HC/Nu Metal Svédországból
Skandinávia a fellegvára mindennek ami Metál. Főleg az én szívem csücske országa, Svédország és habár elég sok Death és Melodic Death Metal bandát importál kifelé a kedvenc országom, mindig találok olyan gyöngyszemeket, amelyek éppenhogy nagy meglepetést okoznak, mikor kiderül hogy az adott banda onnan származik. Így ismerkedtem meg a Thrown nevű együttessel is, akik Stockholm-ból a régisulis Death Metal őshazájából valók. A banda 2019-ben alakult Marcus Lundqvist vokálos, Johan Liljeblad és Andreas Malm gitárosok valamint Buster Odeholm – dobos által. A banda stílusa származási helyéhez képest érdekes mód valahol a Modern Hardcore, Metalcore és Nu Metal határai közt található és ez volt a fő ok, ami miatt nagy érdeklődés kezdte övezni a zenekart általam. Első dal amit hallottam tőlük az On The Verge single volt és azonnal megfogott a puszta nyers riffelésű rövid tételű dal. Habár a banda 2020 óta minősült aktívnak egy picit sok időt kellett várni ahhoz, hogy a banda megjelentesse első teljes nagylemezét, az Excessive Guilt-et, ami 2024 Augusztus 30-án jelent meg. Az már elég egyértelmű volt a számomra, hogy a banda nem törekszik arra, hogy gigahosszú vagy épp moderált 40 perces lemezt hajítson oda nekünk és inkább megmaradtak a 20 perces játékidőnél 11 dalban.
De ahogy az a 11 dal megszólal és egyből fülbemászó témákkal és riffekkel támad… Talán ezért lett az egyik kedvenc alapjáratból a banda, mert nem volt olyan gitártéma vagy tematika, amit unalmasnak vagy egy kaptafának éreztem volna. A lemez hangzásáról meg főleg ne is beszéljünk. Értelemszerűen sok Boomer metálos eléggé sterilnek és túl modernnek érezheti, de én pont ettől szeretem ezt, mert precíz, pontos, éles, a hangtartományok egy ilyen mélyebb hangolásnál pont a helyükre vannak billentve és nem kell keresgélnem a különálló hangszereket az éterben. Arról meg főleg ne is beszéljünk, hogy különböző más hangzáselemeket is felvonultat a lemez, amitől ezek a rövid tételű dalok még inkább izgalmasak és telítettebbek lesznek.
De nem is húzom tovább az időt, lássuk azt a 11 dalt, melyek tényleg nem válnak unalmassá egy magamfajta Modern Metálosnak!
Kezdésnek jön a Guilt nevű tétel, ami jellegzetes Pitchshifter effektjével már megadja a kezdőlökést és onnantól kezdve a gitárosok kezdik el osztani a Groove riffeket, és e mellé igazi precíziós bombának minősül Buster dobolása. Johan üvöltése meg a harag igazi megtestesítője, aki kíméletlenül igyekszik a kemény riffelés mellé kiosztani nekünk néhány pofont erőteljes szavaival.
Utána jön a Backfire, aminek a kezdőriffje számomra kicsit Ektomorfosan hat ugyan, de a hatékonysága magáért beszél! Remekül van párosítva a Hip-Hop orientáltabb dobolással és a mellé díszítésként jelenlévő elektronikus színezések jelzik a banda Nu Metál behatásait. A dal jeleskedik tempós és lassabb, zúzdás részekkel és kíméletlen nyaktörő Breakdown-al zárásnak.
Jön a kedvenc nótám, amivel megszerettem a bandát, az On The Verge. Ez a dal igazi példa arra, hogy a HC-t és Nu Metált lehet hibátlanul párosítani, hogy lehet még dallamokat is hozzáfűzni. Aki pedig nem érzékeli ezt, annak minden sajnálatom, hogy rosszul hall! Ráadásnak a mély hangolású Breakdown a dal közepén még jobban megkoronázza a dal teljességét.
