„A Nem leszek áldozat album leginkább arra készült, hogy koncerteken meg tudjuk mozgatni a közönséget. Nem akartunk művészkedni vagy valami nagyot alkotni :)”

Szia Laci és üdv mindenkinek!

Igen. Akkoriban ezek a dolgok működtek. Fél év különbséggel megjelentünk ezzel a két demóval és ahol csak tudtunk játszottunk és árultuk őket. Akkoriban hatalmas játékkedvünk volt, pedig mindegyikünk dolgozott a Replika mellett.

Pont azért, mert mindenütt ott voltunk – hamar bekerültünk a köztudatba. Abban az időben egy fél évig a Tankcsapdával turnéztunk és amikor nem volt közös bulink és volt lehetőségünk valahol megmutatkozni, egyből elfogadtuk a lehetőséget. És természetesen az E-klubos Demonstráció is nagyot lökött rajtunk.

Igazából nyugat felé tekingettünk. Akkoriban nagyon sok új zenekar jelent meg az extrém metál világában, ami nagyon megfogott minket. Mint pl a Machine Head vagy Deftones. Ezek a zenekarok nagyon erőteljesek voltak és határozottan kidomborított mondanivalóval és zenei tudással rukkoltak elő és persze ott volt a látóterünkben a régebbi vonalról is több zenekar, mint a Sepultura és a Slayer.

És folyamatosan játszottunk. Emlékszem néhány dalunk a turnék közben született. Konkrétan egy szállodában vagy a hangbeállás idejében.

Hát ez nem ment olyan könnyen. Nem emlékszem arra hogy valaki is egy érdemleges ajánlatot tett volna a zenekarnak. Valójában egy tudatos döntés eredményeként kerültünk a Sonyhoz és persze ez sem ment magától. Kémeri Péter az akkori Tankcsapda menedzser vitt be minket a Sonyhoz és nem mondanám kedvező feltételekkel kötöttünk szerződést. De örültünk hogy ott lehettünk . 🙂

Két lemezre szerződtünk olyan feltételekkel, hogy a hanganyagot nekünk kellett prezentálni, minden költségével együtt. Ez elég nagy teher volt, hiszen egyáltalán nem voltunk jó anyagi helyzetben

Kémeri Petinek akkoriban nagy tekintélye volt, így bíztak bennünk és persze egy ekkora kiadónak rengeteg profitot hozó kiadványa mellett nem kockázatos egy ilyen Underground zenekar mellé állni.

Néhány hónappal a felvételek előtt.

A helyzet az, hogy akkorra már nagyon elfáradtunk. Túl sokat voltunk együtt és a zenekari dolgok mellett mindhármunknak egyre több igénye lett arra, hogy egy élhetőbb életet éljünk. Mikor a lemezszerződést aláírtuk talán egy-két dalunk volt, de még azok sem öltöttek végleges formát. Az igazság az, hogy kerestük önmagunkat. Sok számötlet volt, de mindannyian arra törekedtünk, hogy a demók után egy letisztultabb stílussal álljunk elő. Észrevettük hogy a srácok akik hallgatnak minket nem minden dalunkra tudtak megmozdulni. Az akkori magyar közönségnek egyszerűbb/értelmezhetőbb koncertdalokra volt szükségük és mi szerettük volna szélesíteni a közönségünket. E vajúdás eredményeképpen az utolsó pillanatban raktuk össze azokat a dalokat, amit úgy értékeltünk, hogy irányt mutathatnak a zenekar jövőjét tekintve.

Csató Péter

A kiadónkkal úgy állapodtunk meg hogy a lemez teljes hanganyaga a mi felelősségünk. Tetszett vagy nem, ez volt a nagy lehetőség. A Sony és mi is értettük, hogy egy extrém metál zenekar nem fog kasszasikert hozni, így a kiadó érthetően óvatosan költekezett.

Úgy döntöttünk, hogy nem a demók irányába megyünk tovább, hanem a Sepultura Chaos A.D. lemezének a hangulatát követve egy letisztultabb irányt választunk, ami azt jelentette, hogy a dalokon belül nem lesznek tempóváltások és a szövegvilágot is kézzelfoghatóbbá tesszük. Nem mondom hogy ez sikerült, de ez volt a szándékunk.

Ez kétségtelenül helyes meglátás, hiszen az extrém metal műfajában bármit megengedhet magának az ember 🙂

Akár zenei akár tartalmi oldalról nézzük is az akkori Replikát, mindkét szempontból egy erős karizmát tapasztalhat a hallgatóság. Ugyanakkor ez a zenei és tartalmi erő egyfajta tehetetlenségből táplálkozik. Az önközpontúság világában nem sok esélye van az embernek arra hogy megvédje magát. A fogyasztói társadalom erőszakkal beszippantja azokat akik nincsenek résen vagy a tudatlanságuk miatt tehetetlenek, ugyanakkor érzik hogy nem akarnak ennek a világnak a bűnrészesei lenni. Tehát marad a tehetetlen düh érzése. Valójában erről szól ez a dal

Személy szerint soha nem hallgattam Voivodot, de nem lehetetlen hogy hasonló az érzésvilágunk. 🙂

Az akusztikus részek megtörik az egyhangú metál hangzást és ez a fajta változatosság mindig is segített nekem abban hogy kifejezzem magam. Az érzéseimet mindig is nehéz volt egyféle zenei stílusban kifejezni.

Nem akartunk a fogyasztói társadalmak rabszolgáivá válni.

Nem igazán. Ahogy az előzőekben mondtam a zenei és tartalmi egyszerűségre törekedtünk és ezt meg is valósítottuk. A Nem leszek áldozat album leginkább arra készült, hogy koncerteken meg tudjuk mozgatni a közönséget. Nem akartunk művészkedni vagy valami nagyot alkotni 🙂

Állandó turnéban voltunk. Leginkább arra emlékszem hogy sokszor azt sem tudtuk hol vagyunk 🙂

Részt vettetek akkoriban a Tankcsapda Tankcsapás turnéján? Emlékezetem szerint 1996. augusztus 8-án Keszthelyen, a Szabadtéri Színpadon is felléptetek a Black Outtal együtt. Más balatoni állomásokon is játszottatok?

Akkor kezdtem a Kornt hallgatni és a Sepultura Roots albuma is akkor jelent meg. Ezeket korlátlan mennyiségben hallgattuk akkoriban. Na és Ganxsta is akkor tűnt fel. Őt is sokat hallgattuk a turnébuszban 🙂

Ja képben voltunk velük kapcsolatban is. Akkoriban ismerkedtem meg az Ektomorfos Zotyával, azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Alapvetően három erős és eltérő gondolkodású egyéniség voltunk. Soha nem volt könnyű együtt zenélnünk, de még néha egy helyiségben lennünk sem. Viszont mindannyiunkat vonzott a színpad, a metál show világa. Két és fél év volt. Eddig bírtuk 🙂

Krisztián valahol Németországban van, de nem tudom mit csinál. Árpádról pedig még kevesebbet tudok.

Én is köszönöm

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük