…And Oceans: As in Gardens, So in Tombs (2023)

Az …And Oceans számomra mindig is az elveszett zenekarok számát növelte. Na, nem azért mert olyan rosszak lettek volna (néhol azért igen 😊), inkább a túlfűtött alkotóvágyuk miatti szétaprózódás miatt. Mivel igencsak korai, a black metál második hullámához tartozó banda létére elég karcsú a hat album, ez egy kis magyarázatra is szorul.

1995-ben alakult, az akkor igencsak termékeny Lappföldön, és ők is ígéretes cuccokkal nyitottak, mint a The Dynamic Gallery of Thoughts, vagy a The Symmetry of I, the Circle of O albumokkal, ekkor azonban valami eltört a bandában, és elindultak lejtmenetbe, majd 2007 környékén átváltottak indusztriál-metálba Havok Unit néven, kiadtak számomra egy elég nehezen emészthető albumot (de lehet, hogy nemcsak nekem volt az, mert ezzel ki is fújt az ipari-kaland), majd hosszú szünet…..

Hogy visszatérjenek Festerday néven, és ismét előálljanak egy albummal, erős Death-es beütéssel, és sajnos újfent átlag teljesítménnyel. Mondanom sem kell, hogy itt „végleg” elengedtem a bandát, így nem tagadom, a 2020-as visszatérésük a Cosmic World Mother koronggal ki is maradt az életemből. Pár hete azonban Zozzie a csoportunkban feldobta ajánlóként az új albumot, és nem tagadom, nehezen szántam rá magamat, hogy belehallgassak, de szerencsére bíztam a jó ízlésében, neki is vágtam hát a kalandnak, s egyben pótoltam előző restanciámat is.

Huh. És akkor jött a Wow-effektus! Ez az album kib. jó, pont rám lett méretezve, mint ahogy sok más sorstársamra, akiknek hiányzik egy kis Old School Black Metál modern köntösben, patent hangulattal, és hangzással, ugyanis ezt nyújtja az As in Gardens, So in Tombs. A sok próbálkozás után végre összeállt egy (két) szinte hibátlan album, és ezt En Block, rá is zúdítják a hallgatóra.

A nyitó címadó dal sejtelmes, szintis bevezetője után hátborzongató emlékek törnek fel, hallgatva a régi klasszikus riffeket, amik anno kihagyhatatlanok voltak minden ilyen számnál, de szerencsére a folytatás sokkal modernebb zúzást hoz, hogy megtörje egy remekbe szabott zongorás, űrből jövő monológszerű betét, ami csak még jobban kiemeli a lendületes gitártémát. Nyitódalnál soha rosszabbat, de a folytatás is hasonlóan remek a The Collector and His Construct képében. Igazán csak itt kezd kijönni, mi is az album igazi célja. Egy vékony határon ingázó mű, amely nagyon erős gyökerekkel nyúlik vissza a ’90-es évek hangzásához, ám azt újra értelmezve tárja elénk, nagyon óvatosan adagolva a hol szimfonikus, hol indusztriális elemeket, és bár elég hosszú albumról beszélünk, az annyira magába szippant, hogy fel sem tűnik ez a hallgatónak

Hogy azért nem ragadtak le az Immortal-flashről, azt talán pont a Within Fire and Crystal, vagy a Likt Törnen Genom Kött prezentálja legjobban. Kicsit slágeresebb, emészthetőbb nóták, pedig ugyanolyan súlyosak és komorak, mint az egész album, amit mindenképpen az ének és a szinti számlájára írhatunk. Mathias Lillmanst be se kell mutatni, hiszen a Finntroll-tol kezdve a Magenta Harvest-ig megfordult sok bandában, az …and Oceans-t is 2019 óta erősíti. Az ugyanakkor érkező Antti Simonen nem rendelkezik ekkora ismeretséggel, de kiváló érzéke van a szintihez, tagadhatatlan, legyen szó akár zongora-témákról, akár olyan futurisztikus, elektronikus elemekről, amik már-már Hellraiser-es hangulatot teremtenek a számokban, sőt, néhol, mint, például a Carried on Lead Wings-ben az űr-feeling akkordjait akár Vangelis is írhatta volna, annyira adja az egészet.

Az As in Gardens, So in Tombs igazi ereje az album kompaktsága. Nemcsak, hogy nem gyengül az ereje( sőt, a „B” oldalas Cloud Heads, vagy a The Earth Canvas talán meg több technikát, ötletet sorakoztat fel), hanem szinte fel sem tűnik, hogy véget ért az album. Sűrűn gomolygó felhőként hullámzik az egész album, amely egyszerre magasztos, és katartikus egyben gonosz, és kérlelhetetlen, néhol csillagként felbukkanva a fentebb is dicsért szinti-elemek, ám ezek inkább ráerősítenek a gitárokra és a dobra, mintsem elnyomnák azokat.

18 év kellett, hogy összeálljon az … and Oceans, de remélem, most már beindul az a fekete gépezet, és hasonlóan remek zenékkel lepnek meg minket, amik ugyanúgy elkísérnek a pokol és a rideg űr minden zugába.

One thought on “…And Oceans: As in Gardens, So in Tombs (2023)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük