Egy színes zenei „kavalkádot” felvonultató estére indultam el barátnőmmel és az egyik kollégámmal ezen az estén, a húzónév pedig a Sear Bliss volt, akiket másfél hónappal ezelőtt a Végállomásban is láttam. A helyzet az, hogy belőlük sohasem elég, megunhatatlanok.
A zalaegerszegi KINT A BÁRÁNY (bent a farkas) kezdésénél még javában a beengedésnél toporogtuk, majd miután bejutottunk, a büfé, valamint ismerőseim felé vettem az irányt. Így csak fél füllel hallottam őket, amelyből azt derítettem ki, hogy olyan nagyon izgalmasról, forradalmian újról nem maradtam le. Modern/groove metaljuk nem feltétlenül az én világom, viszont, akik látták/hallották őket, azoknak elnyerte tetszését az előadás.
Utánuk egy újabb hazai brigád, a MONASTERY vette birtokba a színpadot, akik egyáltalán nem szorulnak bemutatásra. Őket tavaly az I Am Morbid előtt néztem meg, illetve 30 éve a Moby Dick előtt (a Nevergreennel egyetemben) a PeCsában volt hozzájuk szerencsém. Teljesen megérdemelt az a „hype”, amely körül veszi őket, nemzetközileg is jegyzik nevüket (lásd: pl. a Cryptopsy-val és az Atheisttel közösen lenyomott bulik, turné). Brutális, ám professzionális bulit vezettek fel, az olyan idei, friss tételekkel, mint a Strangled in Torture, a Fall Apart, a From Blood albumról a Continue to Suffert, a Aeternum Vale-t, a Faceless Nothingot, a Pulled into Stake, a Dire Warningst, és a Dreadful Thinget porolták le (magyarán a lemez felét tűzték műsorra), míg a Divine Damnationt a címadó szerzemény és a Bleed képviselte. A kegyetlen death/grind ütemeket groove-okkal, doomba hajló szaggatásokkal ötvözték, Tóth Ferenc és Tóth Krisztián gitárosok fáradhatatlanul, könyörtelenül riffeltek, magabiztosan alapozott a Kovács „Billy” Róbert dobos, Németh Attila basszusgitáros alkotta ritmusszekció, míg a mély, gyűlölettel teli hörgés/üvöltés Kovács Roland énekes (amúgy, Billy fia) torkából szakadt fel. Véleményem szerint a jövőre várható új anyag – ha tartják az eddigi tendenciát – irgalmatlanul nagyot fog ütni.
Az Apey and the Pea-ből LAZARVS-szá „vedlett” formáció fokozta a Monastery által képviselt minőséget, igaz teljesen más zenei világ tálalásában. Velük most találkoztam először és a látottak/hallottak arra ösztönöztek, hogy beleássam magamat a munkásságukba. Hihetetlen, de 2008-as megalakulásuk óta csak egy tagcsere volt soraikban, Prepelicza Zoltán basszusgitáros/énekest váltotta Balogh Attila 2023-ban (aki többszöri visszatérő), Áron András gitáros/énekes, illetve Makai László dobos, nem meglepő módon, igen professzionális bulit adott. Black Sabbath málházásokra épülő, középtempóban fogant tételeiket grunge-os (egészen pontosan Alice In Chaines) jelleg hatja át, ahogy az a Layne Staley-t (R. I. P.) idéző tiszta énekben volt tetten érhető, amelyet viszont hörgéssel pontoztak ellen. Többek között a Slaves, a Black November, a Belphegor kerültek terítékre, de elhangzott Methusalem, a Godslayer, a Death, illetve a Kil. is. Bólogattam jó magam is rendesen, húztak a dalok, mint az ökör, egyszóval teljesen maguk mellé állítottak engem.
A SEAR BLISS annyiban szívatta meg magát, hogy „kis” Csejtey Gyula dobos felszerelésének egy részét (cinek, pergő) otthon, Szombathelyen hagyta, így kölcsöncuccon kellett játszania, valamint Nagy András énekes/basszusgitáros is, egyéb okok miatt, külön érkezett meg a koncert helyszínére. Mindezen körülmények azonban csöppet sem befolyásolták a magas színvonalú, zseniális dalokkal megterhelt produkció elővezetését. Amennyiben jól számolom, ez volt a csapat idei, hatodik hazai fellépése, amely egyrészt példátlan a zenekar történetében, másrészt pedig nagyjából ugyanolyan csodaszámba megy, mint a kisgyerekeknél a Télapó, vagy a Jézuska. (Elvégre tegnap volt Mikulás, illetve a szeretet ünnepe felé közelítünk.) Az viszont már korántsem megy csodaszámba, hogy a zenekar újfent egy parádés koncertet adott, hiszen számukra ez alap, tőlük ez a megszokott, illetve – nyugodtan kijelenthetjük -, az elvárt. Ugyanez vonatkozik egyébiránt lemezeikre is. Mármint az, hogy azok is parádésak, hibátlanok. (Csak a rend kedvéért, 2024-es, magyarországi előadásaikat illetően: Rockmaraton, Lowland, A 38 Hajó, Végállomás, Barba Negra – ezek voltak az „előzmények.)
Mi több, András kifejezetten jókedvűen, humoros átkötő szövegekkel vezényelte le a műsort, Kertész Márton gitáros pedig a múltkori szombathelyi bulival ellentétben felszabadultan, egy-egy headbangelést megengedve tette hozzá a magáét a műsorhoz. A setlist gyakorlatilag a Végállomásos (valamint a Barba Negra-s) koncert rövidített kivonata volt, benne pl. a Watersheddel, a The Chasmmel, a Feathers in Ashes-zel, vagy a Glory to Perditionnel, magyarán „sok újat nem mondtak”, különösebb meglepetést nem okoztak, de ezt abszolút nem szemrehányásként rovom fel nekik. Miután a zenekar legendás, klasszikus demója, a The Pagan Winter jövőre ünnepeli megjelenésének 30. évfordulóját – ahogyan azt András is megjegyezte – a címadó dalt vezették elő az anyagról, de az As the Bliss is Burning is a múltidézés jegyében szólalt meg. Arra gondoltam, mekkora lenne már, ha jövőre mondjuk elnyomnák a The Pagan Wintert teljes egészében – az In the Shadow of Another Worlddel megfejelve – a koncertjeiken, sőt, odáig jutottam el, hogy azt is megbocsátom nekik, ha a programjaikból elhagynák az 1100 Years Ago-t, teszem azt, a Far Above the Trees, a With Mournful Eyes, a Tunnels of Vision, a Left in the Dark, vagy a Blood on the Milky Way javára. Esetleg a Souldive-ért, a Human Love-ért, a Pride Never Diesért, vagy Moments of Fallingért cserébe? Ahogy a többi együttesnél, náluk is rendben volt a hangzás, PZ harsonái végre megdörrentek, ezúttal is lehengerlő teljesítményt nyújtottak.
Ezzel a kiváló bulival búcsúztattam az óévet, ugyanis az esztendő hátralevő részében a sűrű munkamenetrendem miatt már egészen biztosan nem jutok el semmilyen zenés-táncos rendezvényre sem. Viszont jövőre ott folytatom (legalábbis szeretném, írások, koncertek), ahol idén abbahagytam. Hail www.rattlead.hu, let the metal madness continue.
A Lazarvsban lassan 2 éve vàltotta le Prepelicza Zolit a Balogh Attila basszusgitár poszton.
Igazad van, köszönjük, javítjuk!
Köszönöm szépen az információt, sajnos nem tudtam róla.