Számomra két nem túl régi, de „kedves ismerős” underground bandám közelmúltban megjelent friss anyagát szeretném röviden az extrém metált kedvelő olvasóink figyelmébe ajánlani.
Violblast: Ruins EP (2024)
Eme négy tagú, 2012-ben alakult spanyol thrash brigád a 2019-es Theatre of Despair lemezével lopta be magát örökre a szívembe. Az ott hallható igényes, néhol Slayer hatásokkal megspékelt zenéjük még így öt év elteltével is kellemes hallgatnivaló számomra. A 2021-es Lazarus Abandoned LP-jük sajnos a tompa hangzása miatt nem aratott osztatlan sikert nálam, de most ezzel az új EP-vel ismét „nagyon eltaláltak”! Ez a négy új szám szerintem egyenes folytatása mind hangzásban, mind zeneileg a 2019-es anyaguknak. Most is egy kellően erős megszólalású, agresszív és dühös thrash dalcsokrot kaptunk, amiben jó arányban oszlanak meg a mérsékelten gyors és a húzós, közepes tempójú nóták. A Slayer hatás még mindig tagadhatatlan… akár zeneileg, akár az ének stílusát nézve. De ebben az esetben ez nálam pozitívumként értendő.
Araya-ék stílusjegyei mellett persze vannak nagyon is egyedinek nevezhető ötletek is a dalokban, amire egyik legjobb példa a Chapel of the Unknown közepén hallható fülbemászó középtempós rész!
Garantáltan kellemes, „csapkodós” negyedórában részesül az, aki végig tolja ezt az anyagot! Thrash Till Death!
Walg: IV. (2024)
Ennek a 2021-ben alakult 2 személyes holland melodic black metal projektnek eddig minden lemezével sikerült megörvendeztetnie szívem fekete oldalát. Ha létezik tökéletes diszkográfia, akkor a Walg eddigi életműve SZÁMOMRA ide tartozik. Eme friss anyaguk hallgatása közben is egyik ámulatból a másikba estem. Most a korábbi anyagaikhoz képest szerintem sikerült rátenniük még egy lapáttal ötletgazdagság és dallamok tekintetében! Pedig ilyen téren azokra sem lehet panasz. Ha hasonlítani kéne valamihez zeneileg, akkor a Dimmu Borgir ezredforduló körüli lemezei ugranak be leginkább, csak itt kevesebb a szimfonikus betét. A több számban (Radeloos, Wanneer Het Glas Breekt…) felbukkanó tiszta ének is ICS Vortex-nek a Dimmuban nyújtott stíluselemeit juttatják az eszembe. A lemez többnyire lassabb témákból álló tételei, mint például az Als Een Korrel Zand, Geen Einde In Zicht, Schijnsel Van De Ziel nálam az album erősebb számai közé tartoznak.
A számcímekből ítélve a szöveg is holland nyelven íródott, de ez egy cseppet sem ront az album kiemelkedő színvonalán.
Egy mondatba sűrítve tehát, ezen a lemezen tíz hibátlan, dallamcentrikus és jól megkomponált szerzemény hallható a black metal műfaj igényesebb világából. Jó szórakozást! UFF!
