A Rattle magazin hasábjain már írtam az amerikai csapat debütáló albumáról 2024-ben (itt). Anno teljesen letaglózott az a friss, energikus US power/thrash, amit a Los Angeles-i srácok letettek az asztalra. Erő, dinamizmus, ugyanakkor kíméletlen agresszivitás is jellemezte a dalokat, miközben a gitárszólók de főként a verzék és refrének kellően ragadós dallamokat is pakoltak a zenei infernó csúcsára. Maximális pontszámmal díjaztam a Dark Paradise albumot, és év végi listámon is előkelő helyen végzett.
Az új, második teljes értékű Anubis lemez a múlt hónapban jött ki, és a zenekar mindenképpen szintet lépett. Vagy csak akart? Ezen gondolkodom azóta is.
Beszédes tény, hogy a zenekarban komoly tagcserék következtek be 2025-ben. Ez vagy tudatos fejlődésre utal, vagy különböző konfliktusokra a zenekaron belül. Mindenesetre a kreatív mag: Devin Reiche énekes, Will Buckley basszusgitáros és Justin Escamilla gitáros maradt. Hozzájuk csatlakozott David Velez dobos, Ulises Hernandez gitáros, és egy számomra furcsa döntés folyományaként Hannah Preston énekes. Senkit ne tévesszen meg, a hölgy igazi death metal hörgőgép némi black metalos agresszivitással.
A dalokon nem érezni a tagcseréket, igazi power/thrash bombák, már a nyitó Nuclear Dawn legyalulja a hallgatót, de az azt követő Celestial még komolyabb sebességre kapcsol, szerencsére itt is feltűnnek a kimunkált dallamos vokáltémák, amik finoman ellensúlyozzák a speed/power rohanást.
Az első igazi döbbenetem a Fanged Angel című dalnál jött elő, amikor Devin mellé becsatlakozott az új vokalista hölgy, Hannah. Oké, eddig is tudtuk (a kiváló Death-feldolgozásból az előző albumon), hogy az Anubistól nem áll messze a death metal, de nekem így, ilyen töménységben már sok a keménykedés. Ha Hannah csak vendégzenész lenne, azt mondom nincs jelentősége, de a hírek szerint teljes értékű tagként szállt be a zenekarba. Bevallom, nem örülnék, ha ez lenne az új irány.
Érdekes zenei fúzió még a My Favourite Cage dal, amelyet egy ismert nyugati parti énekesnővel, Zhariah-val rögzítettek. A kőkemény power zúzdának ad egy kis dallamot Zhariah vokálmunkája, de sajnos minőségben nincs a kívánt szinten a hangadottsága. Minden más adottsága viszont túlteng drága hölgyünknek. Aki kíváncsi rá, keresse bátran a dalból készült klipet.
A Devin tiszta énekével kezdődő Ancient at Birth a jó irány, azt gondolom. Nekem ez a dallamokat előtérbe helyező, de intenzív metalriffekre építő dalszerzés a szimpatikus. A záró Battalion, ha lehet, még inkább ezt a vonalat hozza. Kiváló lezárása a lemeznek, még ha magát a dalt nem is tudták frappánsan befejezni.
Félreértés ne essék, ez egy bivalyerős album. Méltó folyatása a Dark Paradise-nak. Jók a dalok, jó hallgatni, imádnám élőben is megnézni az Anubist, de a tagcserék és a death metalos vonal erőteljesebb megjelenése egy kicsit aggasztanak a jövőt illetően. Persze sose legyen nagyobb bajom az életben. 😊
