1349: The Wolf & the King (2024)

Erre a bandára 2004-ben, a Beyond the Apocalypse lemezük megjelenésekor „cuppantam rá”. Thrash hatásokkal alaposan megterhelt muzsikájuk nagyon könnyen talált utat hozzám, mi több, akkoriban relatíve népszerűségnek örvendtek. Aztán valami megváltozott…

Utóbbit arra értem, hogy „eltávolodtunk” egymástól, elvesztettem érdeklődésemet irántuk, későbbi kiadványaik kísérletezősnek tűntek számomra, eltűnt belőlük az a „sárm”, amivel a B. T. A. megfogott. Amikor értesültem arról, hogy új lemezzel jelentkeznek idén, nem volt kérdés számomra, hogy meghallgatom, adok egy esélyt neki(k), ugyanakkor maradéktalanul nem elégített ki, nem döntött le a lábamról az anyag. Hozzáteszem: nem első hallásra kellett volna hivatkoznom. Az énekes Ravn gondolatai: „Nem volt ínyemre az irány, amit a ’90-es évek közepén vett a black metal. Minden kiveszett belőle, amit szerettem a műfajban: a zord, hátborzongató hangulat, az elemi érzések, amik bevonzottak a színtérre. Ehelyett egy csapatnyi szintetizátoros alapú zenében utazó banda kalózfelsőket meg gót kinézetet öltött, és totálisan tönkretették, ami oly kedves volt a szívemnek. Olyanokat találtam magam mellé, akik ugyanígy éreztek, és az elejétől fogva vissza akartuk hozni a norvég black metal védjegyeit, méghozzá a ’90-es évek elejének formájában. Minden egyes albumunk esetében ez jelenti az ihletet és a hátteret.”

Ami biztos, hogy nincsenek instrumentális dalok, átkötések, puszta black metalt vezetnek elő 38:42-ben. Amúgy a csapat neve arra utal, hogy 1349 volt az az év, amikor a fekete halál (a pestis) megtelepedett Norvégiában, kiirtva a lakosság 2/3-át, és véget ért Norvégia aranykora. Nem mellékesen, az 1349 1997-ben emelkedett ki az Alvheim hamvaiból, Ravn (ének, dob), Tjalve (gitár), Seidemann (basszusgitár), valamint Balfori (gitár) közreműködésével. (Ravn és Seidemann a Hofdingi Myrkrában játszottak korábban, amely 1994-ben indult, mielőtt Alvheim lett volna belőlük.) Valamint az is jellemző rájuk, hogy a nóták számozása az összes 1349 kiadványon, 2003. óta, 11-től kezdődik 1. helyett. Azt viszont nem tudom, hogyan csinálják, hogy tagcsere nem volt már régóta soraikban, az idei anyagot (is) az Olav „Ravn” Bergene énekes, Tor Risdal „Seidemann” Stavenes basszusgitáros (beceneve, amúgy egy szó, amely az ó-izlandi Seiðmaðr-ből származik, amit gyakran használnak a (gyakran huncut) viking-kori mágia gyakorlóinak leírására), Idar „Archaon” Burheim gitáros, és a black metal (valamint a komplett színtér) egyik legnagyobbika, Kjetil-Vidar „Frost” Haraldstad dobos követett el. Öt év telt el azóta, hogy legutolsó albumuk, a The Infernal Pathway megjelent, tehát itt volt az ideje annak, hogy új lemezzel rukkoljanak elő. Hiába hallgattam meg vagy ötször a korongot, akkor is azt mondom, hogy standard black metal, se több, se kevesebb, ohne váratlannal, meglepetésekkel. Felbukkannak harmóniák (Ash of Ages), doomos részek (The Vessel and the Storm), akusztikus kezdés (Shadow Point), jók a nyitó, The God Devourer lassú részei, az Inner Portal basszus bevezetője, még sem tudok maradéktalanul lelkesedni a végeredményért.

Megmondom a frankót, nem szeretem az előzetesen megszellőztetett dalokat, mert nem (feltétlenül) tükrözik az anyag, a végeredmény egészét, és szerintem ez a megállapítás a The Wolf & the Kingre (is) igaz, mert, miután többször meghallgattam, csak arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy roppant kiváló album. Egyszerűen időt kell szánni rá, bele kell merülni a hallottakba. Példának okáért, az Inferior Pathwayst napok óta dúdolom, ahogy pl. a The God Devourert is. Magyarán, „első körben” elsietett, meggondolatlan döntést hoztam, úgyhogy azt mondom, ez egy kitűnő black metal album.

Az Amper Tone (Oslo) és a New Constellation R.M.P. (Orlando) stúdiókban rögzített anyag jól szól, nem hagy kívánnivalót maga után, és már vagy tizedszerre ment le az album, rájövök, hogy ez még is csak egy nagyon jó lemez lett, a Beyond the Acpocalypse óta a csapat legjobbja.

Mindent össze és egybevetve, a The Wolf & the King ott van 2024. top 5 black metal kiadványai között.