Ales, sok szeretettel köszöntelek magazinunk nevében és köszönöm, hogy elfogadtad az interjú felkérést. Ahogy említettem neked, a Mélység album megjelenésének 30. évfordulójának állít emléket ez a beszélgetés, rendben?
Sziasztok! A zenekar egésze nevében is köszönöm hogy gondoltatok ránk, személyesen én el is felejtettem hogy ez ilyen rég volt 🙂
A zenekar 1992-ben alakult, azonban te csak egy kicsivel később, Gazda Gábor basszusgitárost váltva csatlakoztál hozzájuk. Hogy esett rád a banda választása, illetve rajtad kívül mással is próbál(koz)tak?
Nem tudom próbáltak e mással, nekem Böske szólt hogy hallotta hogy basszusozom, (akkoriban szinte mindenki ugyanarra a helyekre járt debrecenben, így kb mindenki ismert mindenkit). Behívták az eredeti alapító basszusgitáros Gazda Gabit katonának és kellett, aki addig helyettesíti az épp nemrégen alakult bandában. Úgy beszéltük meg, hogy amíg betanulom a számokat – mivel akkor már voltak koncertek, és pont akkor jutott be a zenekar a Ki mit tud helyi elődöntőjébe, ahol hamarosan fel kellett lépni -, megosztva játszom majd a többi Necropsia számot a Guillotine zenekar basszusgitárosával Mamuttal (Pongor Zoltán r.i.p.), mert Ő ismerte a demo számait, és a két banda az első időkben többször játszott együtt. (A Guillotine is rokon felfogású csapat volt, mint a Necropsia, mondjuk úgy „hc” szerű zenével). És így is lett, a kezdeti időszakban a koncertek egyik felében Mamut játszott, a másik felében én. Aztán mikor meglettek a számok, meg még újabbak is, mert próbán már írtuk az újabb számokat, akkortól kezdve játszottam mindent én.
Milyen zenei előélettel, tapasztalatokkal rendelkeztél? Mit kell tudnunk akkori zenei ízlésedről?
Kb semennyivel :-). Zenélni akartam, volt egy barátokkal alakított zenekarunk, ami többnyire csak a buliról szólt (2 próba 🙂 ) és én nyertem meg a basszusgitárosi posztot, mert a dobos mondta, hogy neki mondták, hogy jól áll a kezében a dobverő, a gitárosnak volt gitárja… stb Hát így. Amikor a Necropsiába kerültem, már jártam a debreceni Rocksuliba, ami akkoriban indult. Ott tanultam basszusgitározni, de nem mondanám, hogy addigra bármit is sikerült volna rendesen elsajátítani. Zenei ízlés terén az akkor aktuális keményebb zenéket hallgattam, a régebbi Sepultura albumok pl elég sokat forogtak nálam, meg persze mindenféle metált (Tyrant arra emlékszem azt sokat hallgattam 🙂 ), meg akkoriban kezdtek feltűnni a nem metálos, de kemény zenék is (Body Count, Helmet stb), meg hát a barátaimmal nagy alap volt a Suicidal Tendencies, mondhatni azon nagyon rajta voltam.
Ismerted amúgy a csapat demóit (Álmaink Tükrében (Avagy A Valóság Vetülete) – 1992), (Trans Express (1993))? Tetszettek neked ezek a felvételek?
Én az első demót, az Álmaink tükrében-t amikor meghallgattam, akkor döntöttem el, hogy ebben én részt szeretnék venni. Egy teljesen más hangzású zene volt, mint amit én addig hallottam, más megoldások, de ugyanolyan kemény és ráadásul magyarul, tehát értettem is miről van szó, és az is fontos volt, hogy a szövegekhez hasonlót sem hallottam addig magyarul. Imádtam a demót, a másik Trans Express demón már nem csak játszottam, de a Trans Express című dal megírásában aktívan részt is vettem.
