Ha egy zenekar egy überklasszikus lemez címét választja névül, abból már sejthető, milyen zenei világot képviselnek. Esetünkben egy, még Rockhard néven 2022-ben megalakult norvég (Lyngdal, Agder) kvartettről van szó – demójuk (Hardrock, 2022) után egy évvel váltak Pyromania-vá.
Egy nagyon fiatal alakulatról beszélünk – nem hiszem, hogy a srácok betöltötték volna a 25. életévüket. A felállás: Grim (basszusgitár), Stian Utheim Breiland (dob – a Nithe tagja is), Rasmus „El Diablo” Stenstadvolden (gitár, Unisex) és Dr Hertz Decibel (gitár/ének).
2023-ban jelent meg a Apocalypse Pissdogs demó, 2024-ben az Overlords kislemez, míg idén, január 17-én dobták piacra bemutatkozó albumukat. Szó sincs dallamos hard rockról – a zenekarnév ugyan a Def Leppard klasszikusát idézi, de a Pyromania a korai Enforcer és Evil Invaders zenei világát testesíti meg. Magyarán: hallották és ismerik az Excitert, a ’83/’84 körüli Iron Maident, vagy akár a Savage Grace-t – és ehhez nem is kell többet hozzáfűzni.
A Satan’s Bomb-ban némi komplexitás és himnikusság is felsejlik, a la Iron Maiden ’83, míg a Run, Overlords, Speed of the Bat és Supercell nem igényel különösebb megfejtést – egyszerűen csak nagyon jó dalok. Az utolsó tétel, a Black Metal Winter pedig a „végletekig megy el”: a maga 9:02 perces játékidejével a leghosszabb darab, sőt akusztikus résszel is nyit.
Reményteljes fiatal banda, jó zene, fasza borító – remélhetőleg még sokáig muzsikálnak. Ugyanakkor nem lettem irányukban elfogult: úgy érzem, még jobbra is képesek, bár a Perilous Metal-ért cseppet sem kell szégyenkezniük. Első körben ez egy nagyon erős, izmos négyes.
