Nem akartam írni erről a lemezről. Először a nevüket is rosszul olvastam, mondom mi a franc ez a „halott és vasal” zenekar? Aztán belehallgattam. Oké, húzzuk le. (Ha egy album érdekel lehetőleg a komplett albumot szeretem minimum mp3-ban magaménak tudni, ha jobb CD-n) Ott figyelt a kocsimban, és azon kaptam magam, hogy egyre többet hallgatom. A nem túl karcos, de néhol egészen szigorú riffeket is felvonultató heavy metal muzsikájuk egyre jobban beette magát a hallójárataimba.
Ezért úgy döntöttem megérdemelnek néhány sort, hátha valaki még rájuk keres.
A finn zenekar nem mai gyerek. A banda 2010-ben alakult Imatra kisvárosában. Az alapító tagokból mára csak Simo Jokela gitáros maradt, aki mellett sorra cserélődtek a tagok. Sok sok demó, kislemez és EP után ez a debütalbumuk! Ahogy a biográfiájukat olvasom, nagyon úgy tűnik, hogy a 2020-as Covid adott egy új fellángolást Simo-nak, aki ismét csapatot verbuvált maga köré, és Vesa Winberg énekes megtalálása volt a gyújtógyertya a DEI berobbanásához. 2025-re pedig egy apró finn kiadó végre lemezszerződést ajánlott a csapatnak. És de jól is tették!
A lemez korrekt metal album, néhol power jegyekkel. A középtempó uralkodik, melodikus gitártémák, néhány szigorúbb riffel, egy pici lírai kikacsintással. Az album dalaiban érzek némi ívet, vagy rendezői elvet, de ez bizonyára csak az én fikcióm, mindenesetre a Fight erős riffje, a Patton zakatolása a King of Emptiness után a Day of Reckoning dalig egyre keményebb a lemez. Ez utóbbi már valóban egy bivaly power dal. Majd ezt követően az album egyre dallamosabb lesz, a Gone már majdnem egy amerikai hair metal nóta. Az ezt követő Catch my Soul lírai után a záró monumentális, 10 perc feletti Razor Gods sem arcbamászóan indít, hanem finoman bontakozik ki nekünk. Ezzel az ívvel nincs is semmi baj, igazából nincs is jelentősége.
Ha nagyon emlegetni kellene bandákat, akkor emlegessen a zenekar maga, a kedvenceik a Youtube szerint a Tarot, a Judas Priest, a Stratovarius, a Helloween és az Iron Maiden. Ehhez még pakolnék egy kis Iced Earth-t, Metal Curch-öt, és a dallamosabb részeknél akár egy Scorpions-t is.
Korrekt debüt, melyre 15 évet kellett várni. Világmegváltó nem lesz, de kellemes perceket okozhat a fenti bandák kedvelőinek.