Azt olvastam, hogy ezek az anyagok death metalban fogantak…
Nem tudom pontosan, ahogy én tudom, volt Napalm Death is benne, de ugyanúgy Voivod is, meg azért pici Black Sabbath is. Ezt Krisztián mondta nekem, csak ezért merem leírni:)
Akkoriban milyen volt a debreceni zenei élet? Tankcsapda, Krakatau, Szfinx, Replika, August Förster Reservation… Pezsgett a klubélet a Cívis városban?
Tessila, Guillotine, Icehouse, Lies, Greta Garbo, és még sok más, mindenki zenélt akkoriban, legalábbis egy ponton úgy tűnt, rengeteg koncert, rendezvény, underground klub, pl. a Neon klub is, ami kb nekünk ilyen fix hely volt (ott voltak a Rocksuli órái is, a PME stúdió, meg sokat játszottunk ott mi is 🙂 ), de ott volt az IPK, ami egy ifúsági ház volt, ott is sok koncertet nyomtak, és jó néhány kocsma is rendezett zenés bulikat néha. No, meg a Meteor Moziban (ami tényleg egy igazi mozi volt anno) egy nagyobb koncerthelyet is létesítettek, szóval nem lehetett ingerszegény környezetre panaszkodni akkoriban :).
A Transcendental Express a Demonstráció, míg az Árnyak A Tűz Körül a Rock-Lenyomat ’94 Debrecen válogatásokra (1994) kerültek fel. Ezek által sikerült magatokra felhívni a rajongók figyelmét?
Valójában, ami szerintem a nagyobb érdeklődést kiváltotta, az a Trans Express demó volt, azon is a Trans Express. Azt a dalt adtuk oda a Demonstráció válogatásra, hisz a Metal Hammer is annál a számnál figyelt fel ránk. A Rock-Lenyomat ’94 az egy debreceni kezdeményezés volt, az akkoriban Debrecenben működő aktív, koncertező zenekarok dokumentálása céljából. Abban az időben kezdett koncertkedvencé válni az Árnyak a tűz körül c. számunk, azért is azt tettük fel. Csak annyit szerettünk volna, hogy valamiben más legyen, mint az eredeti verzió, így felkértük a Greta Garbo akkori énekesnőjét – Bogátit -, hogy segítsen már a vokálokban, így ez egy nem megszokott verzió lett azon a válogatáslemezen. A térképre szerintem a Metal Hammer válogatás tett fel minket, ott hallhatott olyan ember is, aki nem futott bele koncertünkbe az ország más táján, vagy nem is hallott még a zenekarról.
Újabb demókazetta felvétele következett, amely már promóciós feladatokat látott el, és a Tessilából kivált Oroszi „Rossi” Tibor gitáros/énekes már teljes értékű tagként szerepelt rajta. Ezzel az anyaggal jutottatok el a ’94-es Marlboro Music Rock-In tehetségkutató fesztiválra, amit meg is nyertetek. Mely dalokat tartalmazta ez a felvétel, illetve számítottatok ekkora sikerre?
