Laci, sok szeretettel, köszöntelek magazinunk nevében. Miután a Womb pályafutását még nem dokumentáltuk oldalainkon, a segítségeddel szeretném felgöngyölíteni a zenekar pályafutását…
Szia, Laci! Meglep, hogy ilyen hosszú idő után valaki a Womb-ról kérdez, de igyekszem feleleveníteni az emlékeket.
A Wombot 1994-ben te, mint gitáros és Sziráki Gergő dobos alakítottátok meg, Fekete „Hair” Károly énekes, illetve Németh „Jenő Apu” Jenő basszusgitáros pedig Gergő ismeretsége révén kerültek az együttesbe, míg Káli „Juci” Pál másodgitárosként csatlakozott hozzátok. Hogyan történt mindez?
Gergő és én az általános suliban barátkoztunk össze, és a szülei garázsában kezdtünk el zajongani. Ő akkoriban már járt dobórákra, én meg épp gitár tanárt kerestem. Így akadtam rá a Jucira, aki legjobb gitáros és oktató hírében állt Csepelen. Néhány lecke után Juci vetette fel a közös zenekar ötletét, ami számomra hatalmas meglepetés, és egyben megtiszteltetés is volt. A Womb nevét az angol szótárból halásztuk ki Gergővel, különösebb mélyebb indítékok nélkül… Aztán kapcsolatba léptünk Jenővel, akit egy-két riffel és félkész nótával sikerült valahogy elcsábítani a Lily Marlene-ből. Hairt nem sokkal később ő segített beszervezni.
Hair és Jenő korábban a Lily Marlene-ben voltak – ismertétek ezt a formációt?
Felületesen ismertük a Marlene-t és szegről-végről a tagokat is, de nagy volt a korkülönbség. Vannak homályos emlékeim egy balatoni koncertről, meg egy helyi kocsma kerthelyiségében eltöltött néhány közös nyári estéről. Én az a túlbuzgó kissrác voltam a társaságban, aki időről-időre állhatatosan faggatta Bereczki Petit, meg Kocsi Pityut torzító pedálokról, meg aktív gitár pickup-okról. …-
Egyébiránt neked és Gergőnek voltak már korábban zenészi tapasztalatotok, előéletetek?
Nagyon fiatalok voltunk, de úgy rémlik, hogy Gergő része volt egy Ascension nevű death metal formációnak a Womb előtt. Nekem a Womb volt az első zenekarom.
Hogyan határoztátok meg anno a Womb a stílusát? Mik voltak a közös nevező(k)?
Nem voltak fix keretek. Mindnyájan hallgattunk különböző zenei stílusokat, de a legmeghatározóbb közös befolyások talán a groove metal, hardcore, és hip-hop vonalról jöttek. Voltak nóták, ahol funk elemek is beszivárogtak Gergő és később Tibi ízletes dob groove-jai és Jenő fretless bőgős, slap-es témáin keresztül. A középpontban a mélyre hangolt, vastag riffek voltak, de a Womb karakterét legalább annyira meghatározta Juci mesteri gitár játéka, mint a Hair primordiális vokálozása is.
Véleményed szerint a ’90-es évek közepe komoly változásokat hozott a metal világában? Gondolok itt olyan friss hangzású bandák felbukkanására, mint a Korn, a Machine Head, a Misery Loves Co., de nagyon futott a Pantera, a Sepultura, a Sick Of It All, a Biohazard, a Ministry, a Rage Against The Machine, a Downset, netán a Pro-Pain…
Abszolút. A fent említettek mellett több crossover irányt képviselő banda is tarolt akkoriban. Ez az időszak szerintem izgalmas zenei stílusok olvasztó tégelye. Rám különösen mély hatással voltak azok az újdonságok, ahol a kemény gityók mellett megjelentek a dobgépek, sampler-ek meg egyéb elektronikus eszközök. Ilyen volt többek között a White Zombie, a Clawfinger vagy a Prong. Tökéletes példái voltak ennek a vonalnak a Judgement Night film zenéjéhez készült koprodukciók is.
