Történt, hogy 2009-ben Holdampf Gábor énekes kilépett a Wall Of Sleepből. Sokat azonban nem ült a babérjain, mert ugyanazzal a lendülettel életre hívta a Magma Rise-t. Hazai szinten kifejezetten ütős, underground supergroupot gründölt össze: partnerei Janó Mihály és Hegyi Kolos gitárosok, valamint Bánfalvi Sándor dobos lettek, míg „főhősünk” ezúttal a basszusgitárt akasztotta a nyakába.
Kézzelfogható bemutatkozásukra sem kellett sokat várni, hiszen 2010 tavaszán (egészen pontosan márciusban) már ki is adták első anyagukat, az Audioplanet stúdióban rögzített és a PsycheDOOMelic Records (all hail to Hegedűs Márk) által gondozott Lazy Stream of Steel-t, azaz a „lusta acélfolyamot”. Gábor így emlékezett vissza:
„Akkoriban ez nem indult zenekarnak, csak volt egy csomó témám, és kellett, hogy valaki fel is gitározza. Kolos inspirálta, hogy legyen még egy gitár, aztán lett belőle zenekar. Ez még egy olyan album volt, ami a próbateremben állt össze teljes mértékben, négyen dolgoztuk ki. Barátok, haverok együtt zenélése.”
Ez pedig olyannyira jól sikerült, hogy kapásból egy klasszikussal mutatkoztak be — ilyesmire csak a legnagyobbak képesek. Miután Gábor és Kolos anno a mindenható, zseniális Mood oszlopos tagjai voltak, így, gondolom én, mindenki Mood-jellegű muzsikára számított, azonban a végeredmény korántsem az lett. Sőt, a kifejezetten extrém metal múlttal rendelkező társak egyértelműen jól simultak az összképbe, és könnyedén sajátították el a doom metal fortélyait.
Azon természetesen meg sem kell lepődni, hogy Bánfalvi Sanyi mennyire precízen, pontosan, hanyag eleganciával dobol, azon viszont már sokkal inkább, hogy Janó Misi mennyire „ráállt erre a laza stílusra”, lévén korábban mégiscsak az Ektomorfban, illetve a Neck Sprainben edződött, pallérozódott, szívta magába a tudást. Ezen az anyagon azonban méltó társa lett Hegyi Kolosnak.
A korong delejező riffek, szólók és érzelmekkel bőven átszőtt énektémák garmadáját vonultatja fel: a Trouble/St. Vitus-hatásokból táplálkozó Time’s Been Given, a Down-jellegű For Those…, a melankolikus hangulatú Standby (melynek dalszövege eredetileg egy kiadatlan Wall of Sleep-dalhoz készült), vagy a szimplán zseniális Tombstone Eyes. Sőt, „vették a srácok a bátorságot”, hogy feltegyék az albumra az egyik Mood-klasszikus — mert mindegyik az —, a Glow Burn Scream feldolgozását is. Mondjuk, alanyi jogon ennyi bele is fért. De értelemszerűen a Giant Ball of Lead, a Risen, illetve a Church of Pigs is hibátlan darabok — maximálisan kimerítve a klasszikus jelzőt.
Ami számunkra, rajongóknak fontos: a Lazy Stream of Steel új csomagolásban, bónuszként egy plusz dallal jelent meg, és a 15 éves jubileumot kihasználva a már rég hiánycikk album ráncfelvarráson esett át. Így került most korongra az anno 2010-ben kiadott anyag.
„Ha már hozzányúltunk, Smici dobott rá egy új masteringet is, úgyhogy most jobban is szól, mint annak idején. Hangosabb egy picit, dinamikusabb, kicsit talán harapósabb is. Totálisan ugyanaz a karakter, csak a mai fülnek megfelelőbb talán” – összegezte a legfontosabbakat Hegyi Kolos. A dalokat Schmiedl Tamás vette kezelésbe, az MD Stúdióban készült el a remaszter verzió — a digipack formátumban most megjelent albumra pedig különleges bónuszként a klasszikus Mood-nóta, a Glow Burn Scream Kyle Thomas-szal (Floodgate, Exhorder, Trouble, Alabama Thunderpussy) élőben rögzített változata került fel.
Hegyi Kolos így mesélt erről:
„Az Exhorderrel együtt játszottunk nyáron a Barbában, és meg tudtuk oldani, hogy Kyle vendégként színpadra álljon velünk. Gábor évtizedes barátságot ápol vele. Még ’96-ban kiutazott Grazba, Floodgate-re, ott cimborált össze velük. Ebből szövődött aztán egy barátság. Ez az élőben közösen előadott Glow Burn Scream zseniálisan passzol ide bónuszként.”
Mit mondjak még? Maximum azt, hogy mindenki vegye meg a hanghordozót, mert ez valóban egy időtlen alkotás. Kívánok még sok sikert, eredményekben bővelkedő esztendőket ennek a zseniális bandának.
