábban a Maelstromban is bőgőztél. Ez azt jelenti, hogy nem is kerestél basszusgitárost?
Az volt a terv, hogy megnézzük, hogyan alakul a dolog, meg tudom-e oldani, mert nem akartunk feltétlenül egy ötödik embert bevenni. Fontos volt, hogy nagyon jó összhang volt köztünk, hiszen régről ismertük egymást. Ezt az egységet nem akartuk gyengíteni. Sikerült megoldani.
Hegyi Kolos gitáros eleve adott volt ahhoz, hogy újra együtt dolgozzatok? Milyen stádiumban volt akkor a Stereochrist?
Ahogy említettem, ő ajánlott segítséget. A Stereo működött akkor, ha jól emlékszem, probléma nélkül.
Anno hogyan, milyen rendszerességgel tudtatok próbálni, illetve hogyan zajlott a dalszerzés?
Havonta kétszer próbáltunk, ha jól emlékszem. Témákat vittük le, dalvázlatokat, és ezek a próbahelyen álltak össze végleges formájukra.
Készültek demók, lemezelőzetes felvételek?
Igen, sokat demóztunk.
Az Audioplanetben dolgoztatok. Fel tudod még eleveníteni, hogyan zajlottak a munkálatok, mennyi időtök volt a felvételekre, felkészülten mentetek-e stúdióba, ki finanszírozta a stúdióidőt?
A Hammerhez tartozó Nail Records, illetve Hegedűs Márk kiadója, a Psychedoomelic Records gondozásában jött ki a lemez, és a kiadó finanszírozta a stúdiót.
Egyetértesz azzal, hogy a te stílusod és Kolos stílusa határozta meg a lemezanyagot?
Hát, mivel az én, illetve az ő témái, az énekhangom állt rendelkezésre 😊, ez szinte törvényszerű volt 😊.
A hangod, énekstílusod védjegy lett, illetve Hegyi Kolos is határozott karakterrel rendelkezik/rendelkezett…
Igen, ez egy ilyen zenekar 😊.
Eleve a „Time’s Been Given” egy óriási Trouble/St. Vitus hatású himnusz lett… Amúgy törekedtél/törekedtetek arra, hogy elhatároljátok magatokat a Mood munkásságától?
Nem volt ilyen törekvés, csináltuk, ami jött. Sosem terveztünk nagyon, ami azt illeti mindig is ösztönös, a saját feje után menő csapat, duó voltunk Kolival. Ami a Moodot illeti, azt hiszem, tovább tudtuk vinni valamelyest azt a világot, nyilván nem lehet attól elszakadni. Különösen, hogy Füleki mester is tag volt egy ideig, bár ő már nem folyt bele az alkotó folyamatba, mert akkor szállt ki.
Igaz, hogy a „Standby” dalszövegét eredetileg egy kiadatlan Wall Of Sleep dalhoz írtátok/írtad?
Voltak szövegeim, riffek, dalvázlatok a tarsolyomban; nyilván ezek nem egyik napról a másikra születtek, amikor összeállt a Magma Rise. Lehet, hogy a Magmában lett befejezve olyan szöveg, amit a Wall Of Sleepben már nézegettünk — erre már nem emlékszem pontosan.
A „Tombstone Eyes” is nagyot üt…
Szeretjük, minden koncerten elhangzik.
Mi a véleményed arról, hogy sikerült egy jól körülhatárolt műfajban változatos dalokkal megtölteni a lemezt?
Örülök, ha így látod.
A „Glow Burn Scream” Mood-feldolgozásnak mi a háttere? Hogyan sikerült Kyle Thomast becserkészni?
A Mood lemezeit anno elküldtem neki, így nem volt számára ismeretlen, tetszettek is neki az anyagok. Ennek kapcsán jutott eszembe, mi lenne, ha összehoznánk egy ilyen koprodukciót. Megemlítettem neki, örömmel vett részt benne. Egy cimborája stúdiójában, ahol az egyéb énekfelvételeit is rögzíteni szokta, felvette a dalt, sőt David Treadway, akié a stúdió, még egy kis klipet is összerakott a mi pesti próbatermi felvételeinkből és a Kyle-ról készült stúdiózós videóból. Ez még számunkra is meglepetés volt, és nagyon örültünk neki.
Jut eszembe, az Exhordert is kedvelted?
Igen, hallgattam akkoriban is Exhordert, de nekem a mostani, „újkori” Exhorder sokkal jobban működik. Dalszerzésileg szerintem lényegesen jobbak manapság, mint anno voltak. A Floodgate viszont rögtön betalált; azt még Lénárd Laci mutatta meg annak idején.
Mi motiválta a korong ún. ráncfelvarrását, újrakiadását?
Elfogyott a régi verzió, és közben 15 éves lett az anyag.
Eredetileg a Psychedoomelic Recordsnál jelent meg. Hány darab készült (és fogyott el) belőle? Out of print lett az idők folyamán?
Igen, elfogyott, de hogy mennyi fogyott belőle, arról fogalmam sincs.
Márk mekkora reklámot, támogatást, promóciót tudott a korongnak, a bandának biztosítani?
Megvoltak a csatornái, ez sokat segített: doom-orientált platformok, magazinok, promoterek.
Úgy tűnik, kooperációtok itt meg is szűnt. Ennek mi volt az oka?
Márk befejezte ezirányú ténykedését — nem a kooperáció szűnt meg, hanem maga a kiadó.
Szerinted a Magma Rise „berobbant” a nemzetközi doom vérkeringésbe a „Lazy Stream of Steel” által? Feltette a bandát a doom zene térképére?
Semmiképpen nem mondanám, hogy berobbantunk. Az undergroundban páran ismernek minket, ezt sikerült elérni 15 év alatt, de semmi extra.
Voltak-e lemezbemutató koncertek, turnék?
Akkoriban? Volt, igen. Játszottunk, ahol lehetett, ahogy azóta is. Minden koncertért valóságos küzdelem folyt — ez azóta csak nehezebb lett, de tudunk mit kezdeni vele. Megyünk tovább a magunk útján.
Gábor, köszönöm szépen válaszaidat és további sok sikert, szerencsét kívánok…
Köszönjük!