Hogyan, milyen módszerekkel születtek meg a Womb dalai?
Gergővel és később Magyar Tibivel is sokat jammeltünk próbák előtt meg után. Sok gitár téma, és szám alapszerkezete az ilyen öröm-zenés alkalmakon született. Ezek mindig emlékezetes kreatív élményként maradtak meg bennem. Az inspiráció lényegében jöhetett bárki ötlete alapján. Zeneileg jól összehangolódtunk az egész csapattal, így a kidolgozott számok mindig közös munka eredményeként álltak össze.
1995-ben egy kétszámos demót vettetek fel a Golden Soundban – emlékszel még a munkálatokra?
A részletekre csak homályosan. A Golden Sound egy kicsi, de a mi igényeinknek jól felszerelt stúdió volt. Nekem nagy élmény volt 16 évesen először stúdiózni (kölcsönzött gitárral és erősítőkkel). Minden viszonylag simán, 1-2 nap alatt lezajlott. Külön, sávonként vettük fel a hangszereket. A Gyurkovszky Gyuri volt a hangmérnök, akivel jó volt együtt dolgozni. Mai füllel már talán elavult az a hangzás, de akkoriban nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel.
Amúgy voltak még más, kidolgozott, befejezett dalok a tarsolyotokban?
Volt néhány igen. Egy egész albumra való igényesen kidolgozott anyag talán soha nem állt össze, de annak, hogy a demó 2 dalos lett, úgy rémlik leginkább anyagi okai voltak.
Felkerültetek a második Demonstráció válogatásra (Fejszével vágod le). Ez a lehetőség, hogyan adódott?
Nem emlékszem erre a történetre. Általában Jenő szervezte ezeket a dolgokat. Lénárd Lacival a Metal Hammer-ből összefutottunk annak idején, egy-két bulin, és ha jól emlékszem, ő készített egy interjút velünk a demó kapcsán 95-ben. Sokat koncerteztünk, ami az internet előtti időkben szinte az egyetlen taktika volt a kapcsolat építésre, és az ilyen lehetőségek megteremtésére.
Nem féltetek attól, hogy az „és kölyködet ki lógatja fel”? sor túl erős, és ezáltal nem kerül fel a kompilációra?
Huh, igen volt egy-két ilyen sor… Nem. Igazán soha nem törődtünk azzal, hogy ki mennyire tartja majd szalonképesnek a szövegeket. A Womb szellemisége – mint több más hardcore zenekaré akkoriban – a hétköznapi szürkeséggel, a megélhetési nehézségekkel és úgy általában a világgal szembeni lázadásról szólt. Ezt az életérzést őszintén tükrözték ezek szélsőségesebb szövegek.
Ez az anyag szerinted országos ismertséget biztosított a zenekarnak?
Valamelyest, mindenképp fellendítette a dolgokat. Talán a referencia miatt könnyebb volt bizonyos koncerteket leszervezni. Szerintem túl rövid életű volt a Womb egy igazi országos ismeretség megteremtéséhez.
Rajtatokon kívül olyan csapatok voltak még a Demonstráción, mint a Replika, a Mood, a Strong Deformity, a Southern Special, vagy a Baby Bone, tehát egy új generáció bukkant fel idehaza…
Igen. Én ’98-ig követtem valamelyest a zenei színt és felületesen egy-két csapatot a fent említettek közül. Az után nagyon megváltozott az életem. Hitre tértem és teljesen átértékeltem a múltam, beleértve azt a zenei közeget és életvitelt is, amiben annak idején mozogtunk.
Felléptetek a Marlboro Rock-In tehetségkutatón, (Pesten a Bahnhofban láttam is a fellépéseteket), meddig jutottatok, hányadik helyezést értétek el, illetve milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok?
