Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a death/grind műfajban utazó, erdélyi Treasondom zenekart, akkor az a tudatos lenne. A négyest nevezhetném akár céltudatosnak is, hiszen a 2017-es alapítástól kezdve változatlan felállással (Bakó Hunor és Patek Botond vokálok/gitárok, Bakó Ferenc basszusgitár, illetve Szabó Barna dobok) hosszú – a külső szemlélő számára akár terméketlennek is tűnő – időszak után jutottak el az első nagylemezük megjelentetéséig.
Esetükben nem a huszonegyedik században bevett gyakorlatról, építkezésről van, illetve volt szó; mondván, csináljunk egy zenekart, aztán a lehető leghamarabb jelentessünk meg egy nagylemeznek csúfolt digitális fájlkupacot, amit néhány hónap múlva hagyjunk is a sorsára. A tudatos alapozás eredményeként maga a felépítmény augusztus közepén jelent meg a The Flesh Consumes The Mind képében egy, a kelet-európai undergroundban jól csengő név, a lengyel Defense Records és az előttem eddig ismeretlen cseh Maximed Records közös gondozásában. A felvételek házi körülmények között készültek, ám ha ez az infó nem jön velem szembe, a hangzás alapján meg nem mondtam volna, hogy a srácok külső segítség nélkül rögzítették az alapokat. A felvételt ellenben a brit thrasher Pest Control dobosa, Ben Jones keverte. A nemzetközi kooperáció jegyében a borítót az amúgy szintén zenész, orosz Timur Khabirov jegyzi.
A megrögzött kötekedőknek a srácok egyetlen támadási felületet hagytak, ez pedig nem más, mint a lemez hossza. Maga a The Flesh Consumes The Mind CD változata a két bónusz tétellel együtt is mindössze huszonöt és fél perces. Gyorsan hozzáteszem, hogy a választott műfaj ismeretében részemről épp ez az ideális terjedelem. Mondanom sem kell, hogy az irányzat jellegéből adódóan új stíluselemeket nem ezen a környéken kell keresgélni. A death/grind jegyében zsigeri, de korántsem agyatlan, változatos tempókkal prezentált letámadásról van szó. A dalszövegeket fellapozva a négyesnek még mondanivalója is akad, mely ráadásul, bizonyos szerzeményekre levetítve üzenet értékkel bír. A műfaj nagy neveinek keze nyoma természetesen tetten érhető az egyes tételekben.
A magam részéről tájékozódási pontokként most olyan zenekarokat említenék, mint a Nasum, a Dying Fetus vagy a Rotten Sound. Tehát a The Flesh Consumes The Mind-dal nem az öncélú aprítás volt a cél. A két kivételtől eltekintve két-három perces tételek zömmel kerek egészek, ha nem épp erről a műfajról lenne szó, némelyiket akár dalszerűnek is nevezhetném. A négyes ráhangolódás, felvezetés nélkül ront a hallgatóra az Everyone is Dead or Dying nyitánnyal. A fő vokálok az üvöltés és a hörgés határán mozognak – ez nagyjából az összes szerzeményre jellemző. A címadó alapozása némi levegővételt engedélyez, majd a váratlan tempóváltások ismét gyorsan helyre teszik az embert. A döngölős Spitting Feathersben a disszonáns gitárok mellett van egy kis crust, némi hardcore, és még egy kis thrash is akad. A The Growing Distance groove-os döngöldéje után, némi közjátékként a Rites Of Loss horrorisztikus átvezetője következik, majd az alig egy perces Cathedral For Thieves pusztítása rendezi a sorokat. A lendület a megtördelt Revolution Eats Its Childrennel és a Soul Searching Sickeninggel sem hagy alább. A súlyosabb hangvételű Progress címe kissé megtévesztő, a hallójáratainkba pedig az utolsó szögeket a digitális verziót záró No Shores At The Enddel verik bele – a CD változat bónusza a 2018-as kislemez első két dala.
Összegezve a fentieket; a The Flesh Consumes The Mind egy remek bemutatkozás egy olyan zenei világban, amiben évtizedek óta nem lehet újat mondani – de talán nem is kell. Az utóbbi körülmény nyilvánvalóan nem róható az erdélyi négyes terhére, akik a szigorú keretek közül ki nem lépve, tudatos és alázatos munkával hoztak össze egy olyan anyagot, mely minden tekintetben érdemes az érintettek figyelmére.
Kontakt: treasondom@gmail.com
Bandcam: https://treasondom.bandcamp.com/album/the-flesh-consumes-the-mind