Csak Neked mondom, nem volt másik demó. Csak 2 demónk volt, meg a válogatás kazik amiken szerepeltünk… majd írd át szerintem. Rossival a Tessila próbatermében kezdtünk el jammelgetni, mert épp nem volt a próbatermünk vagy valami ilyesmi, és a Tessila megengedte, hogy náluk próbáljunk, és úgy valójában senki nem emlékszik mikor, de egyszer csak teljes jogú tag volt nálunk, az Árnyak a tűz körül próbái közben csatlakozott be, ha jól emlékszem. A Marlboróra az akkori szervezőnk, Öri Feri küldte el a Trans Express demónkat, úgy gondolta, legfeljebb nem válaszolnak. Minket is meglepett, mikor szóltak, hogy mehetünk az elődöntőbe. Addigra már aktívan koncerteztünk, volt már kiforrott műsorunk, valamennyi koncert rutinunk is, így minden mindegy alapon nem gondoltuk túl ezt a Marlboro dolgot sem. Azt kevesen tudják, hogy mi még azt hiszem ’93-ban megnyertünk egy másik rockzenei tehetségkutatót is (mondanám hogy fedje jótékony homály, de én tényleg nem emlékszem arra, csak hogy felléptünk valahol a Havanna lakótelepen Kőbányán és ennyi 🙂 , de azon kívül, hogy azt mondták hogy megnyertük, olyan nagyon nem történt semmi, ez az oka hogy kicsit szkeptikusak voltunk a Marlboróval kapcsolatban. Arra az utolsó percig nem gondoltunk, hogy esetleg megnyerjük, jó példa rá hogy mikor bemondták, mi lettünk az elsők, úgy kellett összeszedni minket az E-klubban, mert mindenki szétszéledt ide-oda :). Nem számítottunk rá, nekünk az is hatalmas eredmény volt, hogy extra figyelmet kaptunk az újságoktól, játszhattunk egy vegyesebb közönség előtt, megismertünk olyan szakembereket mint Cselőtei László, Szever Pál, Németh Lojzi (a Marlboro zsűritagjai), hallottak valamennyit rólunk az ország másik végében is, arra nem volt terv, mi van, ha nyerünk. Hát rögtönöztünk.
Felléptetek 1994. márciusában, Budapesten, a Viking klubban, a Carmennel, a Jerichóval, a Subjecttel és a Wellingtonnal, milyen emlékeket őrzöl erről az estéről?
A Metal Hammer szervezte a Demonstráció zenekarainak azt a happeninget ha jól emlékszem. Az volt talán az első pesti több zenekaros fellépésünk, ahol inkább ilyen kicsit fesztiváljelleg volt, nem az általunk megszokott 2-3 zenekaros felállás. A buli jó volt, és mivel rengeteg debreceni haver jött velünk, annyira a közönség sem volt idegen, így emlékezetes bulira sikerült minden szinten. Sokan láttak minket, jó visszajelzéseket kaptunk, sok ember mondta később, hogy Pest környékén ott láttak minket először, meg maga a rendezvény is elég kiemelt volt akkoriban, akkor még nem volt annyi fesztivál, meg ilyen célzott „gyűjtő” koncert, ott valamire ráéreztek a Hammeres srácok. Én arra emlékszem, hogy rengeteg ember volt azon a relatíve nem hatalmas helyen.
Kinek az ötlete volt, hogy – a korai időkben – kettő énekessel, frontemberrel dolgozzatok?
Ezt megint csak elbeszélésekből tudom én is, a Szilágyi Pisti, Pósafalvy Krisztián, Gazda Gábor triót látták Böskéék (ők Balázzsal barátok voltak), azt hiszem APEH néven, de lehet Pártkripta volt épp. Ilyen punkzenét játszottak, meglehetősen érdekes szövegekkel és Gabi énekelt, és Balázs meg Böske úgy döntött, beszállnának és mivel Balázsnak már akkor is voltak szövegei, kipróbálnak valami újat így öten, tehát valójában a 2 énekes adottság volt, nem döntés.
Mikor és miért döntött Kálmán Balázs a távozás mellett? A helyére kerestetek új embert?
Úgy emlékszem ’94-ben valamikor egy ózdi buli után bukott ki ez a dolog, más elképzelések, egyet nem értések, merre kellene venni az irányt stb… Nem kerestünk énekest, hiszen akkor már velünk volt Rossi, ő a Tessilában gitáros/énekes volt, már akkoriban is énekelt több számban, adta magát, hogy akkor így marad két ének, és ami csordavokál volt, azokat meg vállaltam én, így kb nem volt egy éles váltás.
Aztán pár hónappal később a Biohazardnak (Dog Eat Dog, Downset) nyitottatok a PeCsában, valamint a Tankcsapda turnéján is részt vettetek…
Szerintem volt egy ígéretünk még a Marlboro nyeremény kapcsán, hogy valami külföldi banda előtt is felléphetünk, ez így jött össze. Valaki jó érzékkel ránk bökött, hogy akkor legyünk mi a helyi banda ezen az eseményen, szóltak, mentünk, mert valljuk be, vidéki zenekarként, akik nem annyira mocorogtak Pesten nem nagyon voltak ilyen lehetőségeik, akkoriban főleg nem. Mi örültünk, hiszen addigra azért ezek a zenekarok letarolták Európát is, nem csak az USA-t. Hallgattuk mi is őket napi szinten, nagyon nagy dolog volt debreceni zenekarként ilyen nevek előtt játszani, látni azt, ahogy náluk megy egy beállás, a cuccok, a nightlinerek, a kaja stb. Meg persze az egy elég releváns élmény maradt, hogy ezrek előtt játszottunk, ami azért nekünk finoman szólva kicsit új helyzet volt, annyira nem szoktunk ehhez hozzá induló zenekarként :). És az amerikai zenekarok is jól álltak hozzánk, mindegyikük valami újat hozott a saját területén és valahogy úgy éreztük, hogy erre ők is odafigyeltek a helyi banda esetében is, tehát annyira nem lógtunk ki a sorból. Persze amennyire lehet ilyet mondani, az nyilvánvaló különbségek ellenére profi, világ körül turnézó zenekarok kontra amatőr vidéki zenekar relációban. Jó arcok voltak, belenéztek a koncertünkbe is, beszélgetni is lehetett velük, tehát kifejezetten egy nagyon kellemes élmény maradt mindenkiben szerintem.
A Tankcsapda-turné az egy másik nagy élmény volt, mert sok olyan helyre eljutottunk, ahol már jártunk esetleg, de nem ilyen hangosítással. Általában kisebb helyeken, sokkal szélesebb közönség előtt, és mivel akkoriban nagyon új volt még a szabadságélménye a fiataloknak, sokkal nyitottabb volt a közönség is, nem lehetett annyira látni a műfaji határokat, mint mondjuk manapság. Nem beszélve, hogy új volt a Tele a Tankot is, ami egy „klasszik” turnéként zajlott. Elindultunk hétfő reggel, és vasárnap hajnalban értünk haza, pihi majd hétfőn ültünk újra be a buszba, minden nap máshol játszottunk, az ország különböző pontjain. Ez nagy rutint adott a színpadon és persze 20-22 évesen ez azért izgalmas dolog volt 🙂 Sokan megismertek minket, sok helyre eljutottunk, ahová magunktól sosem. Nagyon sok ismeretség, barátság alakult ki, volt ahová saját turné keretében is visszatértünk, szóval minden szempontból kiemelkedő volt számunkra az az időszak.
Mikor álltatok neki bemutatkozó lemezetek, a Mélység felvételeinek? Hogyan, mennyi idő alatt álltak össze a dalok?
Kb minden szám kész volt addigra, amikor az K&E Records ajánlatát elfogadtuk. Akkor bementünk a stúdióba és felvettük a számokat, egyedül a Ne kritizáld! végleges szövegét kellett ott kitalálni, ha jól emlékszem, de az a szám is kész volt szerkezetileg, hiszen az egy koncertek során játszott improvizációs alap volt, amikor valami húrszakadás, vagy technikai probléma miatt állnunk kellett. Ilyenkor elővettük, hogy addig is pörögjön valami. A Böske aktuálisan improzott rá valami szövegett helyben, ebből lett a Ne kritizáld! szám, de a többi mind koncerteken is játszott, vagy demókról ismert nóta volt, amit az akkori aktuális formájában rögzítettünk az ötös felállással, de azt ki kell hogy emeljem, a Mélység lemez bár 5 ember által lett felvéve, ugyanúgy tartalmazta a Kálmán Balázs szövegeit, mint Gazda Gabi témáit, a gyöngyösi haverok ötletetit a Ne kritizáldban, tehát sok ember munkája volt ezekben a dalokban, csak addigra egy letisztult formát kapott mind. Így lettek rögzítve, de mindig volt szerintem egy kollektíva jelleg jelen a Necropsiában.
A munkálatokra hazai pályán, 1995. januárjában, a Music Box stúdióban került sor. Volt elég időtök dolgozni? Milyen hangulatban zajlottak a felvételek?
