Bő két évtized távlatából zárójelek és mellékmondatok nélkül kijelenthetjük, hogy 2004 az egyik legjobb év volt a magyar extrém/modern metal vonalon. A teljesség igénye nélkül olyan lemezek jelentek meg abban az évben, mint a Wackor: Methanolidja, a Blind Myself, illetve a Thy Catafalque aktuális albumai, a Road első lemeze, a Depresszió harmadik anyaga, de az év utolsó hónapjai különösen erősre sikeredtek. Fellapozva a korabeli HammerWorld magazin Hangpróba táblázatát, megdöbbentő, hogy az év vége felé amúgy is szokás szerint erős mezőnyt akkor négy (!) hazai lemez vezette. A tábla élén a Cadaveres De Tortugas: Versus című anyaga állt, megosztott második helyen a Replika: Durva élete, illetve a címben szereplő kiadvány, nyomukban a Subscribe első lemezével, a középmezőnyben pedig a Korog azonos című albumával.
A bevezetőt túl hosszúra nyújtottam, de aki nem élte át ezeket az éveket, annak a fenti nevek láttán talán sikerül kontextusba helyezkednie. Az a bizonyos megosztott második helyezett az esztergomi Watch My Dying első, szerzői kiadásban megjelent nagylemeze volt. A Klausztrofóniát megelőzően a zenekar két kislemezzel tette le névjegyét a hazai undergroundban. A maga idején sem a Rendszerhiba, sem az angol nyelven is kihozott Húsmágnes nem jutott el hozzám. Az első találkozásom a zenekarral egy kb. 8-10, mp3-ba tömörített lemezt tartalmazó írott CD (akkoriban mi más?) formájában történt. Bár Uzseka Norbert hammeres lemezajánlója felkészített arra, hogy a Klausztrofónia képében húsbavágó élmény várható, a lemez így is alaposan fejbe kólintott.
Magyar dalszövegekkel felvértezve efféle absztrakt, kaotikus, szanaszét töredezett, megfoghatatlan, mégis magát hallgattató lemezzel az idáig nem találkoztam. A leginkább meglepő mégis az volt az egészben, hogy a zenei és szövegi szélsőségek ellenére is kerek egésznek tűnt az album. Korabeli fejjel olyan nevek ugrottak be a lemez hallatán, mint a Meshuggah, a Faith No More, a Voivod vagy a King Crimson; Gaobr (Veres Gábor) szövegei révén meg a VHK. A negyvenkét perces lemez (ez a szám utóbb végig kísérte a zenekar pályáját) nyitó darabja, az Idomtalan nyomban fel is skicceli, hogy mire lehet számítani az elkövetkezendőkben – extrém metalon innen és túl lényegében bármire, és annak az ellenkezőjére is… A kimért tempó, a sulykolás a fundamentumok, melyekre Gaobr vokálok címén a torokkínzások lehető legszélesebb skálájával reagál. Bár itt még csak hörög, acsarkodik és black metalos rikácsolásokat vet be.
A „slágertéma” Carbon a maga morbid mondókájával a Klausztrofónia talán legismertebb darabja. Itt már dallamos, de kellően borult, leginkább grunge-os énekfoszlány is hallható. Zenei szürrealizmus. Az elektronikus zörejekkel startoló címadó szögbeverő gépként támadja a dobhártyákat, a középrészben a Süss fel nap(alm) jól ismert dallamaival, apa és lánya extrém metal duettjeként. Ha valakire rá akarnám tukmálni a lemezt, a tangóharmonikás Nullpontot indítanám el elsőként, ez a trip-hopos, lebegős, dallamos tétel az újfent megfoghatatlan dalszövege ellenére a lemez legkönnyebb falata. A két részre bontott Technika angyala egy ambientes bevezető után a fő dalszerző, Bori Sándor és a Tormentor soraiból ismert Farkas György thrashes riffjeivel startol, majd Bordás Zoltán dobos is alaposan felpörgeti a tempókat.
A horror filmes soundtrack-nek beillő felvezetőjével, és azzal, a későbbiekben is vissza-visszatérő intro-beli dallammal a Túladagolt idő az ötös kevésbé zord arcát mutatja fel. A kontra gyorsan meg is érkezik a disszonáns Nicht Vor Dem Kind képében, mely jó eséllyel pályázhatna a legbetegebb tétel címére. Itt az előbbiekben emlegetett stílusjegyek közül a tangóharmonika kivételével mindenbe belefuthatunk. A Gyúlékony csíra azonban még tovább emeli a tétet, úgy is, hogy épp ebben a szerzeményben hallható egy szép zongoradallam (foszlány). A B-terv a falbontó nyitó riffekkel tipikus WMD, vokális téren még inkább kitolva az eddigi határokat. A jobb híján elektronikus thrash-ként leírható epizódot és tradicionális, 80-as évekbeli thrasht is bevető Nyers hát számomra a kérdőjelek terepe.
A záró, engem minduntalan a Twin Peaks filmzenéjére emlékeztető Kék ég, zöld fű a végére elhozza a megnyugvást. Ezzel a kisimult darabbal tényleg kikékül az ég az ember feje felett, de az itt hallható monológ még egy kicsit összekuszálja a szálakat. A Bakery Stúdióban Varga Zoltán irányítása alatt rögzített Klausztrofónia CD változata szerzői kiadás lévén gyorsan kifogyott, a lemez így hosszú évekig csak digitális formában volt elérhető. A Metal.hu azonban tavaly, a kerek jubileum apropóján digipak CD-n és LP-n is megjelentette a magyar nyelvű extrém (valóban progresszív) metal egyik legfontosabb lemezét, így aki lemaradt az eredeti változatról, könnyedén pótolhatja a mulasztását.
Linkek: https://metal.hu/shop/termek/watch-my-dying-klausztrofonia-cd/
https://metal.hu/shop/termek/watch-my-dying-klausztrofonia-lp/
One thought on “Watch My Dying: Klausztrofónia”