Alaposan megcsúsztam ezzel az ajánlóval, de az év legalább még stimmel. Mentségemre szolgáljon, hogy a pozvakowski. zenéje nem az adott pillanatnak íródik, hanem épp magáról a pillanatról szól. A negyedszázados múltra visszatekintő hazai noise/post-rock zenekar rapid című korongja (a fizikai kiadásokon így, kis kezdőbetűvel) digitális formában még január közepén jelent meg.
Részemről ugyan a dömpingben nem sikkadt el, de csak mostanában szántam rá magam, hogy pár sorral megemlékezzek róla, mivel – ha nem csal a memóriám – jelen felületen még nem emlegettük őket, és jogelődünk (www.rattle.hu) virtuális oldalain sem kerültek szóba.
A rapid már a hetedik lemez a zenekar diszkográfiájában, amely szokatlanul hosszú szünet, majd egy évtized múltán követi közvetlen elődjét, a 2017-es microdrone-t. Az idei lemez egyes fórumokon EP-ként, másokon sorlemezként szerepel. Ki-ki maga döntse el, hogy ennek a mindenáron való skatulyába gyömöszölésnek manapság van-e még bármi jelentősége…
A lényeg szerintem mindössze annyi, hogy egy relatíve rövid, mindössze huszonnyolc perces, de cserébe igen vaskos és tartalmas anyag érkezett a gitáros/sampleres Darvas Ádám, a basszer Szombathelyi Sebestyén, az ütős Bánáti Zsombor és a láthatatlan negyedik tag, a vizuális koncepcióért felelős Szeredi Csaba alkotta négyes műhelyéből.
Ahogy a formáció összetételéből kiolvasható, énekmentes zenére készüljünk, amelynek fő terepét, azaz kiteljesülését a vetítésekkel megspékelt élő fellépések adják. Az egyéniség tehát csúcsra jár a kvartett esetében. Persze a külföldi post-rock színtér nagyjaihoz lehetne hasonlítgatni a pozvakowski. zenéjét, de egy huszonöt éves zenekar esetében ettől most eltekintenék. A lényeg inkább az, hogy megvannak az önálló gondolataik, amelyeket a zene nyelvén és az előbb említett élő performanszok formájában adnak át.
Maga a lemez is szokatlan körülmények között készült. A hasonló csapásvonalon mozgó törzs formációtól már tapasztalhattunk rendhagyó felvételi helyszínt az Aggteleki-cseppkőbarlang révén, Zsomborék pedig egy Szentes közelében lévő horgásztó mellett felállított jurtában találták meg maguknak a megfelelő „stúdiót”.
A zenekar a Perihelion – róluk tud valaki valami naprakészet? – soraiból ismert Vasvári Gyula vezetésével, élőben, egyszerre játszva rögzítette a rapid dalait. A cél természetesen egy lélegző, karcos, nyers, azaz valóban élő hangzás elérése volt.
Az öt tételre bontott hanganyag utolsó darabja, a Vomit Comet már jó ideje ismert, a további epizódok pedig tudtommal teljesen frissek. A lendületes, a folytatás tükrében egyenesen szellős, narrációkkal feldíszített nyitótétel, az Orbital Breakneck engem elsősorban a post-punkos gitárjaival győzött meg.
A stoner/doom irányába elmozduló Redshift húrosai ellenben már szinte sludge-ba merülve, crowbaros súllyal zúznak, de akad itt egy borultabb, meditatív betét is. A Thorazine Sunrise erre a vonalra erősít rá, a magam részéről a space rock nyomán ezt nevezném space metalnak. A műfaji jellemzők ellenére itt érzem a leghangsúlyosabbnak Zsombor dobjait.
A már-már slágeres The Backmarker kissé visszavesz a présérzetből. A szerzemények sorát pedig az eredeti formájában pár éve bemutatott noise-rock darab, a Vomit Comet zárja.
A rapid a fővárosi Wave lemezboltban LP- és CD-formátumban is beszerezhető, de a fizikai változatokért a zenekar közösségi oldalain keresztül is lehet kilincselni. Ha szívügyed a hazai underground, és nem zenei sablonokban gondolkodsz, hanem valami különlegeset keresel, szerintem ne hagyd ki a lehetőséget!
