Minden túlzás nélkül jelenthetem ki, hogy nagyon sok lemezt meghallgatok melóhelyen, és ezek között sok az új banda is. Általában vagy én találok rájuk, vagy valamelyik kolléga cikke alapján hallgatok bele. 2024-re is szép számmal sikerült olyan lemezeket találnom, amik nagyon elnyerték a tetszésem, de voltak olyanok is, amelyek nem feltétlenül ütötték meg nálam azt a mércét, ami miatt a Top 10-es listámba bekerültek volna.
Íme:
Austrian Death Machine – Quad Brutal
Tim Lambesis-re amúgy is most rájár a rúd, tekintettel arra, hogy az As I Lay Dying-ból már csak ő maradt tag, de az Austrian Death Machine-tól is picivel többet vártam ebben az évben, mint amilyen lett. Visszafogottabb, kevésbé poénosabb és sokkal inkább hajazz egy B kategóriás As I Lay Dying lemezre.
Vitriol – Suffer & Become
Ha létezik olyan, hogy tömény zúzda, akkor határozottan sok embernek a Vitriol lesz a nyerő, de nekem a megjelenése után néhány héttel muszáj volt arrébb tennem intenzív töménysége miatt és csak nagyon ritkán elővenni, mert ezt az intenzív és technikás Death Metal csapatot bizony nem mindenki tudja úgy tolerálni. Mindenesetre nagyon igényes anyag, csak véleményem szerint még nem érett meg a Top 10-embe
Kittie – Fire
Habár nagyon megörültem, hogy a csajok visszatértek és új lemezzel rukkoltak elő, azért voltak szépséghibái ennek a műnek is: a sok lassú téma például, ami részemről kicsit hátrább sorolta a lemezt. Ettől függetlenül baromi igényes, csak itt is többet vártam.
Immortal Disfigurement – King
Az ex-Lorna Shore vokálos CJ McCreery papa új együttese is nagyot ment nálam, de rá kellett ébrednem, hogy a szimfonikus Blackened Deathcore csapat nem feltétlenül hat rám olyan varázslatosan, mint az igazi Lorna Shore, ezért nem is kerül be az év végi listába.
Linkin Park – From Zero
Továbbra is azt mondom, hogy minden elismerésem a Linkin Parknak, ahogyan visszatértek és ismét megadták az élvezetet, hogy újból fellángoljon értük a szeretetem, de ahhoz hogy bekerüljenek az év végi listámba, ez bizony kevés…
Profiler – A Digital Nowhere
A brit trió viszonylag szépen futott az év elején a lejátszási listáimban, viszont ahogy jöttek ki a jobbnál jobb lemezek, egyre inkább kerültek háttérbe, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a végén már le is marad a listáról a Digital Nowhere. Még sokat kell a srácoknak fejlődniük, hogy bekerüljenek egy év végi Top10- be.
Falling In Reverse – Popular Monster
Ronnie szólólemeze ugyan nagy hype-ot kapott és bizony – ha jól értesültem – szerzett egy zenei díjat is idén. A Popular Monster azért még az én listámba se fért bele, hiába van tele gigasláger nótákkal.