Valóban játszottunk a ’95-ös Rock-In fesztiválon, de nem emlékszem már a helyezésre. …- Nincs is nagyon sehol infó róla a neten sem azon kívül, hogy bejutottunk az elődöntőbe. Arra emlékszem, hogy jó hangulat volt a Bahnhof-os bulin.
Gergőt Magyar Tibor váltotta, ez mikor történt pontosan, és mi volt az oka?
A váltás valamikor ’96-ban történt, és mind zenei, mind személyes okai is voltak, ha jól emlékszem. Gergő egy sokrétű dobos volt, és ahogy fejlődött zeneileg, úgy az érdeklődése is változott. Egy ponton túl szerintem szűkösek voltak számára a Womb zenei keretei.
Tibi milyen zenei múlttal, gyökerekkel rendelkezett?
Tibi hozott magával a klasszikus thrash-től a modern groove metálon át a punk-hardcore-ig sokféle hatást. Közös nevezőket, olyan bandákban, mint az Anthrax, Helmet, Sick Of It All vagy a Prongban találtunk. Abszolút kedvenc dobosa úgy emlékszem Charlie Benante az Anthraxből. Olyannyira, hogy az alkarjára fel is tetováltatta a portréját. Ehhez egyébként fűződik egy érdekes story. 1996-ban a Petőfi Csarnokban fellépett az Anthrax a Life of Agony társaságában, ahol kötelezően meg is jelentünk a Tibi, Hair meg én így hármasban. Tibi felmászott a színpadra az Anthrax buli alatt és valahogy odajutott a Charlie-hez egy szám közben, és odamutatta a karját neki. Érdekes módon a koncert káoszában Charlie felismerte magát és annyira meghatotta a dolog, hogy a buli végén bevitt minket a kulisszák mögé, ahol találkoztunk az egész csapattal. Erről készült kép is, amit beküldtünk a Lénárd Lacinak. Ő pedig volt olyan kedves, és egy ránk nézve nagyvonalú, „közös sztár fotó” címmel betette a Metal Hammer-be. …- (Igen, erre a képre emlékszem én is – a szerk. megj.)
Emlékszem, ’96-ban az egykori C. D. T.-s Zsombitól (R. I. P.) kaptam egy hatszámos stúdiófelvételt, rajta olyan dalokkal, mint pl. a Nem vagyok Sáros, A Fogyatékos Embereket Látok. Ezeknek a nótáknak mi lett a sorsuk, illetve miért nem kerültek annak idején kiadásra?
Ezek házi stúdiós felvételek voltak, amiket a Csepel művekbeli próbatermünkben vettünk fel. Az akkor számunkra elérhető eszközök minőségéhez, és az ottani körülményekhez képest az eredmény nem lett rossz, de még sem érte el azt a szintet, amit egy igazi stúdió kínálhatott volna. Ha neked megvan ez az anyag, akkor digitalizáld és kérlek, oszd meg velem, mert nekem már nincs meg…- (Sajnos, nekem sincs már meg – a szerk. megj.)
Koncertezés terén mennyire voltatok aktívak? Milyen légkörben zajlottak a Womb bulik?
Ahol, valamelyest ismertek minket, ott a hangulattal általában nem volt gond. A koncertek többnyire jól szóltak, mert Szűcs Attila és fia, Szűcs Szabolcs (későbbi Superbutt), nagylelkű szponzoraink voltak, és a másként számunkra elérhetetlen kategóriás gitárokat, erősítőket ők kölcsönözték nekünk. Egyébként a Womb szerintem elsősorban egy élőzenei projekt volt. Több dalunk valamelyest képlékeny maradt, és mivel csak egy kétszámos demót adtunk ki, ezért a közönség is csak a bulik alapján ismert minket. Emiatt pl. a Gép című nótában egyszer-kétszer át tudtam írni a gitár témákat anélkül, hogy az bármilyen vihart kavart volna a Womb kisebb, családias közönségének köreiben.
