Első kézből, nevezetesen Szakály „Sas” Pétertől kaptam az információkat eme rendezvény apropóját illetően, miszerint „hagyománnyá vált az ősz végén megrendezett Punk-Rock Kicsiért koncertsorozat, amely évről évre bebizonyította, hogy a bajba jutott barátok mindig számíthatnak egymásra. Évről évre egyre több erőt és szeretetet adtatok a Kicsinek. Sajnos az évekig tartó küzdelem után a krónikus betegség végül felülkerekedett rajta, és idén végleg elbúcsúzott tőlünk. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy a már megszokott segélykoncertet átkereszteljük, és mostantól az ő emlékére tartjuk meg. A fellépő zenekarok 2 színpadon fogják egymást váltogatni.
Kapunyitás: 18:00
18:00 – 20:00 – DJ. WalaKi & IgazságtalansáG Selecter
20:00 – 20:45 – Rizzo
20:50 – 21:35 – Tetra
21:40 – 22:25 – Kő-Core-Szaki
22:30 – 23:15 – Spy Abuse (SLO)
23:20 – 00:05 – Turbulencer
00:10 – 00:55 – Coco Schaner (BIH)
01:00 – 01:45 – KBT
Ennek megfelelően Pőcze Ádám (Fanatic Attack) barátommal annak rendje és módja szerint értünk oda a kezdésre. A RIZZO bulijával indult az este a kisszínpadon, amelyet Tilla énekes úgy vezetett fel, hogy „úgy döntöttünk, mielőtt nyugdíjba vonulunk, alapítunk egy punk csapatot”. Rajta kívül egyébként (köz)ismert szombathelyi arcok alkotják a tagságot, Fuxi és P. Z. (Sear Bliss) gitárosok, Farkas „Farki” Péter basszusgitáros (ex-Embers), illetve Bálna dobos. Kő egyszerűen megfogalmazott, dallamos, feelinges punkban utaznak, amelyet olyan tételekkel támasztottak alá, mint az Ugyanúgy, mint rég, a Ha egy nap…, a Van, aki forrón szereti, illetve a Pózer. Már eleve a Cock Sparrer feldolgozás (Here we stand) megadta koncertjüknek az alaphangulatot, nagyon jók voltak.
Ezt követően a TETRA koncertjére került sor, immár a nagyszínpadon. Róluk azt kell tudni, hogy a zenekar 2017 április 3. utáni napon jött létre, a társaság magja pedig, már régi ismeretségben állt egymással. Németh Zsolti fejéből pattant ki az ötlet, hogy az akkor már régóta üzemelő bandája mellé (Kinek Beszélsz Te?!), egy teljesen más projektet szeretne létrehozni. Össze trombitálta az első felállást, amiben még Busa Gergővel közösen kezdődtek meg a próbák, aztán végül ő csak pár próba erejéig tartott velük. Kiforrott a kemény mag Zsolti, Csunya, Csibe és Balfi személyeiben. Éveken át ez a formáció szaggatta a dobhártyákat az első Végállomás-os fellépés után. Később 2020-ban, Csibénél az élet úgy hozta, hogy külföldre költözött, így egy kicsit nehezebb lett a próbák illetve a koncertek ezen időszaka, de senki sem adta fel! Megkeresték Nonsense-t, hogy segítse őket ki a X. Punkmaratonon, majd rövid időre és nagy örömükre csatlakozott is a csapathoz. Egy évig tartott vele a közös munka, miután neki is költözést hozott a jövő és Budapestre távozott. Ekkor estek gondolkodóba, hogy mi legyen a folytatást illetően, de egy szerencsés véletlennek köszönhetően megtalálták Szöcskét, aki szívesen vállalta el a basszusgitáros szerepét. 2023 év elején egy magánéleti helyzetének köszönhetően, több munkát kellett vállalnia, így ismét töprengtünk mit tegyenek ezzel a helyzettel, mert koncertet lemondani nem akartak. Így jött a képbe Bazsi, aki nem csak kisegítette őket erre a kis időszakra, hanem a későbbiekben is a zenekar oszlopos tagja maradt és színesíti a zenei palettát a többiekkel együtt! Természetesen Csibe barátjuk, amikor teheti és hazalátogat, rendszeresen koncertezik velük, mintha mi sem történt volna! A zenekar egyébként is egy baráti társaság, bárki is fordul(t) meg náluk, az mindig is valamelyest részese marad a zenekarnak. Lényeg a jó hangulat, a kreativitás, csapat munka és a barátság! Hozzáteszem, egy demó és három album van a tarsolyukban. Ami, pedig produkciójukat illeti, röviden és tömören úgy tudom őket jellemezni, hogy a szombathelyi Sex Pistolst láttam – Csunya énekes egy az egyben Johnny Rottent idézte -, ennek megfelelően ők is nagyon lendületes, dallamos dalokat vezettek elő. Ennél többet nem tudok róluk írni, csak annyit, hogy műsoruk alatt, nagyon jól szórakoztam.
