Még jó, hogy manapság már nem lemezborító alapján választunk maguknak zenéket! Akkor ugyanis biztos, hogy messzire elkerültem volna ezt az anyagot, mondván, az ilyen „elvitte a cica” típusú képi élményeket hagyjuk meg az Alma együttes rajongóinak. Meg aztán, sokszor előbb hallgatom magát a muzsikát, mint hogy szembesülnék az album arculati elemeivel, és magamévá tenném a háttérinfókat. Különben pedig a zene a lényeg, minden más csak sallang. 🙂
Egy görög okkult rock csapat bemutatkozó albumával van dolgunk, amely március 15-én, magánkiadásban, digitális formátumban látott napvilágot, azóta viszont már vinylen és CD-n is hozzáférhető.
A Bloody Hammers párhuzamként való említése a felállás miatt indokolt: akárcsak az amerikai duónál, az alapcsapatot itt is egy hölgy és egy úr alkotja. A banda szellemi atyja Jim(Dimitrios) Kotsis, aki alapvetően basszusgitáros, de itt gitározik is, fő zenekarában,a heavy/power vonalon mozgóBlack Soul Horde-ban pedig énekel. Az említett csapat mellett a Black Ocean, a Solarmonkeys és a Mahakala nevű formációkban (volt) érdekelt.
Kate Soulthorn (Katerina Garofallidi) eredetileg a Mislead nevű, ugyancsak athéni alternatív rockzenekar frontembere, aki vendégként szerepelt a Black Soul Horde 2021-es A Lonely Road EP-jén; az akkor szerzett benyomások indíthatták Kotsist arra, hogy Soulthornnal egy teljes közös lemezt is tervbe vegyen.
A Bloody Hammers-szel ellentétben, itt nem ők ketten oldanak meg minden hangszeres feladatot: a gitáros, billentyűs és dobos sessionisták mellett a Witches’ Dance-ben a theremint megszólalható Andrea Marras, az Of Love and the Voidban pedig a fuvolán játszó Joel Sempere is szerephez jut.
A zene az irányzat kiválóságai közül alapvetően a Lucifer és a Blood Ceremony által kijelölt csapásokon halad, és hangulatilag is az említett bandák világát idézi – annyi különbséggel (ami számomra abszolút pozitív), hogy a gitár a fenti bandák soundjához képest zsírosabban, vastagabban, stoneresen szólal meg, a retró-él is erősebb, és az átlagtempó is gyorsabb, mint a nagy példaképek esetében. Ezzel viszont egy másik, általam ugyancsak kedvelt formáció, az Alunah alvilági ladikjához sodródik közel a SNS lélekvesztője. Kate hangjában így végül Johanna Sadonis, Alia O’Brien és Siân Greenaway orgánuma elegyedik.
A dalokon nem mennék egyenként végig, mindegyik nagyszerű darab, kvázi sláger. Talán a Lurking in the Shadows, a By the River és az albumot záró Of Love and the Void az a három nóta, amelyeket a bennük hallható énektémák – nálam – a többi szám fölé emelnek. A maga műfajában tökéletes alkotás, maximális pontszámot „az eredetiség hiánya”, a fentebb jelzett erős párhuzamok miatt nem adok rá.