Virágültetés HC módra
Csípem, mikor az emberek jól összekevernek együtteseket bizonyos műfajokkal. Így gondolom ezt, mikor metalcore együttesnek aposztrofálják őket. Csak hogy néhány példát említsek: Converge, All Out War, Sworn Enemy, Earth Crisis. Habár mindegyik együttes nagy szerepet játszik a metalcore műfaj történelmében, továbbra sem tekintem őket azoknak, hanem Metallic Hardcore együttesnek, ami igazából a prototípusa a metalcore műfajnak, úgyhogy törődjenek bele bizonyos fanok! Miért írom ezt? Mert néhány zenekarnál ugyanez az elnevezés van, néha a Wikipédia írásokban is, hibásan. Mint például a Stick To Your Guns-nál. Az Orange County megyei banda az én szememben inkább a modernebb HC és a Metallic Hardcore közé sorolandó, mivel sok tekintetben hajaz az Ignite és a Hatebreed keverékére, sem mint egy As I Lay Dying-ra, vagy Killswitch Engage-re. Habár sokszor érzékelhetőek benne a Metalcore stilusjegyek, mint a dallamosság és a tiszta ének használata, a zenei felépítése, mégis többségben Hardcore zenén alapul. És pont jókor jön ez a reprezentálás, mivel nemrég, pontosabban Január 10-én jelent meg legújabb lemezük, a Keep Planting Flowers. A lemez a Sharptone records égisze alatt jött ki, 10 dalt tartalmaz és a játék ideje körülbelül 25 perc, ami HC terminológiában pont ideális: Nem több és nem kevesebb. Nem vagyok nagy ős fanja az együttesnek és ezért bizton állíthatom, hogy nem hallottam az összes anyagukat, de itt bizonyos vagyok, hogy ezzel a lemezzel egyre közelebb visznek ahhoz, hogy elkötelezett rajongójuk legyek!
Ahogy elnézem a lemez címét és a dalokat, a banda egyfajta GreenPeace jellegű ökumenikus banda akar lenni, mint a Gojira, ergó ez azt jelenti hogy nagy természetvédők lennének és erre vannak kihegyezve a dalszövegeik. Lehet ezért olyan dallamos itt-ott a zenéjük… Majd kiderül!
Kezdésnek jön a We All Die Anyway, és az hangulatos ásás után rögtön az arcunkba robban a döggel teli gitár és utána következik a jó hangulatos Metalcore-os verse rész ami dallamosan és agresszívan szólal meg! A maga 1 perc 20 másodpercével engem azonnal megfogott ez a kezdés!
Utána jön közvetlenül a Spineless, ami a nu metalos intrója után belecsap a lecsóba és rögvest átmegyünk full HC megmozdulásba! Jesse Barnett üvöltése azonnal karatézós pogóba viszi át a dalt és a nyaktörő jellegű riffelés csak úgy száguld felénk. Aztán jön a hangulatos punkosan, metalcore-osan dallamos refrén és ezt Jesse Barnett tiszta énekkel fejeli meg, és ettől lesz metalcore jellegűbb a Stick To Your Guns zenéje! Én ezt igazán különlegesnek találom.
Harmadik dalnak érkezik a Permanent Dark, amit a 2 perces gyors tempózása és zúzós Breakdown-ja tesz igazán emlékezetessé, meg a dal közepén az énekkórus, ami picit kilendíti a dalt a megszokott HC normákból, de azt hiszem, ettől lesz ez a dal is picivel másabb.
A hangzás maga nagyon természetesen hat az ember füleire és ez örömmel tölt el egy mai modern gondolkodású világban.
4. dalnak itt az Invisible Rain, ami követi a Spineless sémáját HC riffeléssel és melodikus refrén- éneklős résszel. Csak úgy duzzad az agressziótól, és egy bizonyos szempontból pozitív kisugárzással is. A végén viszont az a Breakdown nagyon beton és fejtörő hatású!
Utána jön a Severed Forever és sok embernek picit egysíkúnak hangozhat megint ez a fajta formula, hogy a kemény HC pumpálós zenei elemek után egyből dallamos énekbe vált át az egész, de nekem most kivételesen üde foltnak tűnik ez a fajta muzsika, hogy kemény részek után jön egy picivel dallamosabb rész, tiszta énekkel és után meg egy pusztító erejű Breakdown, ami különbözó pengetési változatban jelenik meg és valami érdekes outro-val ér véget. Nálam ez a dal is telibe talált.
A More Than a Witnes már sokkal inkább egy thrash dalnak tűnik, és meg kell hagyni, még jól is áll nekik, mert itt is picit törnek a tematikán, egyedül a tiszta ének az, ami változatlan, de ezt megfejelik csordavokálokkal és egy erőteljes kiállással, ami igazi koncertnótát csinál ebből a dalból (mondjuk melyik HC dal nem koncertdal…)
Na, a Keep Planting Flowers egy egészen érdekes tétel! Nekem sokkal inkább hat Post-Hardcore dalként, és érdekes mód egészen szívbemarkoló hatása van. Mintha a srácok szeme láttára kezdene egy esőerdő lepusztulni és erről készült volna a zene. Érzelmes, egyben komoly dühvel és fájdalommal van tele. Az ilyen dalokat mindig érdekesen reagálom le egy HC lemezen és most sem vagyok másképp, mert részben picit elvész a lendület és az a full agresszió, amit várnék, de egyben viszont ott motoszkál az agyamban az a gondolat is, hogy kell néha ilyen is egy HC lemezre. Lehet hogy a csapatra hatással volt az Ignite korai munkássága és ez alapján készült eme érzelmes tétel, gőzöm sincs!
mindenesetre simán belefér, de nem lesz a favoritjaim közt.
Ehelyett az Eats Me Up már sokkal inkább az én kedvencem! Ahogy megindul az egész az valami csuhajja! A könnyen megjegyezhető riffek, a precíz dobolással és a punkos ritmizálással, mellé még ez módfelett dallamos ének. Tökéletes arra, hogy ez a dal igazi sláger legyen! Engem megvett kilóra!
A Who Needs Who a lemez legrövidebb, de legagresszivabb dala. A kevesebb mint egyperces dal szabályosan letépi az ember fejét és a fej helyére egy kaktusz kerül, hogy az áldozat érezze a törődést!
Zárótételnek érkezik a H84U, és ez dal még egyszer utoljára berúgja az ajtót és féktelen nagy pusztítást visz végbe, mint a legtöbb hurrikán Floridában szokott mostanság. Nem menekül előle senki és talán itt lehet azt mondani, hogy a tiszta ének nélküli dal helyesen oda is teszi magát a végére, és mire észbe kap az ember, már véget is ért a lemez!Csak az ásás maradt, mint amit a lemez elején is lehetett hallani…
A Keep Planting Flowers engem abszolút meggyőzött, bár a címadó dal furcsa zenei megoldása azért még mindig ott lebeg a gondolataimban… Lehet elültettek bennem valami olyan stimulálást ezzel, amivel újra kezdem értékelni a természetet… Na! Nem gondolom túl. A zenekar megvett, rajongójuk leszek és megfogom hallgatni az előző anyagaikat is alaposabban! Szép volt fiúk!