És máris jön közvetlenül a Bitter Friend, ahol még jobban átérezhető a Nu Metal Hatás az elején, igaz, már mai 2024-es hangzásvilággal. Némiképp Emmure-osan hat a zene, de ez nálam inkább előny, sem mint hátrány, mert nagyon is szeretem azt a bandát. Ami meg utána jön, a szaggatott riffes Pitchshifter aláfestéssel, az maga a düh és frusztráció! Ahogy a dal felépül és amilyen érzéseket hozz ki az emberből, az leírhatatlan!
Ezután jön a Nights, ami nem teketóriázik és egyből egy izomerős Slammelős riffel indul neki a hallójáratoknak. Az elején szép lassan indul,majd aztán fokozatot vált és teljes erejével lebetonozza az embert a földbe és egészen a magjáig húzza le és ott hagyja, miután alaposan megleckéztetett minket, hogy így kell igazán súlyos gitártémát játszani ilyen mély hangolásban!
Hatodik dalnak érkezik a Look At Me. Ismét egy jó Nu Metálos intro-val indul, majd Johan üvöltős rappelésével folytatódik, ami utána egyből átvált a Groove őrületbe, és utána megint vissza a laza sötét utcákban sétálós gengszter Rapper stílusba. A Breakdown téma mellé sikeresen hozzá lett fűzve még némi Dj scretch is, hogy ebbe a másfél perces kis tételecskében is legyen némi változatosság.
Ezután azonban jön egy picivel tempósabb jellegű dal, a Dislike, ami már a címe hallatán is elnyerte a tetszésem, de hallva a tempós riffet és az utána megtört ritmikát, még inkább kedvenccé vált. Itt is bővelkedik a dal némi Dj scretch-el és még jobban kezdi ez a fajta Hip-Hop Modern HC jellegű zene elnyerni a tetszésem, tekintve, hogy a banda svéd, itt-ott be vannak szúrva igazán érdekes dallam és harmónia színezések. De mégis mit várhatnék el egy svéd együttestől!
Az Ignored a maga egy percével a lemez legrövidebb dala, de rövidsége egyáltalán ne tévesszen meg, mert ez a tétel is tud ugyanakkora pusztítást okozni az ember hallójárataiban, akárcsak egy 20 perces ProgDeath vagy Funeral Doom dal!
Picivel utána talán visszavesz a tempóból a Bloodsucker, vagy talán mégsem… Mert ez az a pont nálam, amikor úgy érzem, hogy a dal még így a lemez vége felé is tartogat olyan súlyosságot, amiről nem is tudtam, hogy létezik. És a Bloodsucker pontosan az a tétel, ami még jobban felhívja a figyelmemet, hogy a Thrown durvulás szempontjából nem fog a vége felé sem visszavenni!
És Vent is pontosan ezt formulát hordozza magában, igaz, ez a dal visszatekeri a tempómétert full kakaóba és folyamatos pofonokkal oszt ki minket, mint egy MMA harcos egy Youtube influenszert, és mikor már azt hiszed, vége lenne, akkor küld a padlóra a záró Breakdown-al és ott fog minket agyontaposni!
Utolsó tételnek jön a So Done, amely ugrálós-Groove-os hatásával – ugyanúgy mint az On The Verge vagy a Dislike – és a közép és gyors tempós Groove részek hibátlan párosításával, a közéjük szúrt Breakdownjával méltó zárást ad ennek a lemeznek.
Ismét sikerült egy olyan debütlemezt találnom magamnak, ami nemcsak hogy kilóra megvett, hanem sikeresen bekerült az év végi Top 10-es listámba, úgyhogy lehet el kell kezdenem gondolkodni, hogy Top 20-as legyen-e, mert megmondom a frankót: elég sok jó lemez jött ki 2024-ben Modern Metál tekintetében és még cikkek terén koránt sem végeztem velük, mert BAROMI SOKAN VANNAK!!!
De ez már legyen az én kis kihívásom, hogy ezekkel a lemezekkel és írásaikkal megbírkózzak, a Thrown Excessive Guilt nálam tökéletesen vizsgázott és még talán jobban is teljesített mint vártam!
