Ezt a 2014-ben alakult német deathcore csapatot az ezt megelőző, 2023-as Zwielicht című LP-jükkel ismertem, illetve szerettem meg. És mielőtt még elijeszteném a deathcore műfajjal nem szimpatizáló olvasóinkat, elárulom, hogy nekem sem kedvencem ez az irányzat! Viszont ahogy ezek a fiatal fritzek nyomják, az nagyon is befogadható, sőt szerethető, még az olyan „vén” black és death metal rajongók számára is, akik hozzám hasonlóan a ’80-as években szocializálódtak ezeken a műfajokon.

Ezen a lemezen minden más, általam eddig hallott deathcore anyaghoz képest a black és szimfo-black metal hatása érződik leginkább. Ezért egy hozzászólásban nemrég viccesen „blackcore”-ként definiáltam a szépséges Frost című, klipes dalukat.

A hivatalos műfaji besorolása ennek a zenének: DEATHCORE/BLACKENED DEATH METAL. (Ha számít ez még valamit mostanság?!)

Az albumról négy előzetes nóta került kiadásra, amelyek mindegyike elnyerte a tetszésemet, ebből kifolyólag nagy elvárásaim voltak a teljes anyaggal kapcsolatban. Az igazat megvallva egy pici csalódás azért volt bennem első hallásra, mert az LP másik hét dala kevésbé karakteres, mint a klipes nóták, de többszöri hallgatás után már az egész anyagról elmondhatom, hogy átlag feletti.

A lemez pozitív megítéléséhez nálam nagyban hozzájárult a szakmában elismert Jens Bogren (Arch Enemy, Dimmu Borgir, Amon Amarth, Opeth, Paradise Lost stb.) kitűnő produceri és keverési munkája. A mester ezúttal is profi munkát tett le az asztalra!

A karlsruhei srácok az utolsó két albumukkal egyértelműen szintet léptek a deathcore szcénán belül, és szerintem felfelé ívelő zenei pályán vannak, ami a klipjeik százezres nézettségi adatain is tisztán érzékelhető. Ezt támasztja alá az is, hogy novemberben és decemberben Nyugat-Európában headlinerként, önálló turnéra indulnak, a velük egy kiadónál lévő bandák társaságában.

Ha megmaradnak ezen a kreatív vonalon, néhány lemez múlva szerintem akár olyan, világszerte ismert deathcore bandává is fejlődhetnek, mint a LORNA SHORE. És ha már itt tartunk, akkor SZERINTEM az Echoes of a Forlorn Land jobb album, mint Lornáék utolsó, I Feel the Everblack… című lemeze!

BRAVÓ, Mental Cruelty!

Amon Amarth: The Allfather Awakens (2026)

A fene sem gondolta volna, hogy az év eddigi egyetlen maximális pontot érő lemezét majd egy viking metal korong érdemli ki nálam! Pedig ez van.

Mikor október 2-án megjelent a lemez, gyorsan lepörgettem vagy kétszer, megállapítottam, hogy nem is rossz anyag, és kb. ennyi… Valahogy elfeledkeztem róla. Aztán úgy egy hete elkezdtem behatóbban hallgatni, párhuzamosan a Mental Cruelty lemezével, és rá kellett jönnöm, hogy ez bizony a MAGA MŰFAJÁBAN egy zseniális album. Tíz, tökéletesen megírt, dallamorientált nóta alkot egy HIBÁTLAN dalcsokrot ezen a korongon. Ha akarnék, sem tudnék belekötni!

Számomra a viking metal kicsit komolytalan műfajnak tűnt mind ez idáig, de most a svédek nagyon meggyőztek ennek ellenkezőjéről! Valószínűleg a jövőben sem leszek híve ennek a műfajnak, de ezt az albumot tuti sokszor fogom hallgatni. Közelíthetsz heavy, power, melo-death vagy a tököm tudja, milyen metal oldalról, 😃 ha szereted a dallamos riffeket, és nem zavar a hörgős ének, akkor mindenképp hallgasd meg ezt az LP-t. Csalódás kizárva… Jobb később, mint soha!

Ha élőben is kedved szottyanna meghallgatni a bandát, akkor november 2-án irány a Barba Negra, ahol az Orbit Culture és a Soilwork társaságában lépnek fel!