Mivel a lemez hangmérnökét, Méhes Jancsit ismertük régebben – dolgoztunk vele a demókon is -, tudtuk hogy rábízhatjuk magunkat. Ő tudta, mennyi időnk van, mi meg próbáltuk azt csinálni amit mond :). Akkoriban jóval misztikusabb hely volt a stúdió, nem volt gyakori hogy profi helyen dolgozik egy kisebb zenekar, mint pl mi, max demót vettünk fel pár nap alatt addig, ezért nemcsak Jancsira bíztuk magunkat, hanem megkértük Lukács Lacit is, segítsen már nekünk a felvételeknél. Nem producerkedni, csak amolyan rutinosabb haverként, ha nagyon elakadnánk valamiben, persze neki volt kedve hozzá, így került a lemezre is, hogy Lukács László – művezető, mert sokat segített a stúdiós létezésünkben. Izgatottak voltunk, de próbáltuk profin megoldani a felvételeket, nagy segítség volt, hogy a számokban minden ki volt találva, egyedül az intrókat rögtönöztük, kb olyanok is. Az volt az általános hangulat pl a Hamut lehel a csend c. szám előtt, amin még az akkori sofőrünk is énekel :-). A Ne kritizáld felvételét meg el lehet képzelni, az összes hang amit ott hallani, egy-egy gyöngyösi arc vokálozta (jó sokan lejöttek), meg Böskéék, szóval elég jó buli volt.
Ki finanszírozta a költségeket? A lemezt a K&E Records adta ki. Igaz az, hogy a Polygram szerződést a kedvezőtlen feltételek miatt visszautasítottátok? Mekkora promóciót, reklámot, támogatást stb. biztosított nektek a K&E? Hány lemezre írtatok alá hozzájuk, anno?
Nyertünk a Marlboron egy lemezszerződést igaz, le is ültünk tárgyalni a Polygram kiadóval, de valahogy egész más dimenziókban gondolkoztak, mint amerre mi szerettünk volna menni, és addigra már elég sztorit lehetett kinti zenekarokról olvasni. Volt példa rá itthon is, hogy mire képes egy, a zenekar irányában nem teljesen elkötelezett kiadónál egy több lemezes opciós szerződés, amit pl ők ajánlottak nekünk. Láttuk, hogy tud derékba törni egy zenekart évekre egy szerződés. Ilyen előzmények után jutottunk el a debreceni K&E Records kiadóhoz, akiknél Erdélyi Zsoltit ismertük koncertekről, fanzint is írt régebben stb. Az ő ajánlatuk jóval reálisabb és értelmezhetőbb volt. Már addig is segítettek nekünk pár dologban, tehát számíthattunk rá hogy nem üres ígéreteket kapunk. Így is lett, ezért ők adták ki a Mélység lemezt. Ők biztosítottak mindent, lemezfelvételt, promóciót, videóklipet. 1 évre írtunk alá náluk hivatalosan, de megbeszéltük hogy a második lemeznél is ők az elsők akiket megkeresünk. Így is lett, csak az már egy másik sztori, az a Magány Rítusai lemez köre 🙂
A demókról ismert számokat (pl. Ismeretlen katona, Változó állapotok, Trans Express) átvariáltátok valamelyest, vagy az eredeti változatokat vettétek fel újra?
Nem nagyon változtattunk. Mint említettem, addigra eléggé kiforrtak ezek a számok, a demóhoz képest az Ismeretlen katona változott annyit, hogy belekerült a végére egy kiállás rész, mert a koncerteken így játszottuk. Kicsit jobban megpörgette ebben a formában a dolgokat. A többi szám formája változtatás nélkül rögzítődött, ahogy a koncerteken letisztultak.
Voltak olyan dalaitok, amelyek esetleg nem kerültek fel a végeredményre? A Rianás miért nem?
