A Khold, Sarke, Vreid és ezen iromány főszereplője, a Tulus is nálam a skandináv black metal színtéren belül kb. olyan pozíciót töltenek be,mint a festőművészetben Salvador Dali, vagy Picasso. Az említett bandák muzsikájának van egy sajátos, művészi és (számomra legalábbis) nagyon különleges hangulata, ami megkülönbözteti őket a műfaj többi együttesétől.
Az alapok egyértelműen a „fekete fémben” gyökereznek, de jelen esetben a Tulus-nál, a blues, rock ‘n roll, rockabilly, jazz és ki tudja még milyen hatások is hallhatók a lemezen. Nem kell semmi bonyolult zenére gondolni, sőt… helyenként nagyon egyszerű témákra épülnek a számok, de az összhatás szerintem tök egyedi,viszont nagyon élvezhető és szerethető is egyben!
A lemez sound jó, és nagyon tetszik a kissé kiemelt basszus hangzás, ami kellően tömény alapot pakol a gitár témák alá, és nagyon „klappol” a zene stílusához. A tíz számos dalcsokor bő harminckét percben izgalmas kikapcsolódást adhat minden ínyenc metal rajongónak. Egy próbát mindenképpen megér!Jó szórakozást! UFF!