Szerinted Hair személyében egy karizmatikus, szuggesztív frontemberrel rendelkeztetek?
Mindenképp. Hair nagyon jól illett a képbe, és nagyon örültünk mikor csatlakozott. Megjelenésben, hangzásban és szövegileg is azonnal alappillére lett a zenekarnak. Később a Strong Deformity-ben egy dallamosabb ének stílust alakított ki, de a Womb-ban hozott rap-metal-os tüdőszaggató stílusa rendkívül meghatározó jellegzetessége volt a zenénknek.
A Womb végét az jelentette, hogy Juci kiszállt, Jenő és Tibi között pedig megromlott a kapcsolat. Igaz? Ennek mi volt az oka?
Nehéz ezeket felidézni, és nem is lenne talán egyszerű objektív véleményt alkotni. Az biztos, hogy Tibi és Jenő személyében két erős személyiség találkozott. Jenő vezette a zenekar gyakorlati dolgait és elég ambiciózus célkitűzéseink voltak. Egy ponton túl nem mindenkinek sikerült alkalmazkodni, ami szerintem hozzájárult a személyes súrlódásokhoz. Juci akkoriban már két gyerekes családapa volt, és a rendszeres koncertezéssel nehéz volt lépést tartania a kötelezettségei mellett.
Eltekintve a Tibi vs. Jenő ellentéttől, jó viszonyt ápoltatok egymással? A zenekaron/próbákon kívül (is) gyakran jártatok össze?
Elsősorban a zene kötött minket össze, de ebből a kötelékből 1-2 szorosabb kapcsolat is épült. Hozzá kell tenni, hogy egy időben hetente többször próbáltunk így elég sok időt töltöttünk együtt. Viszont emiatt ahogy később ritkultak a próbák, úgy a személyes kapcsolatok is lazultak.
Amennyiben nem merültek volna fel személyi/zenei ellentétek, a Womb, sikeres(ebb) pályát futhatott volna be?
Talán igen, de mindennek megvan a maga ideje, és élettartama. Sok, személyes változáson mentünk át már annak idején is és később még inkább. A mélyebb világnézeti, és értékrendbeli változások néhányunk életében egy idő után a zenei törekvéseinket is átformálták volna.
Hogyan alakult zenei pályafutásod a Womb feloszlása után?
A Womb után folytattuk még röviden Jenővel, Hairrel Kali Yuga néven, egy hasonló zenei vonalon. Megismerkedtünk Knolmayer Szilárddal, aki Tibit váltotta a dobon, de ebben a felállásban is csak egy 2 számos demó született. Emellett Gergő és én átmenetileg a Vidámpark zenekarban is játszottunk a Rácz Pisti és Őz Zsolti társaságában. Nekem az alternatív, funk-rock irány inkább egy zenei mellékvágánynak bizonyult. Sajnos akkor már az éjszakai élettel együtt a drogok is beszivárogtak az életembe, és 98 tavaszán elhatároztam, hogy új irányt szabok az életemnek. Ahogy a változás útját kerestem keresztény hitre tértem, és ezzel együtt a zenei törekvéseim is háttérbe szorultak.
Manapság is követed a metal zenében történő, zajló eseményeket?
Csak felületesen. Manapság sok film, és atmoszférikus zenét hallgatok, amelyek többnyire instrumentálisak. Van egy kis házi stúdióm itt Koppenhágában, ahol élek 2008 óta. 1-2 éve visszatért a ’90-es évek nosztalgia hangulata, és egy fajta zenei ön-terápiás céllal újra írogatok kemény zenei piszkozatokat. De ezek csak a saját magam szórakoztatására készülnek komolyabb szándékok nélkül…-
Laci, köszönöm szépen válaszaidat és további sok sikert kívánok.
Viszont, és köszönöm, hogy megkerestél!