Aztán újra irány a kisterem, ahol a harmadikként színpadra álló KŐ-CORE-SZAKI azon túl, hogy megcsinálta a közönséget, nagyjából ellopta a show-t a többi, még hátralévő fellépő elől, így okafogyottá vált, hogy az est további részét a Végállomásban töltsem. Ez példának okáért a nézőszám megcsappanásán is megmutatkozott, ugyanis bulijuk után majdnem üres maradt/lett a klub. Mondjuk úgy könnyű lehengerlő bulit adni, hogy soraikban rutinos, tapasztalt „veteránok”, nevezetesen Sas gitár/ének, Csiga basszusgitár (ex-Dolmen, Embers), Gerő gitár és Keibinger „Kiskei” Norbert dob (ex-Animosity, ex-Dolmen, ex-Alexis Machine, Liberal Youth, Social Free Face vannak. Itt aztán még csak véletlenül, mutatóban sem voltak dallamok, klasszikus, a ’80-as évek legelejét idéző hc/punk volt előadásuk olyan dalokat felvonultatva, mint a Zuhanj te Bombázó, a Betondzsungel, az Utolsó Óra, illetve a Rabszolga. Értelemszerűen alaposan felkorbácsolták a hangulatot, produkciójukat látva pedig olyan érzésem támadt, mintha ’81-ben egy New Yorki hc/punk matinéba csöppentem volna bele. Sőt, programjuknak kettő csúcspontja is volt: az egyik a Qss feldolgozás (Kézigránát) a másik pedig az Adj Gázt/Rocky (Dog Eat Dog cover) duó; utóbbi kettő tételt Bíró „Bigyusz” Tamással (ex-Jeanne Dark, Strong Deformity, jelenleg River Runners) kiegészülve vezettek elő. Kb. úgy hazavágtak, mint anno a Sedaative Bang, a United Side, vagy a Gross Out. Nagyon gyilkosak voltak.
Miután a szlovén SPY ABUSE elfoglalta a nagyterem színpadját, nemzetközi méreteket öltött a fesztivál. Ők is maximálisan tudták/tudják, mitől döglik a légy, hiszen ők is a ’80-as évek legelejét felidéző sika, kasza, léc jellegű, gyors, intenzív káosz hc/punkot – itt ott váltásokkal – prezentáltak. Csak a rend kedvéért: korai Bad Brains, Black Flag, Agnostic Front, Minor Threat, magyarán – számomra legalábbis – a műfaj legnagyobb, legalapvetőbb klasszikusai. Nem tagadom, megvettek dekára.
Ekkor már éjfél felé tartottunk én pedig teljesen kicsavarva/kifacsarva kezdtem el nézni a kisteremben a TURBULENCER műsorát, de értelemszerűen nem jutottam el a végéig, mert addigra már kész voltam, mint a matek házi. (Ebből kifolyólag a bosnyák COCO SCHANER és a KBT egy az egyben kimaradtak). Turbóék egyébként nem voltak ismeretlenek előttem, lévén két éve júniusban ugyanitt már láttam őket, de, ahogyan akkor, most sem nagyon fogtak meg. Nagyjából úgy tudom őket belőni, hogy Sick Of It All alapokra helyezkedő, váltásokkal gazdagon átszőtt, avantgard hc. Igaz, eme fellépésükről igazságtalanság lenne bármit is nyilatkoznom, lévén jó, ha 5 (max. 10) percet láttam belőle.
Így telt el eme remek péntek este, legközelebb december 27.-én folytatom a partyzást, természetesen a Végállomásban.