Tematikus Deaf Dealer interjú Jean-Pierre Fortin basszusgitárossal a Keeper of the Flame 40. jubileuma kapcsán.
Jean-Pierre, hogyan látod azt, hogy az 1980-as évek québeci metal színtere egy úttörő, agresszív és erősen kísérletező underground mozgalom volt, amelyre nagy hatással volt a New Wave of British Heavy Metal (NWOBHM) és a korai thrash?
Valójában minden az észak-quebeci Saguenay régióban kezdődött a ’80-as évek elején. Már akkor is lehetett hallani olyan zenekarokat, mint a Judas Priest, az Iron Maiden, a Saxon, a Tygers of Pan Tang, az Angel Witch stb., amelyek a NWOBHM-et képviselték.
Az olyan zenekarok, mint a DBC (Dead Brain Cells), Voivod, Voor, Messiah Force és a korai extrém bandák segítettek meghatározni a régió hangzását?
Nem beszélnék egy konkrét hangzásról, de a Death Dealer (a zenekar eredeti neve a KOTF megjelenése előtt), a Voivod, a Voor és a Messiah Force mind egy körülbelül 3 négyzetkilométeres területen működtek. Minden csapatnak megvolt a saját stílusa és egyéni íze. A DBC Montrealban volt, a nagyvárosban.
Wayne Archibald legalább két zenekarnak segített felkerülni a Metal Massacre válogatásra – a Voivodnak az V.-re, a D.D.-nek pedig a IV.-re. Ez nagyon fontos volt, mert Wayne egy kis angol nyelvű közösséghez tartozott a környéken, ami megkönnyítette a kapcsolatot az USA-val és Európával. Tulajdonképpen neki köszönhetően jutottunk hozzá a nemzetközi metal színtér híreihez.
A színtér ismert volt arról, hogy elszigetelt volt a nagyobb metal központoktól, ami egy egyedi, nonkonformista hangzáshoz vezetett?
Azt mondanám, hogy ezen a szinten a Voivod emelkedett ki igazán az eredetiségével és újszerűségével, főleg Piggy gitárjátéka és Michel (Away) kreatív látásmódja miatt, aki a zenekar vizuális koncepciójáért is felelt. Őszintén szólva a Death Dealer és a Messiah Force inkább az Iron Maiden hatása alatt állt, a Messiah Force pedig szerintem a Helloween hatását is hordozta – legalábbis ami az én basszusjátékomat illeti.
A Banzai Records, mint fontos helyi kiadó, amely európai metal lemezeket hozott be Kanadába, hozzájárult a gyorsabb, agresszívebb helyi hangzás kialakulásához, igaz?
Abszolút. Rengeteg metal album létrejöttéhez járult hozzá, különösen a thrash metal területén. Olyan korai zenekarok anyagaihoz lehetett hozzájutni rajtuk keresztül, mint a Metallica, az Exodus, a Slayer, a Venom és még sok más – nagy örömére a québeci színtérnek.
A zenekar 1981-ben alakult Death Dealer néven – mi volt a felállás, hogyan jöttetek össze, és hogyan kerültetek be a helyi színtérbe?
Mielőtt a Death Dealer megalakult, meg kell említenem, hogy barátságban voltam Michellel (Away, korábban a Voivod tagja). Ő javasolta, hogy menjek el egy próbára az egyik barátjával, Denis D’Amours-ral (aki később Piggy néven vált ismertté). Néhány dal után rájöttem, hogy Denis és én zeneileg és emberileg sem vagyunk egy hullámhosszon.
Volt egy régi baráti társaságom, akik egy pincében zenéltek. Az énekes basszusgitározott, és rájöttem, hogy ez tökéletes lenne számomra. André, az énekes beleegyezett, és így csatlakoztam a zenekarhoz. Az első dal, amire emlékszem a meghallgatásomról, a Judas Priest „Breaking the Law”-ja volt.