A két demóról a Rianás, a Freddy, a Szenvedés, és az Éhezők nem került fel a Mélység albumra, mert ennél jöttek újabb, szerintünk frissebb dalok, mint a Hamut lehel a csend, a Szakadék szélén vagy a Zóna, amiket még sohasem vettünk fel, ezért ezeket is szerettük volna rögzíteni.
A nóták tele voltak ritmusváltásokkal, törésekkel, groove-okkal. Tudatos koncepció mentén írtátok a szerzeményeket?
Nem volt tudatos koncepció, nem voltak dalszerkezetek sem fejben. Hozott valaki egy témát, amire elkezdtünk jammelni, és amikor láttuk merre halad a nóta, akkor próbáltunk hozzáfűzni még dolgokat, amíg úgy nem éreztük hogy így lesz egész. Mindenki hozzátette a maga ötleteit, mindezt próbán élőben, az egymásra tett reakciókból alakult ki minden, szerintem ezért is tudott a koncert nagyon intenzíven működni a mi esetünkben. Mindig jelen volt benne egy kis improvizatív rész, mert ezt szoktuk meg próbán is, nem méregettük, ha tetszett mindenkinek, és együtt tudtunk élni a számmal, akkor játszottuk is. A legjobb példa rá a Trans Express, ami egy az egyben egy improvizációból született, semmi nem volt lerögzítve, mindenki azt játszotta amit érzett az adott pillanatban, ettől is lett benne az a különleges lüktetés. Vagy a Ne kritizáld!, ami mindig a zenekar aktuális hangulatát kapta el.
Egyetértesz azzal, hogy a változatosságra törekedtetek?
Igen, törekedtünk rá hogy „ilyet már csináltunk, legyen valami más” elve működjön, probáljunk ki másféle dolgokat is. Az egész zenekar ebben fixen egyetértett, próbáltunk a mi zenei szintünkön kísérletezőek és kíváncsiak maradni, persze amellett hogy a lendület, az energia megmaradjon, hiszen ezek koncert dalok voltak elsősorban. Jól akartuk magunkat érezni a színpadon, persze ha kellett, lelassítottunk, de az a szám jellegéből adódott, ha volt ilyen, nem pedig egy kitalált koncepció mentén.
A Hamut lehel a csend szövegét te hoztad…
A versszakokat hoztam én, a refrénnél megakadtam, azt Böske írta hozzá, így alakult ki a végleges verziója. Idővel volt olyan is, hogy lassan mindenki írt szövegeket, szövegrészeket, nagyon sok impulzust kaptunk a világról akkoriban (a sok utazás, turné, sok új ismerős, világot láttunk stb…). Egy erős kreatív kollektíva voltunk szerintem, ezért akinek volt gondolata az adott dalról, szövegről, az egészítette ki a másikét, ami teljesen megszokott dolog volt. Maga a szöveg csak azért érdekes számomra, mert maradt benne aktualitás még 30 évvel később is.
Esőtánc, Szakadék szélén, Árnyak a tűz körül – a teljesség igénye nélkül –, a legklasszikusabb hazai metal nóták közé tartoznak, ahogy a komplett album is…
Ennek örülök, ha így gondolod, de erre nem tudok mit mondani, nem ez volt a cél. Mi csak szerettük játszani ezeket a számokat, nagyon örültünk ha más emberek más városokban is át tudták élni azt, ahogy mi éreztünk ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.
A Ne kritizáld! a csapat kiállása volt a könnyű drogok mellett. Ez egyfajta „válasz” volt a Black Sabbath Sweet Leaf-jére? Akkoriban adódtak problémáitok a dalból?