Már a kezdetektől saját dalokat írtatok, vagy inkább feldolgozásokat játszottatok?
Játszottunk feldolgozásokat is – Judas Priest, Motörhead, Iron Maiden, Girlschool –, de ezzel párhuzamosan saját dalokat is írtunk, hogy kialakítsunk egy repertoárt.
Két demót is felvettetek (1983, 1984) – tudnál ezekről mesélni?
Szerencsések voltunk, mert rengeteg ötletünk volt dalszerzés terén. A munka gördülékenyen ment, a legtöbb tag részt vett az ötletelésben és a hangszerelésben. Valaki bedobott egy riffet, a többiek pedig hozzátették a saját elképzeléseiket, így születtek meg az akkoriban egyedi darabok. Nem volt rivalizálás vagy egóharc. Nagyon büszkék voltunk erre az anyagra, ami segített gyorsabban előrelépni.
A 15 számos demó lehetővé tette, hogy a Cross My Way felkerüljön a Metal Massacre Vol. 4-re – hogyan történt ez?
Lásd a korábbi választ Wayne Archibaldról.
Segített ez abban is, hogy növeljétek a rajongótáborotokat?
Igen, de kezdetben ez még nagyon helyi szinten történt, mert a saját régiónkhoz voltunk kötve – ahogy korábban a Voivod is. Mindkét zenekar végül Montrealba költözött, hogy szélesebb közönséget érjen el.
Ez a válogatáslemez akkoriban híres volt arról, hogy reflektorfénybe állította a heavy és extrém metal zenekarokat, igaz?
Abszolút. Főleg úgy, hogy a korai részeken olyan bandák szerepeltek, mint a Metallica, a Slayer és mások. Nagyon nagy dolog volt számunkra, hogy mi is részesei lehettünk.
Mikor kezdtetek el dolgozni a debütáló albumon, a Keeper of the Flame-en?
Ez egy hosszabb történet lenne, de röviden: volt egy törés a zenekarban, amikor a két testvér, André (énekes) és Michel (dobos) kilépett. Marc, Yves és én úgy döntöttünk, hogy Montrealba költözünk, mert úgy éreztük, a régióban kevés esély van a továbblépésre. Ezután gyors meghallgatási folyamat következett, aminek során pótoltuk őket, és már mehettünk is a stúdióba felvenni a KOTF-et.
A neveteket Deaf Dealerre változtattátok, és a kiadó kérésére angol neveket is használtatok a francia helyett – ez igaz?
A menedzsment szerint a kiadó (Mercury – Kiss, Scorpions, Bon Jovi) nem akart „Death” szót tartalmazó zenekarnevet. Emellett azt is kérték, hogy angol neveket használjunk, hogy „nemzetközibbnek” hangozzon. Kevés időnk volt, így végül ez lett a név, ami utólag visszanézve elég furcsa döntés volt.
A lemezt a montreali Montreal Sound Studiosban vettétek fel – felkészülten érkeztetek a stúdióba?
Igen, jól felkészültünk, főleg a két gitáros és a basszusgitáros magas szintje miatt. Egy kis plusz munkával a dobos és az énekes is jól teljesített, főleg Guy Bidmead (Motörhead, Yes) producer irányítása mellett.
Mire emlékszel a felvételekből?
Hosszú órákat töltöttünk felvételekkel, és mindent lehetőség szerint egyetlen felvételből kellett rögzíteni. Akkoriban még szalagra dolgoztunk, nem számítógéppel, így nem volt másolás-beillesztés. Kicsit stresszes volt, de a hangulat a stúdióban remek volt, rengeteg poénnal és jókedvvel.
Igaz, hogy a lemezen valójában Ross Richard dobolt, még ha a borítón Dan McGregor is szerepel?
Igen. És valójában ez a zenekar javára vált, még akkor is, ha később távozott.
A lemez erősen a hagyományos európai hard rock/heavy metal vonalat követte?
Szerintem igen, főleg azért, mert több európai metalt hallgattunk, mint amerikait.
Végig érződött rajta a Judas Priest és az Iron Maiden hatása a kilenc dal során?
Szerintem igen, például a Caution to Kill esetében, de több dalnak megvan a maga saját karaktere is, mint a Sadist vagy a Deaf Dealer.
Szerinted Michael Flynn hangja Brian Ross és Bruce Dickinson keveréke volt?
Nagyon jó kérdés! Furcsa, mert a meghallgatásán még úgy éreztem, túlzottan Dio hatása alatt áll. De végül a dalok stílusa ebbe az irányba vitte el az éneklését.
A riffek a NWOBHM hatását tükrözték, és sok dallamos, ikergitáros megoldás is volt bennük?
Abszolút. Ugyanakkor megvoltak a saját riffjeink is.
Szerinted Ian Penn és Marc Hayward ritmus- és szólójátéka jól működött külön-külön és együtt is?
Kiegészítették egymást, mindkettőjüknek megvolt a saját stílusa. Ha figyelmesen hallgatod, könnyen meg lehet különböztetni őket. Egy kis segítség: Yves inkább a klasszikus zene hatása alatt állt.
Hogyan látod azt, hogy a Keeper of the Flame egy korrekt, Iron Maiden-hatású album volt a maga idejében?
Visszatekintve azt mondanám, hogy az album hatalmas átalakuláson ment keresztül az 1982-es Death Dealer-időszakhoz képest, egészen az 1986-os felvételig. Az eredetiségének egy része elveszett, így számomra ez egy középszerűbb, kissé sablonos anyag lett. Véleményem szerint a Journey Into Fear kiadása orvosolta ezt a problémát
Gyakran dicsérik az Iron Maiden-szerű dallamok, a magas hangú ének és az energikus riffek miatt – egyetértesz ezzel?
Igen, egyetértek, még ha nem is volt ez tudatos a részünkről.
Amikor a Keeper of the Flame készült, néhány korai dalotok – például a Sherryl és a Cross My Way – új címet kapott az új énekes által írt szövegek miatt. Mesélnél erről?
Az volt a helyzet, hogy az eredeti szövegeket egy francia anyanyelvű énekes írta, és a menedzsment szerint nyelvtanilag és szerkezetileg nem voltak megfelelőek. Azt is állították, hogy néhány rész egyszerűen érthetetlen volt.
Voltak koncertek vagy turnék az album támogatására?
Játszottunk néhány koncertet a tartományban, és felléptünk a Motörhead, Malmsteen és a Grim Reaper előtt is, de nem túl sokat. Nehezen tudtuk követni, milyen irányba akarja vinni a menedzsment a zenekart, elég nagy volt a zűrzavar.
A Voivod és a Death Dealer 2009. július 4-én egy estére újra összeállt Jonquière-ben – mesélnél erről?
Elég nagy esemény volt, a közönség nagyon lelkes volt, hogy a két jelentős helyi zenekar újra együtt állt színpadra. Egy fesztiválszervező keresett meg minket az ötlettel, majd André, az énekes is felvette velünk a kapcsolatot. Yves gitáros végül nem vállalta, helyette a Messiah Force-ból érkező Bastien ugrott be, nagy sikerrel. Ez az esemény később lehetőséget adott arra is, hogy fellépjünk a németországi Keep It True fesztiválon – ami egy álom beteljesülése volt.
Jean-Pierre, köszönjük a válaszokat – van még valami zárógondolat az olvasóknak?
Köszönöm, Dávid. Mindez már nagyon régen volt. A zenekarban megvolt a potenciál, hogy nagyra vigye, de ebben az iparágban a tehetség önmagában nem elég, és akik a csúcsra jutnak, gyakran nagy árat fizetnek érte. És elnézést az angolomért – alapvetően francia anyanyelvű vagyok.