Nem volt köze a Black Sabbathoz ennek a számnak. Mint említettem, egy átkötő darabból nőtte ki magát, ha jól emlékszem, egyszer Böske mondta, hogy a Rajmund (egyik gyöngyösi haver) írt rá egy szöveget, belefér e nekünk hogy ezzel játsszuk tovább. Az emberek szerették, mi pedig szerettük játszani, mert egészen más volt, nagyon visszadta azt a szabadságérzetet, amiben mi akkoriban voltunk. Személyes véleményem szerint azért jó, hogy foglalkoztunk ezzel a témával, mert pont arra mutatott rá, hogy az a tudatlanság – ami akkoriban uralkodott ezzel a témával kapcsolatban – nincs rendben, és hátha pont ez lesz vitaindító ebben a kérdésben, hogy a fű nem, de az alkohol miért stb, stb… Valahol nekem az egész az egyéni szabadságról szólt, nem voltam túl érintett a kérdésben, sok haverom igen, de nekem ez sosem erről szólt. Pont azért raktuk közvetlenül utána a Kitárt vénák c. számot a lemezen, hogy kontrasztként legyen mellette a másik oldal is, hogy a szabadságnak is ára van, ha túlzásba viszi valaki. Ez nekem sokat jelentett, hogy így raktuk egymás mellé a két számot, mert így kerek volt a történet, a többiek véleményét ez ügyben nem tudom.
Szerinted mennyiben, miben változott meg a metal közeg/klíma ’94-’95-re?
Nagyon sok új dolog tűnt fel, forrt a zenei élet, külföldről is jöttek már szabadon a zenék, Amerikában is egyre több új hang, más nézőpont jelent meg. Sokkal reálisabb, emberközelibbek voltak az új zenék, és a hozzáállásuk. Nem azt érezted, hogy félistenek üzengetnek neked a színpadról, mint a régebbi zenekarok esetében, hanem ugyanúgy az utca embere mondja el a reakcióit a világra, csak ezt metálon, hardcore-on keresztül, vagy akár hip-hop-ban előadva. Magyarországon pedig pont ezért, az akkori generáció érezte, hogy ez más, mint amit addig a tv-ben rádióban mutattak neki. Mindenki kíváncsi volt, nyitottak voltunk minden újra, az akkori igazodási pontok még nem alakultak ki. A legjobb példa erre a Judment Night filmzene album, amit hip-hop előadók csináltak közösen metál zenekarokkal, átlépve a szcénákon, amivel nem csak egy szubkultúrát értek el, hanem sok újra „kiéhezett” fiatalt is. Persze ez csak az én véleményem erről.
Voltak-e lemezbemutató koncertek, turnék és azok, hogyan „futottak”?
1995 március/áprilisában egy 28 állomásos Mélység lemezbemutató turné lett leszervezve. Ez egy nagyon jól sikerült turné volt emlékeim szerint, sok helyre visszamentünk a Tankcsapda turné miatt is, ahol már az általunk megismert helyeken volt megrendezve. Jó bulik voltak és sok klub, sok kíváncsi emberrel, akik vagy a Marlboro miatt, vagy a Tank turné miatt akartak minket megnézni, meg addigra azért kialakult egy saját körünk is, ahová már sokadszorra tértünk vissza (Eger, Hajdúnánás, Gyöngyös, Miskolc, Szentes), ezek már az első időkben is a zenekari „törzshelynek” számító városok voltak.
Emberileg csapategység jellemzett benneteket? Egy húron pendültetek, azonos hullámhosszon voltatok?
A Necropsia sohasem egyforma érdeklődésű, habitusú vagy hátterű emberből állt. Jónéhány dologban nem is hasonlítottunk, sok dologban nem értettünk egyet, csak abban nem volt soha vita hogy milyen zenét csináljunk és azt hogyan valósítsuk meg. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy ennyire változatos lett a Mélység lemez, de ez később is jellemző bármelyik felállásra szerintem. Soha nem kötött senki kompromisszumot a játéka kapcsán, nem foglalkoztatot minket hogy kinek fog tetszeni, eladható e, csak játszottuk ami jött belőlünk.
Ales, köszönöm szépen a válaszaidat! Az interjút befejező gondolataidat oszd meg kérlek az olvasóinkkal!
Köszönöm az interjút, és hogy megemlékeztetek erről az évfordulóról. Engem meglepett, hogy más is számon tartja ezt, jó érzés tudni hogy 30 év múlva is van hatással másra is a Mélység lemez.
